Ez az ötlet elég régi és elterjedt a tudományos, politikai és a think tank-világban is. Szerintem részben onnan fakadt, hogy a palesztin ügy volt a vita központi eleme, és persze ebben van némi igazság. De szerintem akik így látták, csapdába kerültek, és nem látták, hogy máshol is lehet haladást elérni. Donald Trump elnök egyik első útja Rijádba vezetett 2017 májusában, majd utána rögtön Izraelbe ment, és ezek fontos utak voltak. Onnantól fogva azon dolgoztunk, hogy beteljesítsük tervét, mely arról szólt, hogy az Egyesült Államok szövetségesei diplomáciailag, gazdaságilag és biztonság szempontjából együttműködjenek. És onnantól fogva tudtuk, mi a közös ügyünk, mi jelent ránk közösen veszélyt. Persze, ha beszéltünk az Öböl-menti arab államokkal, akkor elmondták, hogy a palesztin ügy lényeges és meg kell oldani. De nem ez volt az egyetlen út, hanem voltak más utak is az Izraellel való kapcsolat felvételére, és ez hozhatja majd el a palesztin konfliktus megoldását is.
Feltűnt, hogy a mostani amerikai kormány mintha nem bővítené túl lelkesen az Ábrahám Egyezményeket. Joe Bident érdekli egyáltalán ez a kérdés?
Kollégáinkkal egyeztettünk a kormány átadásakor, ahogyan az szokás is, és beszéltünk arról, hogyan állnak majd az egyezményekhez. Minket főleg az érdekelt, hogy fenntartsák és bővítsék azokat. Elkezdtük a folyamatot, de persze rengeteg munka van még vele. Sok esetben a Trump-kormány utolsó hónapjaiban jött el az eredménye az elmúlt évek kemény munkájának. Minden jel arra mutatott, hogy az új kormány majd támogatja az egyezményeket, még ha esetleg máshogy is hívják majd azokat Trump öröksége és azon tény miatt, hogy ő hozta létre azokat. Most „normalizációs egyezményeknek” nevezik őket. Mi az intézetnél nem pártpolitikai szempontokat veszünk figyelembe, széleskörű támogatást keresünk politikailag és személyesen is. Szeptemberben megünnepeltük az egyezmények egyéves évfordulóját, ahol jelen volt az amerikai külügyminisztérium egy vezető tisztviselője. Ez egy nagyon fontos jel. Továbbá Antony Blinken külügyminiszter tartott egy online beszélgetést az aláíró felekkel, és persze itt vannak a friss amerikai-izraeli-emirátusi egyeztetések Washingtonban, ez optimizmusra ad okot. Szerintem látják, hogy micsoda hatalmas lépés, hogy szövetségeseink és partnereink összeálltak a régióban. Szerintem az egyezmények fenntartása és bővítése felé haladnak. Mi pedig örömmel segítjük őket, ahogyan csak tudjuk.
A sajtóban lehetett olvasni, hogy voltak más országok is, melyek aláírták volna az egyezményeket, de a Trump-kormány kifutott az időből. Mit lehet erről tudni?
Egyes partnereink valószínűleg nem örülnének annak, ha nyilvánosan megneveznénk őket, mint az Egyesült Államokkal vagy Izraellel tárgyaló felek. Vannak azok, akiknek a fő szempontja a biztonságpolitika, és ez érthető. A másik szempont gazdasági. Mind a kettő lényeges. És persze vannak, akik azért hozták meg a döntést, mert felismerték a hatalmas gazdasági hasznot az Izraellel való kapcsolatban. Aztán ott vannak azok az országok, melyek a régión kívül vannak, és mi ezekre azért tekintünk – és úgy hiszem, az új izraeli kormány is azért tekint rájuk – mert bár eddig is volt kapcsolatuk Izraellel, de még nagyobb szerepet játszhatnak. Mindenkinek érdeke, hogy bővüljenek az egyezmények.