A revolúció eredetileg fordulatot jelentett, ami eddig fent volt, az lent lesz – ez a forradalmár utópisztikus vágya. Ám éppen a jelenlegi évek mutatják meg, milyen szörnyűségekhez vezet az, amit a progresszívek haladásnak neveznek. Többek között ezekről is szó esett a Kommentár folyóirat új számának bemutatóján.
A Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében került sor a Kommentár folyóirat legújabb, az ellenforradalommal foglalkozó számának bemutatójára. L. Simon László, aki nem csak a Magyar Nemzeti Múzeum új főigazgatója, de a Kommentár folyóirat alapító szerkesztője is, rendszeres folyóirat-bemutatókat és vitákat ígért megnyitó szavaiban.
Békés Márton történész, a Terror Háza kutatási igazgatója, a Kommentár folyóirat főszerkesztője kiemelte, hogy ez minden idők legvastagabb Kommentárja, 192 oldalon. A Tranzit rendezvény környékén hagyományosan identitásképező és -erősítő számok jelennek meg, ilyen most az ellenforradalom témáját feldolgozó szám is.
A rendezvényen Csejtei Dezső filozófus, Czopf Áron eszmetörténész és Veszprémy László Bernát történész beszélgettek, a moderátor Horváth Szilárd volt.
Csejtei Dezső egy évet dolgozott az ellenforradalomról írt szövegén. Ő a régi rendszerben volt történelem szakos, akkor még a forradalmakról tanultak, nem az ellenforradalomról,
Azokat a csomópontokat, szerzőket ragadta ki, akik ellenforradalmi gondolatokat fogalmaztak meg. Angol részről Burke, francia részről de Maistre még frissiben reagál a forradalomra. A következő pont Juan Donoso Cortés spanyol író, róla rövidesen könyv jelenik meg a Századvégnél. A szerző foglalkozott még Bergyajevvel és Spenglerrel, a modernebb szerzők pedig Scruton és Molnár Tamás. Mivel most is forradalmi időket élünk, ezért ezen gondolkodók művei most is aktuálisak.
Czopf Áron a forradalom és ellenforradalom fogalmi tisztázására tett kísérletet. Fogalomtörténetileg vannak aszimmetrikus ellenfogalmak, melyek nem önelnevezések. Senki sem hívta magát eredetileg ellenforradalmárnak, ez egy későbbi megnevezés. A forradalmárok hívták egy ellenfeleiket, másodlagos szerepbe kényszerítve őket, ez kicsit olyan, mint a barbárság fogalma, amit a görög kultúra használt a „nem-emberség” érzékeltetésére.
Horváth Szilárd feltette a kérdést, milyen eltérés van abban, ahogyan a múlt rendszerben néztünk a Horthy-rendszerre, és ahogyan ma tekintünk?
Veszprémy László Bernát a húszas évek szociálpolitikájáról írt a Kommentárba, mint tisztázta, a múlt rendszer egyik nagy hazugsága volt, hogy a Horthy-kornak nem volt szociálpolitikája. Szokták idézni, hogy „három millió koldus országa”, de már ez is egy fajvédő szerzőtől, Oláh Györgytől származik. A Horthy-rendszernek igenis volt szociálpolitikája, ez gyakran antiszemita színezetet kapott, például a numerus clausust is nevezte egy lap a „társadalmi igazság” megtestesülésének. Viszont nem igaz, hogy az ellenforradalmárok piacpártiak, kapitalisták lettek volna, Prohászka Ottokár püspök ugyanúgy szónokolt az egyházi nagybirtok, illetve a nagytőke ellen, mint a kommunizmus ellen.
Csejtei a haladásról beszélve kifejtette, hogy a forradalmak kisajátították ezt a szót. Ezen a téren is kell egy új narratíva, hiszen
A szerző több tézisben foglalta össze gondolatait az ellenforradalomról. Szerinte nem ismerjük a forradalom mély értelmét, pedig ez a forradalom önmagára támaszkodó, Istent elvető ember elbizakodottságának produktuma. Az emberi ész szélsőséges használatát nevezzük forradalomnak: a forradalom egy társadalom előzetes, fejben történő megalkotását jelenti. Az ész használata itt abnormálissá fokozódik, túlburjánzást mutat. A forradalmár a legvégsőkig meg van győződve, hogy igaza van. A forradalomban kéz a kézben jár a racionális társadalmi mérnökösködés és az őrület. Itt a gyökere a forradalmat kísérő kegyetlenségnek, a tébolyt súroló igazságtudatban, hogy a legvégső pontig kiállnak a forradalom mellett. A forradalmi hübrisz fő célpontja maga a lét – idézett egy francia szerzőt. A forradalom lényegét tekintve nihilisztikus. Ma is ipari-tudományos forradalomban élünk, a politikai forradalom pedig az emberi együttélésre tör. A forradalom mindenütt pusztít, ahová beteszi a lábát. Végső soron a forradalom nem mozdonya a történelemnek, és még csak nem is a történelem kisiklása, hanem a mindenség rákfenéje, a pusztítás egyetemessé emelt formája, az a hely, ahol a logosz a lét helyébe lép. Ezért nevezték korai ellenforradalmáról sátáninak a forradalmat.
Horváth kérdésére, miszerint a társadalmi igazságosság gondolatát csak a szocializmus vállalja-e, Veszprémy tisztázta, hogy a húszas évek ellenforradalmár gondolkodásában is markáns helye volt a társadalmi igazságosság jelszavának. Ugyan létezik egy olyan libertárius gondolat, miszerint a társadalmi igazságosság egy „csúszós lejtő” a koncentrációs táborok felé, de ezt a húszas években kevesen látták így. A szabadpiaci gondolat hívei, akik a Cobden Kör környékén csoportosultak ekkor, teljességgel a politika peremére kerültek. A Horthy-kor elején sem a bal-, sem pedig a jobboldal nem gondolkodott kapitalizmusban.
Horváth kérdésére, miszerint át kell-e írni a történelemértelmezésünket, Czopf megjegyezte, hogy
„fogalomkórházat” kéne írni, mert annyira megfertőződtek már a fogalmaink.
A fogalmak öregednek, megbetegednek. A karitász például a „számomra értékes, kedves” jelentéssel rendelkezett, a charity ezzel szemben azt jelenti, hogy semmi közünk ahhoz a személyhez, akihez eljut a pénz. Gyakran olyan fogalmak, amik régen erényekre vonatkoztak, ma már szitokszavak. Ez veszélyes folyamat. A következő ötven-száz évben a „jó” fogalma is ilyen sorsra juthat. Platón óta a filozófia középpontjában áll, de ma már megjelent a jóemberkedés, és fennáll a veszély, hogy a jó az ellentétét fogja jelenteni. A tolerancia szó már átesett a torzuláson, eredetileg türelmet jelentett, Isten türelmét a tévelygő emberrel szemben. Az abszolutizmus korában már az uralkodó türelmét jelentette. A harmadik fokozat az, amikor már a többségnek kell toleránsnak lenni tetszőleges kisebbségekkel szemben.
A 20. századdal való politikai és erkölcsi számvetés során a klasszikusokkal is szembe kell néznünk. Tőlük tudjuk, hogy az alkotmányok nem a „tölgyfából és sziklából támadtak”, hanem az ember jelleméből. Czopf Áron írása.
Ahogyan nincs ingyenes színház- vagy mozijegy, sem ingyenes könyv, úgy ezen a területen is joggal várják el a vezetők, hogy legyen lehetőségük a bevételszerzésre, ezzel is kiegészítve a szerény fenntartói forrásokat.
Az idei világkiállítás óriási érdeklődő tömeget vonzott, a teljes időtartama alatt mindösszesen 30 millió embert. L. Simon László írása.
A történelem minden nagy korszaka szervezett kisebbségek és társadalmi konszenzusok párbeszédéből emelkedett ki. Czopf Áron írása.
A volt államtitkár azt sem érti, hogy az Antifa tagjai hogyan tudják morálisan felmenteni magukat.
Egyre többen kezdik el követni Orbán politikáját.
Ma ugyanis az MTI vélhetően politikai utasításra levágta Sulyok Tamás hivatalban levő államfőt a Magyar Péterrel és Bóna Szabolcs miniszterrel készült közös fotóról.
Sőt, egy helyi török szervezet vezetője arra figyelmeztetett, hogy az idegenellenes incidensek és a politikai feszültségek egyre inkább biztonsági kérdéssé válnak.
