Könnyek, szentek, szigetek – Így olvasunk mi

A Mandiner hetilap most következő, századik lapszáma alkalmából különleges tartalmakkal készülünk az olvasók számára. A napokban szerzőink ajánlják tíz kedvenc könyvüket olvasóinknak – szívből ajánljuk, böngésszék, kommentálják, csevegjünk róluk, s várjuk olvasóink könyves listáit is!

Az összes könyvajánló ezen a linken keresztül érhető el.

***

Szedő Szeverin: A magány szigete (Éveim egy karthauzi kolostorban)
Minden bizonnyal ez a legcsodálatosabb „lelki könyv", amit magyar nyelven valaha is írtak. Majdhogynem istenbizonyíték. Soha nem találkoztam még olyan szöveggel, ami ekkora erővel hatolna át az életbe olvasás közben, ilyen kevéssé lenne hajlandó a „helyén maradni".

Olyan ez a könyv, mint az „Ájtatosság jeles edényét” – az imádságba elmerült Máriát – ábrázoló képek: egy idő után már

Biblia
A könyvek Könyve. Életében legalább egyszer mindenkinek elejétől a végéig el kellene olvasnia.

Mustó Péter: Megszereted, ami a tiéd
Gyakran elborzadunk a valóságtól – Isten Arcától borzadunk el. Néhány vonás nem tetszik ezen az arcon, hát álmodunk helyettük valamit. Pedig a Szent nemcsak a szép és a jó, hanem az ellenszenv és a döbbenet, sőt az iszonyat elsodró impulzusában is jelen van. „Keresem azt az Istent – mondja Mustó Péter atya –, aki valós. Akit nemcsak kitalálunk, akiről nemcsak beszélünk, hanem aki része az életünknek; aki bennünk valóban működik."

A kötet egészen rövid egységekre, mondhatni, jelen(lét)-pillanatokra tagolódik. Egyáltalán, a jelenlét valamiképpen mindenen felülkerekedik ebben a könyvben. Nincs benne kerülőút.

Barsi Balázs: Krisztus békéje (Egy ferences novíciusmester naplójából)
Ezt a könyvet nem lehet (el)olvasni – csak alámerülni lehet benne. Tiszta elevenség, nyugalom és perzselő tűz mindvégig. Könnyen elképzelhető, hogy a jelenlegi Magyarországon nincs olyan ember, aki Barsi Balázsnál jobban „ébren lenne".

Szőnyi Szilárd: Föltámadott a gender (Családbarát megfontolások a nemek forradalmáról)
Az utóbbi 10-15 év egyik legfontosabb kötete. Bizonyos értelemben Szilvay Gergely Melegházasságról – kritika a klasszikus gondolkodás fényében c. művének „másik fele". Jóllehet Szilvayhoz hasonlóan persze Szőnyi is érvel, kimutat és összevet stb. stb., intelligenciája végül mégsem a felszínen, sokkal inkább a szövegeket a háttérből szervező, olykor hallatlanul finom döntésekben – a hogyanokban, mikéntekben, a személyességben, szinte azt mondhatnánk, „a mimika” szintjén szállásolódik el – nem annyira az elbeszélésben vagy a kimondásban, mint inkább magában a beszédmódban. Kissé leegyszerűsítően úgy is fogalmazhatunk: ha Szilvay „átgondol”, akkor Szőnyi „átérez”. Ami persze messze nem azt jelenti, hogy A melegházasságról bármilyen értelemben is rideg és távoli, vagy hogy a Föltámadott… kizárólag „intuitív” volna.

Molnár Tamás: A hatalom két arca – politikum és szentség
Molnár talán legzseniálisabb műve. Aki ezt elolvassa, az bizonyos (poszt)modern hülyítésektől jó eséllyel örökre megszabadul.

Emil Cioran: Könnyek és szentek
A román származású, végül „francia íróvá” váló Cioran sok minden volt már, „negatív teológus”, „a pesszimisták fejedelme”, az istenkáromlás misztériumának felülmúlhatatlan ismerője, hangzatos túlzásokért rajongó nihilista. Még az is lehet, hogy belépett abba a pontba, ahol az ember nem holmi erkölcsök, jótettek és hasonlók alapján, hanem kizárólag a hév, az „odafordulás ereje” által mérettetik meg... – ahol vérmes tagadás és elmélyült ima, távolodás és közeledés, pusztítás és teremtés között már nincs is különbség.

A Könnyek és szentek lenyűgöző nyelvezetű,

Ismeretlen szerző: Zarándok
Könyv egy olyan embertől, aki egészen komolyan vette Szent Pál felszólítását: „Szüntelenül imádkozzatok!" Talán nincs még egy mű, amit ennyiszer olvastam volna. Pedig látszólag semmi egyébről nem szól, mint egyetlen mondat kitartó, éber ismételgetéséről. „Kyrie Iesou Christe, Yie tou Theou, Eleison me ton amartolon."

Megrendítő ráébredni, lépésről lépésre haladva, hogy ez a rövid mondat – végül minden.

Alan Moore – David Lloyd: V mint vérbosszú
„A mai éjszaka különleges éjszaka, ünnepi éjszaka! A grandiózus nyitány! Hát nem ismered a rigmust? »Emlékeznetek kéne november ötödikére, a lőporos áruló tervére, nem létezik arra érv, hogy a lőporos összeesküvés elmerüljön a feledésbe«” – szól „hősünk” mindjárt a legelső lapokon, hogy aztán megejtő természetességgel miszlikbe robbantsa a Big Bent, mintegy

és persze elhozva az egykor tragikus hirtelenséggel feledésbe merült emberi szabadság biztos reményét. Majd fogja magát, és bő háromszáz oldalon keresztül vígan gyilkolássza a Párt vezető funkcionáriusait.

Az anarchista képregényalkotó, Alan Moore alapműve – David lloyd csodálatosan derengő, „suttogó" rajzaival.

Hamvas Béla: Patmosz 1-2
Az „érett Hamvas" legszebb szövegkompozíciója.

„Ami a Patmoszban fontos, olyan friss, mintha ma reggel vetették volna papírra. Van-e aktuálisabb, mint a Direkt morál és a rossz lelkiismeret, vagy a Németség, a Korszenvedélyek utólagos igazolása, vagy a Függelék a középszerűségről? Elavulhat-e Az életmű, a Metapoiézisz vagy az Interview érvénye?" (Dúl Antal)