Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
A mai Magyarország területén sajnálatos módon igen kevés Árpád-kori, román vagy gótikus épület maradt fenn. Ez részben köszönhető a hazánkat ért idegen támadásoknak, mint a tatárjárásnak, avagy a Török Hódoltság területén végbevitt nagy pusztításoknak. Ettől eltekintve helytálló az a mondás is, miszerint; „Az időnek vas foga van”, tehát a magyar középkor emlékeinek pusztulásának oka pusztán az idő is lehet, vagy az idők során lezajlott természeti jelenségek, tűzvészek és földrengések.
Éppen ezért igen nagy tisztelet kell övezze azokat az épületeket amelyek a fent említett körülmények között is több mint 800 éve állnak. A magyarországi román stílusú építészet egyik legszebb alkotása az egykori jáki bencés apátság Szent György-bazilikája.
Viharos magyar történelem
A jáki templom alapítása a Ják nemzetség nevéhez fűződik, amely nemzetségről a község is nevét kapta. Legújabb kutatások szerint a Ják nemzetség a Csákokkal állt rokonságban, tehát a Ják nemzetség leszármazottai annak a Csák Máténak is rokonai lehettek, aki Károly Róbert uralkodása idején a Felvidék jelentős részét birtokolta, és akit a kiskirályok közül a legerősebbként szoktak emlegetni. A templom alapítója az oklevelek tanúbizonysága szerint Jáki Nagy Márton lehetett, aki az 1220-as években kezdte el építtetni birtokai közepén a hatalmát is remekül reprezentáló monumentális jáki bazilikát. Hatalma a környező területek falvaira is mind kiterjedt.
Az alapítás tehát a stílusjegyek alapján az 1220 körüli évekre keltezhető.
Ezt a feltevést erősíti egy 1325-ben kelt királyi oklevél, melyben Károly Róbert király a vasvári káptalantól kéri, hogy állapítsa meg, kit illet a jáki monostor patrónusi joga. Ebben az alapítót már a „Nagy” jelzővel (Comes Marthinus Magnus) illeti és külön is megemlíti, hogy ő a Szent György-monostor (monasterium Sancti Georgii Jaak) építtetője.
Az építkezések minden bizonnyal több szakaszban folytak le, és átépítések is voltak. Erre utaló nyom az, hogy a mellékhajó oldalán levő oszlopkötegek egyszerűen nincsenek egyvonalban a főhajó pillérkötegeivel, illetve az is látható, hogy kívül több oszlopköteg van mint a templom belsejében.
Az építés első szakaszának tekintjük az eredeti tervek szerint elkészült alapokat. Az első tervek szerinti építkezéseket ismeretlen okból megszakították, és a második szakaszban folytatott építkezési tervek már különböztek az eredetitől, ezzel magyarázhatók az előbb említett egyenetlenségek. A második szakaszban készültek el a templom körítő falai, a tornyok és a nyugati homlokzat is, azonban az építkezés ismét megszakadt (ennek okaként sokan az építtető halálát szokták megjelölni). A tatárjárás ugyan Magyarország nyugati részét is érintette, de valószínűsíthető, hogy ezt a templomot nem, hiszen a harmadik szakaszban nyugodtan folytatódhattak az építkezések, arról nem is beszélve, hogy
a fel nem gyújtható épületekkel a tatárok általában már nem boldogultak.
A harmadik szakasz során az építkezés befejezése után 1256-ban felszentelhették a templomot.
Ezek után a templom többször is gazdát cserélt, de leghíresebb birtoklója Bakócz Tamás volt. Az 1532-es török hadjáratot Jáknak nem sikerült úgy átvészelnie, mint Kőszegnek, a törökök felgyújtották. Ezután
még visszatelepültek ide a bencések, de 1562-ben végleg elhagyták.
1660 és 1666 között egy átépítésre került sor, illetve a XVIII. században a templom tornyai hagymasisakot kaptak ahogy az a barokk stílusban dívott, ezeket azonban később villámcsapás semmisítette meg. A templom utolsó nagy átépítésére Schulek Frigyes tervei szerint került sor, és ezzel kapta meg a ma is látható külsejét. A rossz állapotban levő szobrokat lecserélték, és a régi szobrokat még most is a Szépművészeti Múzeumban őrzik. A templom jelenleg is felújítás alatt áll, így a templombelsőt nem lehet látogatni, azonban a dombtetőn álló ősi építmény megtekintése kívülről is több mint ajánlott.
A tiszta román stílus
A magyarországi középkori templomok között a jáki bencés apátság bazilikáját szokták a román stílus leghűségesebb reprezentációjának tekinteni. A középkori építészek, kőművesek egymás munkáiból is tanultak, illetve az sem volt ritka, hogy nyugatról érkezett mesteremberekkel készíttették el a templomok terveit. Talán ezzel is magyarázható, hogy sok templomnak igen hasonló a felépítése. Többek között hazánk három legfontosabb román épülete, azaz a zsámbéki Keresztelő Szent János premontrei bazilika, a lébényi Szent Jakab-bazilika és a jáki Szent György-bazilika is sok hasonlóságot mutat.
A jáki templom
nyugati irányba néző Westwerk (monumentális, erődítményszerű előépítmény), amely a templom két tornyát is magában foglalja. A formák letisztultak, tömbszerűek, nem jellemző a fiatornyok, kőcsipkék használata (a gótikával ellentétben). A Westwerk része a díszes bélletes kapuzat is, amelyet fűrészfogmintával és flamand fonással díszített bélletei, illetve díszes oszlopfejei emelnek ki az egyébként sima kőfalakból. A kapu lunettáján Jézus mandorlában ülő angyaloktól övezett alakja látható. A csúcsos oromfal (vimperga) legfelső szobra ugyancsak Krisztust ábrázolja, két oldalán hat-hat apostol szobrával. A kapuelőépítmény fülkéiben pedig Szűz Mária és Sásmson szobrai láthatók. Két monumentális tornya párkányokkal, ikerablakokkal, illetve egy rosetta ablakkal tagolták, csúcsukon gúla alakú sisaktornyok kaptak helyet.
A templom alapvetően, bazilikális elrendezésű, azaz három hajót foglal magába amelyek egyenként egy-egy apszisban végződnek amelyeken ablakok és vakárkádok kapnak helyet. Félköríves ablakainak keretei ugyancsak flamand fonással vannak díszítve.
Belsejét a pilléreken levő féloszlopok sokasága, és a hajók mennyezetét alkotó keresztboltozatok teszik szebbé. A templom mellett álló centrális épület a keresztelőkápolna azaz baptisztérium épülete.