Több oldalról ostromolják a Beneš-dekrétumok időtállónak tűnő bástyáit, most már nyugati európai parlamenti képviselők is felemelik a szavukat. Mire elég mindez? Csáky Pált, az EP petíciós bizottságának volt alelnökét és a Szlovákiát bíróság elé citáló Fiala-Butora János jogászt kérdeztük.
Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.
Öt európai parlamenti képviselő írt levelet a nyáron az Európai Bizottságnak a kassai székhelyű Deportálások Áldozatainak és Leszármazottaiknak Szövetsége (Dálesz) kérésére az 1945-ben Csehszlovákiában hozott rendeletek kapcsán. Az Edvard Beneš-féle, a németeket és magyarokat kollektíve háborús bűnösként kezelő, vagyonuk elkobzását és meghurcolásukat megalapozó dekrétumok máig a szlovák jogrend részét képezik – sőt 2007-ben a szélsőjobboldal kezdeményezésére az összes szlovák párt megszavazta a sérthetetlenségüket a parlamentben. François Alfonsi korzikai, Piernicola Pedicini olasz, Diana Riba és Jordi Solé i Ferrando katalán, valamint Tatjana Ždanoka lettországi orosz zöldpárti képviselő kérdéssel fordult az Európai Bizottsághoz: tervezi-e az ilyen gyakorlatok és jogsértések vizsgálatát Szlovákiában, hiszen a mai napig kisajátítják magyar tulajdonosok földjeit a dekrétumokra hivatkozva, az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglalt emberi jogokat és a tulajdonhoz való jogot is megsértve. Az áldozatok így jelentős EU-támogatástól is elesnek.
A levélre szeptember végén jött válasz, benne a korábbi EB-állásponttal: a Beneš-dekrétumok szlovák nemzeti hatáskörbe tartoznak – azaz a kezdeményezés lepattant a brüsszeli testületről. Mellékszál: az ügyről az a Krivánszky Miklós adott hírt az Erdélyi Naplóban, aki a Dálesz elnöke. Krivánszky Miklós odaszúrt Csáky Pálnak, mert szerinte a 2014 és 2019 között európai parlamenti képviselőként dolgozó politikus az EP petíciós bizottságának alelnökeként akadályozta a Beneš-dekrétumokra vonatkozó petíciók napirendre tűzését.
Az ügy apropóján megkerestük Csáky Pált, valamint Fiala-Butora Jánost, aki másodmagával képviselte a szlovák állami erdővállalat által erdőbirtokából 2009 óta kiforgatni próbált Bosits Miklós ügyét az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Célunk volt tisztán látni, mi egy ilyen bizottságnak címzett levél súlya, hogyan állnak a petíciók, s általánosságban véve milyenek az esélyek „Európa utolsó zsidótörvényének” hatálytalanítására.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Pozsonyban egyre bizonytalanabbnak tűnik a kormánykoalíció helyzete.
Maradjunk annyiban, hogy Viktória Strompová számára mindaddig egyáltalán nem volt fontos a magyar állampolgárság, amíg nem akart a Tisza Párt színeiben országgyűlési képviselőjelölt lenni.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Döbbenetes lépésre szánta el magát a szlovák parlament: büntetnék a kritikát, miközben a Beneš-dekrétumok sebei ma is véreznek. Íme egy megrázó családi vallomás a pokolról: a nagyapát fűtetlen marhavagonban vitték kényszermunkára, a házukat elvették, és a hatalom most azt üzeni: nemhogy jóvátétel nincs, de még az igazságot kimondani is tilos.
A Beneš-dekrétumok mai következményei és a börtönfenyegetés ellen szólalt fel.
Súlyos hibát vétettek a pozsonyi nemzeti galériában.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
