Mircea Eliade: Az örök visszatérés mítosza. A premodern ember az égieket másolta, a szentség által körülvett világ és ez az imitáció mentette meg a történelem rémületétől. A modern ember azonban belevetette magát ebbe a rémületbe, a horror vacuiba, amiből csak a kereszténység tudja megmenteni, hiszen annak van kapcsolata a teremtéssel. A vallástudomány egyik klasszikusa szinte kötelező olvasmány.
Marie-Louise von Franz: Archetípusos minták a népmesékben. Kicsit németesen túlgondolt, ugyanakkor fantasztikus feltárásokat végez a népmesék „tudatalattijában” Jung tanítványa, kinek boszorkánykonyhájában egy elvarázsolt világ titkai tárulnak fel előttünk.
Radnóti Miklós: Bori notesz. Egy időben sokat olvastam a kiadást, amiben a nyomtatott mellett a költő kézirásos eredetije is ott volt. Mind a mélysége, tragikuma, mind a nyelvezete lenyűgözött.
Jack Kerouac: Úton. A beatnemzedék prominens, ámbátor libertinus jobboldali és vonakodóan katolikus írójának hedonista autóstúrája nem csak menekülés a valóság elől és izgalmas élvezethabzsolás, hanem egyben a kétségbeesett istenkeresés sajátos módja és szimbóluma is.
Riszard Kapuscinsky: Futballháború. A fentiekhez képes ugyan könnyedebb mű, de a lengyel riporter közép-amerikai és afrikai kalandjairól szóló izgalmas munka jól mutatja be a két térség valóságát a huszadik század második felében.
Bödők Zsigmond: Harmatlegelő – A csillagos ég a magyar néphagyományban. Mit láttak a csillagokban, csillagképekben a magyar parasztok, pásztorok? A csillagos éggel sosem lehet betelni, s még izgalmasabb az éjszakai égbolt szemlélése, ha tudjuk, mit láttak bele nem csak a görögök, hanem eleink is.
S akik lecsúsztak az első tízről, de majdnem bekerültek:
Richard M. Weaver: Ideas Have Consequences;
Joseph Pieper: Tradition – Concept and Claim;
Roger Scruton: Sexual Desire – A Philosophical Investigation;
John le Carré: Az áruló;
Bánffy Miklós: Erdélyi történet;
Móricz Zsigmond: Erdély.