Katartikus önterápia

Zováthi Domokos írása a Mandiner hetilapban.

Kicsit tartottam attól, hogy egy első filmes alkotására ülök be, ráadásul a kerettörténet is jól ismert klisé: szülő és gyermek egymásra találása. Kis Hajni első játékfilmje azonban eloszlatott minden aggodalmat, a Külön falka nem véletlenül kapott percekig tartó vastapsot a világpre­mier­jén Karlovy Varyban, majd a hazai debütálásakor a 17. Cinefesten Miskolcon. 

A film főszereplője a nagyszülei által nevelt félárva, vadóc Niki (Horváth Zorka) és sok év óta nem látott apja, Tibor (Dietz Gusztáv). A lány, miután megtudja, hogy apja már nem ül börtönben, nagyanyja tiltása ellenére nyomozni kezd, és megpróbálja megtalálni egyetlen életben lévő szülőjét, aki kidobó egy diszkóban. A film lényege ennek a két különc karakternek a találkozása és „csapattá válása”, ezzel egyidejűleg a múltjukkal való szembenézésük története, amely erősen kihat a jelenükre. Párosuk együtt harcol a világ ellen, és bár nem hangzik el, nyilvánvalóan „külön falkát” alkotnak. Érdekes, a mozi vizuális szimbolikájához szintén nagyon passzol az angol cím: Wild Roots, azaz vad gyökerek. A szereplők többször sétálnak a panelsor fái között, ülnek a fatörzs két oldalán, és gyakran láthatunk közelképet levelekről, ágakról, magáról a természetről annak jelképeként, hogy apa és lánya lehántja az erős kérgeket, és visszabontja kapcsolatát egészen a családi gyökerekig.

A Külön falka kedves és fontos jelenete, amikor Niki kikönyörgi apjánál, hogy hadd alhasson nála. Tibor gyakorlatilag hajléktalan, testvérénél húzza meg magát, ezért egy épp használaton kívüli, felújítás alatt álló klubba viszi. Ott, hogy kicsit oldódjon a hangulat, berakja egyik kedvenc dalát, a Scootertől a Mariát. Ezután a lány is mutat egy általa kedvelt izlandi szintipopszámot. Erős, szépen bevilágított és felvett jelenet ez, amely amellett, hogy nem hajlik giccsbe, tökéletesen bemutatja, hogyan „nyújtogatja nyakát” kíváncsian egymás felé a két főszereplő.