Erőnek erejével: Megtorlatlan rendőri erőszak 2006-ban és azóta címmel 50 perces dokumentumfilmet készített 2006 őszéről és a 2015-ös menekültválságról a Helsinki Bizottság.
„2006 forró őszén szembesült azzal az ország, hogy még tömeges, olykor jól dokumentált rendőri erőszak esetén sem lép fel az állam kellő súllyal a bántalmazó rendőrökkel szemben. A civil jogvédők már korábban is tudták, hogy erősen lejt a pálya, és a rendőri erőszak áldozatai csak alig remélhetnek elégtételt a hazai igazságszolgáltatástól” – írja a Helsinki Bizottság a videó ajánlójában
„Államunk azonban évtizedek óta adós a rendőri bántalmazás és kényszervallatás hatékony megelőzésével, többnyire nem nyomozza ki és nem szankcionálja az ilyen bűncselekményeket. A Helsinki Bizottság egy másik ügyfelének hasonló indokkal ítélt kártérítést a strasbourgi bíróság még 2020-ban is” – állítja a baloldali jogvédő szervezet
– állítják.
„A Magyar Helsinki Bizottság mostani videófilmje nem vitatja el, hogy 2006 őszén szükség volt határozott rendőri fellépésre a garázdákkal és erőszakos zavargókkal szemben. A szükséges és törvényes erőszak jogszabályi határait a rendőrök azonban tömegesen és következmények nélkül léphették át. Mindezt a rendőri vezetés palástolta, és például az azonosítók levételét lehetővé tevő utasítással bátorította is. Az ügyészség pedig nem tett meg mindent a bántalmazásban részt vevő vagy azt elnéző rendőrök felelősségre vonása érdekében” – írják annak kapcsán, ahogy Gyurcsány Ferenc idején a hatóságok felléptek a tiltakozó tömeg ellen.
A film azonban
a 2006-os eseményeket olyan „strukturális problémaként” mutatja be,
amely „megágyazott a 2006-os erőszaknak, és amelyek pár éves átmeneti javulástól eltekintve ma is itt vannak velünk”. A szervezet szerint a „közhiedelemmel ellentétben nem 2006-ban volt az utolsó tömeges rendőri erőszak Magyarországon. 2016 óta tömegesen vernek össze külföldieket, köztük gyerekeket, nőket, akik Szerbiából érkezve a déli határzárat lépik át szabálytalanul”
„Öt év alatt 100 ezer ilyen visszakényszerítés történt, és az önkényes rendőri erőszak áldozatainak száma óvatos becslés szerint is ezrekre tehető. Ezek az áldozatok még annyi nyilvánosságot, segítséget és együttérzést sem kapnak, mint 2006-os sorstársaik” – írják, hozzátéve, hogy „az állam pedig itt egyenesen megrendelőként lép fel”, azt sugallva, hogy a 2006-os esetben pusztán a huligánok és rendbontó elemek elleni fellépést túlozták el, szemben az illegális bevándorlókkal. Az Erőnek erejével című videófilmmel, melyet saját költségvetésükből forgattak, fel kívánják hívni a figyelmet arra, hogy „a rendőri erőszak megelőzése, nyomozása és szankcionálása máig megoldatlan probléma Magyarországon”.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
A Rubicon folyóirat égisze alatt forgatott alkotás történész szakértőkkel és dramatizált jelenetek segítségével lép túl a vesztes csatát kísérő állandó bűnbakkeresésen és az összeesküvés-elméleteken.
Mi történik akkor, amikor a politikai indulatok kilépnek az online térből, és a valóságban is megjelennek? A Mandiner új dokumentumfilmje, a Sajtóvadászat olyan történeteket mutat be, amelyek az elmúlt időszakban egyre gyakrabban fordulnak elő a magyar közéletben.
Aki fizetni tud, az megmenekül; aki nem, az a vágóhídra kerül. Szalai Zoltán írása.
A Mandiner filmje újságírók és riporterek személyes történetein keresztül mutatja be, hogyan változott meg Magyarországon a közbeszéd Magyar Péter és a Tisza hatására.
Nem sok reményt kínál az alkotás arra, hogy megváltozhat a rendszer.
Lényegében elrabolták egy ember életét, az érintettek azonban persze mindent tagadnak.
Meghozták a hatásukat a keresetlen szavak.
Elindult a miniszterelnök.
