Szmolenszki tragédia: máig nem tudni, miért veszett oda a lengyel elit

Nyitókép: lengyel lobogó a szmolenszki tragédia helyszínén 2011-ben (REUTERS/Sergei Karpukhin)

Újra fellángoltak a viták a 2010-es szmolenszki tragédia kapcsán, amikor is az államfő és a lengyel elit nagy része – a korábbi lengyel elitet elpusztító katyńi mészárlásra való megemlékezésre tartva – életét vesztette egy repülőgép lezuhanása nyomán.

A Szejm 2016 óta működő Szmolenszk-bizottsága augusztus 10-én elfogadott egy jelentést, amelyről a közvélemény nemrég értesülhetett csak a bizottság elnöke, Antoni Macierewicz parlamenti felszólalásának köszönhetően. A jelentést nem hozták nyilvánosságra. Az érintett családok tagjai ugyan beletekinthettek a bizottság székhelyén, ők viszont nem mutattak érdeklődést iránta. Így most annyi tudható, amennyit Macierewicz közölt belőle. Azaz továbbra sincs lezárva a szmolenszki repülőszerencsétlenség tizenegy éves ügye.

A tények

A tragédia 2010. április 10-én, lengyel idő szerint 8 óra 41 perckor következett be az oroszországi Szmolenszk város repülőterén. A lengyel küldöttséget szállító, szovjet gyártmányú Tu-154 típusú kormányzati gép 96 emberrel a fedélzetén a leszállópálya előtti erdős területre zuhant ereszkedés közben.

Elhunyt Lech Kaczyński köztársasági elnök és felesége, Maria asszony. Ryszard Kuczorowski, a Lengyel Köztársaság Emigráns Kormányának elnöke. A Szejm több vezetője és 18 parlamenti képviselő. A hadsereg főparancsnoka és minden haderőnem parancsnoka. Állami vezetők sora, a kultúra, a tudomány és az egyház kiemelkedő személyiségei.

Szmolenszk és Katy

A küldöttség azért utazott Szmolenszkbe, hogy részt vegyen a katyńi vérengzés 70. évfordulóján megrendezett ünnepségen. Katyńban és a Szmolenszk közeli több más településen 1940 tavaszán a szovjet hatóságok mintegy 22 ezer lengyel katonatisztet végeztek ki. Ritkán említik, de más, távolabbi vidékeken – például Moszkvához közel vagy Ukrajnában – is voltak hasonló vérengzések. A kivégzett katonák száma becslések alapján így akár 40 ezer is lehetett, és Katyńban valamennyiükre emlékeznek.

1917 után a szovjetek 300 ezer civilt is megöltek Szmolenszk térségében. Ők is a sztálini terror áldozatai voltak, szovjet állampolgárok. Oroszok, tatárok és mindenféle más nemzetiség. Asszonyok és gyerekek, városi értelmiségiek és parasztok, egész falvak lakói.

Oroszország, illetve a Szovjetunió felemásan ismerte el a felelősségét Katyńért. Sokan gondolják, hogy ami történt, az természetes válasz volt arra, ahogy a lengyelek az orosz katonákkal bántak az 1919-1920-as háborúban. Akkor a bolsevikok rátámadtak a 123 év után függetlenné vált Lengyelországra azzal a céllal, hogy Varsón, Budapesten, Bécsen át Berlinbe jussanak, és sikerre vigyék a világforradalmat. A lengyelek isteni csoda folytán, némi magyar segítséggel, legyőzték a félelmetes armadát. A vádaskodás alapja tehát, hogy az újabb megszállás ellen hadakozó Lengyelország élet-halál harcában nem bánt jól a sokszoros túlerőben lévő ellenségével a saját területén.

A kormányzati gép katasztrófája az egész világot megrázta. Lengyelországban, nálunk és további 22 országban rendeltek el országos gyászt, Brazíliában háromnaposat. Ám nem ez volt az egyetlen hasonló eset. 1943 júliusában felszállás után Gibraltárnál a tengerbe zuhant Władysław Sikorski, az emigráns kormány legendás fejének a repülője, és a miniszterelnök a balesetet nem élte túl. Halálának körülményei mindmáig találgatásokra adnak alapot, hasonlóan Teleki Pál magyar miniszterelnök halálának a körülményeihez. 2003-ban Varsó közelében Leszek Miller miniszterelnök Mi-8 típusú helikoptere szintén fák közé zuhant. Mind a 15 utas túlélte a balesetet, s bár többen súlyosan megsérültek, a miniszterelnök nem.

A magyarországi lengyelség már a tragédia napján összegyűlt a budapesti Bem-szobornál és zászlókkal, gyertyákkal felvonulva emlékezett meg az elhunytakról. Sokan itt értették meg, hogy kivételes esemény történt. Korábban

A katasztrófa körülményei

Természetesen azonnal megkezdődtek a vizsgálatok és találgatások, hogy mi okozhatta a katasztrófát. Hamar felmerült, hogy az időjárási helyzet, a pilóták felkészületlensége és a lengyel vezetők felelőtlen magatartása együtt, vagy netán az orosz fél ellenséges akciója történt.

A leszálláskor valóban rendkívül rossz látási viszonyok voltak a sűrű köd miatt. A látótávolság hivatalos adatok alapján 500, tanúk becslése szerint 300 méter volt. A pilóták felkészületlensége viszont nem igazolódott. Április 7-én már jártak Szmolenszkben Donald Tusk akkori miniszterelnököt szállítva, és kommunikációs vagy más hiányosságuk nem merült fel. Lech Kaczyński elnök pedig két évvel korábban tényleg vitába került pilótájával, aki a rossz időjárási körülmények miatt nem akarta letenni és nem is tette le egy külföldi út során a gépet. Később parancsmegtagadással vádolta a pilótát Kaczyński.

Ez alapján feltételezték, hogy ezúttal is túlzott kockázatvállalására kényszerítette ő vagy a gépen utazó valamelyik magas rangú katonatiszt a repülőgép pilótáit. Ám erre sem találtak bizonyítékot később.

A politikai merényletet gyanítók először mesterséges ködöt és megtévesztő repülésirányító utasításokat feltételeztek, ami idővel úgy módosult, hogy szerintük az oroszok által a gép nagyjavításakor odacsempészett robbanóanyag végezhetett a repülővel. Találgatások szerint

Tusk lengyel és Putyin orosz miniszterelnök 2010-ben a szmolenszki tragédia helyszínén (REUTERS/Ria Novosti/Alexei Nikolsky/Pool)

Vizsgálatok sora

Az elmúlt tizenegy évben jó pár vizsgálat folyt. Eljártak külön a lengyelek, külön az oroszok, és közös eljárás is volt. Kutatott az ügyészség, a légi hatóságok, a politikai és nemzetközi szervezetek, a NATO és az Egyesült Államok is. Tudományos konferencia is volt számos ország mintegy száz tudósának a részvételével. Az iratok könyvtárakat töltenek meg, a sok száz emberi testmaradvány és az ezernyi darabra tört repülőgép elemzésétől a tanúvallomásokig.

Azt laikusként nehéz megítélni, hogy az oroszországi adatgyűjtés milyen színvonalú volt. Tény, hogy lehetett olyasmikről hallani, amikről más szerencsétlenségek kapcsán nem. Az egyik ilyen, hogy a szétszóródott emberi testrészek azonosítása nem megfelelően történt. Előfordult, hogy más testek kerültek a koporsókba, így mást temettek el a hozzátartozók, mint akit gondoltak. Amint napfény derült erre, egyes családok kérték az exhumálást és az újbóli azonosítást a lengyel hatóságoktól. Mások viszont tiltakoztak ellene. Sőt utóbb az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak jogorvoslatért, ami meg is ítélt 16 ezer eurós nem vagyoni kártérítést nekik.

A holttestekről ékszereket, órákat tulajdonítottak el, ráadásul úgy, hogy fényképek bizonyították, a testek megtalálásakor még rajtuk voltak a tárgyak. Bankkártyát és készpénzt is eltulajdonítottak, de a cselekmény részben meghiúsult, a tettesek hamar lelepleződtek.

Kínos volt továbbá, hogy miután az orosz hatóságok megnyitották a helyszínt zarándokok és kíváncsiskodók előtt, azok további emberi maradványokat (állkapcsot fogakkal, csontokat) és szétszóródott törmelékeket találtak. Mindez azt jelzi, hogy a kegyeleti munka és a bizonyítékgyűjtés nem volt hibátlan.

Az Oroszország által szervezett politikai merénylet teóriáját főként a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt vezetőihez kötik – Jarosław Kaczyńskihez, az elhunyt Lech Kaczyński elnök ikertestvéréhez, aki jelenleg a párt vezetője és miniszterelnök-helyettes, s Antoni Macierewicz képviselőhöz, aki a parlamenti vizsgálatot az első pillanattól vezeti. A képviselő ezt megelőzően a Belügyminisztériumot, majd a katonai elhárítást irányította, 2015-ben védelmi miniszter lett. Napjainkban ő a PiS alelnöke és a Szejm tiszteletbeli marsallja, korelnöke.

Nincs megnyugvás

A kormányzó PiS soha nem ismerte el a Tusk idején elfogadott vizsgálati jelentést a maga egészében. Ami számos pontban ugyan eltér az orosz jelentéstől, de lényegileg azért megegyezik vele. A Tusk-féle verzió szerint

Mindezek ellenére máig nincs világos, mindenkit megnyugtató végeredménye a vizsgálatoknak.

Sok a nyitott kérdés, és újra meg újra elszabadulnak az indulatok. Ennek egyik fokmérője, hogy amikor 2016-ban Macierewicz Donald Tusk vizsgálatban betöltött szerepével kapcsolatban vádakat fogalmazott meg (összejátszott az oroszokkal leplezni a katasztrófa okait), akkor Tusk egyszerűen csak őrültnek nevezte őt.

 Az érzelmek túlfűtöttségét ugyancsak jól mutatja, hogy Antoni Krauze filmrendező 2016-os Szmolenszk című filmjét 40 ezer IMDB-szavazó átlagosan 1,1 pontra értékelte a lehetséges tízből. A kritika ízekre szedte a félig dokumentum-, félig játékfilmet, és hét alkotónak ítélt megalázó „díjat” április 1-jén. A Magyarországra érkező új lengyel nagykövet viszont épp ezt a filmet tartotta fontosnak megmutatni a Nemzeti Filmszínházban a lengyel közösségnek bemutatkozásként.

A minap egy lengyel lap írta azt, hogy a temetés egységbe forrasztotta Lengyelországot. Még aki nem is volt Kaczyński híve, az is könnyezett akkor, mert megérezte, hogy nemcsak az emberek, de hazája egy része is odaveszett. És ma?

Az egyik oldalon áll Kaczyński, a másikon Tusk, és most már nemcsak a politikusok, de az átlagpolgárok is szapulják egymást.

Jaroslaw Kaczynski az ikertestvérére emlékezve, 2018-ban (REUTERS/Kacper Pempel)

Az új jelentés

Macierewicz új nyilatkozata szerint a katasztrófát

Ez nem új keletű állítás, korábban egy tanú, aki nem sokkal a tragédia előtt landolt gépével a szmolenszki repülőtéren, beszámolt már róla.

Tragikus fejlemény, hogy Remigiusz Muś pilótát később felakasztva találták, csaknem tíz éve halott. Macierewicz nyilatkozatában így az a nóvum, hogy a parlamenti bizottságnak sikerült azonosítania a hangfelvételen a robbanások hangját, vagyis további bizonyítékot szereznie. Eszerint az első robbanás a bal szárnyat tépte le, és 1,5 másodperccel az előtt következett be, hogy a gép elérte volna azt a pontot, ahol egy magas nyírfa állt. Az oroszok és Tusk szerint a baleset közvetlen oka az volt, hogy a bal szárny húszméteres magasságban beleakadt a fába és letört a gép testéről. Más szakértők szerint viszont ilyenkor inkább a fa törik el.

A jelentés szerint a második robbanás középütt történt: mindenkit megölt a fedélzeten és ezernyi darabra szakította a gépet. Nemcsak a hangfelvétel bizonyítja ezt, de az is, hogy ennél a pontnál mindenfelé testrészek szóródtak. Ehhez kapcsolódik az, hogy az emberi maradványok harmada megégett, holott a lezuhanást követően nem volt kiterjedt tűz. A parlamenti jelentés azt is fontos bizonyítékként említi, hogy a gép egyik ajtaja emberi testrészekkel együtt mélyen a földbe fúródott, ám ilyen erőt megállapításuk szerint csak robbanás idézhetett elő.

Legfőbb bizonyságként a jelentés azt említette, hogy lengyel és NATO-laboratóriumok

Nyilván ezt is nehéz megítélni egy felszólalás alapján.

Az viszont bizonyos, hogy a lengyel-orosz megbékélés esélye, ami a tragédia utáni első hónapokban kézzel fogható volt, mára elenyészett. Nem kis részben persze az orosz fél hibája miatt. Maciej Szymanowski, a Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet igazgatója alig néhány hónapja beszélt erről a magyar sajtóban, s akkor az újságíró felvetette, hogy az orosz fél hányszor és miképp gátolta a lengyel vizsgálatokat.

A magyar szál

Időközben feltűnt az ügyben egy magyar szál is. Elöljáróban annyit, hogy társadalmunkat ugyan megrázta a katasztrófa híre, de a magyar művészetben nem vetett különösebb hullámokat. Spiró György Messiások című regényének lengyel színpadi változata talán az egyetlen kivétel. Nánay Fanni írt róla a színház.net oldalán A romantikus paradigma nem ért véget címmel.

Nánay alapvetése szerint „bár az előadás erőteljesen hivatkozik […] a máig élő messianizmusra, továbbá rengeteg benne a lengyel jelenre és a lengyel történelemre történő utalás, az alapvető kérdésfelvetések, problémák mégis egy általánosabb kontextusra rezonálnak:a jelenlegi autoriter, antidemokratikus politikai rendszerekre.” 

Hogy teljesen érthető legyen a gondolat, érdemes idézni, hogyan fakad ki egy szereplő. „Saját jövőt akarok, normális iskolába akarom járatni a gyerekeimet, azt akarom, hogy lehessen abortuszom, azt akarom, hogy vásárolhassak vasárnap, azt akarom, hogy szívhassak füvet, azt akarom, hogy ne kelljen hinnem abban a fickóban az égben, azt akarom, hogy ne kelljen hazugságokat hallgatnom.” Ezek természetesen nem a fél évszádos orosz uralom ellen felkelt, majd külföldre menekült 1831-es nagy emigráció valamely tagjának, a Czartoryski hercegeknek, Chopinnek, Mickiewicznek, Bemnek és ötezer másiknak a gondolatai, hanem aktuális, szerzői üzenetek.

Kérdés, hogy mindennek mi köze Szmolenszkhez. Spiró, alkotótársai és a darab körüli kísérőeseményekbe bekapcsolódó Adam Michnik úgy látja, hogy

a vallásos küldetéstudat. „Jarosław Kaczyński egyrészt (nem egyedüliként a régióban) a kereszténység bástyájaként tünteti fel nemzetét a menekültek, bevándorlók »fenyegetésével« szemben, másrészt pedig a mai napig összeesküvésként, sőt, valamiféle természetfeletti erőket megmozgató (a gravitációt manipuláló) konspirációként értelmezi az ikertestvére halálát okozó 2010-es szmolenszki repülőbalesetet” – írja Nánay, de hasonló megfogalmazásokkal magyar és lengyel alkotmánytani dolgozatokban is találkozni, lényegük, hogy jogi logika és tételek nélkül ideológiai állításokat tesznek. Azaz Szmolenszk itt már nem nemzeti tragédia, nem egyetemes, hanem egy őrült vallásos hit és politika oka, s indoka.

A tragédia óta 11 év telt, de máig nincs rá mindenki által elfogadott magyarázat, és máig mélyen megosztja Lengyelországot. A halottak békében nyugszanak, az élők nem nyugodhatnak.