Ungár Péter a Reakcióban: Az Európai Parlament kontraszelektált társaság
Mi lesz az LMP-vel a Csárdi-ügy után? Mit gondol Magyar Péterről és rajongóiról? Merre tovább, zöldmozgalom? Mi várható az amerikai elnökválasztáson?
A lavírozás művészete, egyensúlyozás európaiság és hazafiság között, mozgástér és kényszerpálya. Erdély aranykora – Fejedelmek tündérkertje címmel jelent meg Oborni Teréz történész azon kötete, amelyet hétfő este mutattak be a Mathias Corvinus Collegiumban.
Egy fantasztikus életmű újabb állomása eme kötet – kezdte méltató beszédét Szalai Zoltán, a Rubicon Intézet társelnöke Oborni Teréz Erdély aranykora – Fejedelmek tündérkertje című kötetének bemutatóján. Hozzátette: amikor Kolozsváron mutatták be a kötetet, az ottani értelmiség java felvonult a rendezvényen. Szalai emlékeztetett: a kötet címe Jókai Mór és Móricz Zsigmond regényeiből származik.
Erdély különleges szerepet játszik a magyarság életében és a magyar történelemben. Egyértelmű ez, ha végig vesszük, ki mindenki származik Erdélyből, vagy épp arra gondolunk, hogy a trianoni trauma egyik legfontosabb vesztesége is Erdély – mondta a társelnök, megjegyezve: jó a kötet alapján felidézni, hogy mi az erdélyi történelem.
Ezt a kötetet magunkhoz szorítva és felemelve mindig erőt tudunk meríteni a múltból, ami a Rubicon magazinnak évtizedek óta a hivatása – zárta beszédét Szalai Zoltán.
Miután Csurgai Horváth József, az intézet tudományszervező munkatársa ismertette Oborni Teréz életrajzát, Rácz Árpád, a Rubicon magazin főszerkesztője, a Rubicon Intézet társelnöke méltatta a kötetet. Mint mondta: a kötetben olvasható tanulmányok javarésze megjelent a Rubiconban, de a szerző felújította és ellátta őket tudományos apparátussal.
Miért foglalkozunk ma a középkori, koraújkori Erdéllyel? – tette fel a kérdést Rácz. Szerinte azért, mert Oborni Teréz történetei olyan tanulságos történetek, amelyek a magyar történelem megismeréséhez különösen fontosak.
A társelnök felidézte hazánk geopolitikai pozícióját: Magyarország mindig birodalmak közti ütközőterületeken helyezkedett el, itt csaptak össze. Ebből következett az ország három részre szakadása, amiben Erdély képviselte az önálló királyságot a legteljesebben. Nem akart leválni, a magyar államiságot őrizte. Az erőegyensúlyban Magyarország volt az a terület, ami folyamatosan pusztult mind anyagiakban, mind lélekszámban. Ez azonban civilizációs összecsapás is volt. könnyű volt Vas megyében kitartani a nyugati oldalon, de sokkal nehezebb Székelyföldön – emlékeztetett Rácz.
– mondta a főszerkesztő. – A vallásszabadság hazájában azért ennek is volt határa: az iszlám például nem gyökeredzett meg arrafelé. Viszont elmenekült magyar etnikum helyére már akkor benyomult a románság, szerbség, s így tovább. A népességcsere, népességkeveredés pedig ma is olyan kérdés, amivel foglalkoznunk kell, de nem érzékeljük a történelmi távlatait, hogy mivel jár – zárta szavait Rácz Árpád.
Oborni Teréz Tudással és fegyverrel címmel beszélt Bethlen Gábor erdélyi fejedelem uralkodásáról, megjegyezve, hogy a könyvben szereplő tanulmányai azokra az évtizedekre koncentrálnak, amelyekkel kutatóként is foglalkozik: a 16. század közepe és Bethlen Gábor uralkodása. Egy tanulmány pedig felveti a mi lett volna ha? kérdését is.
– szögezte le Oborni Teréz. A szerző felidézte: a franciaországi Beauregard-kastélyban, ami a Loire völgyében fekszik, egy teremben 327 portré található, azoknak a vezetőknek a portréja, akik az alkotók szerint sorsdöntő módon befolyásolták Európa történelmét. A magyarok közül Hunyadi János, Hunyadi Mátyás, Báthory István, Fráter György, Zrínyi Miklós és Bethlen Gábor szerepel ott.
Oborni emlékeztetett: Bethlenről a legszélsőségesebb álláspontokat vallották a kortársak is, de a szakirodalomban is. Makkai Sándor szerint Bethlen gyűlölet és rajongás kereszttüzében állt, és rejtélyes ember volt. De amikor 1613-ban az erdélyi rendek megválasztották, nem volt alkalmasabb ember a tisztségre.
A Porta mindig is saját tulajdonának tekintette Erdélyt. Bethlen felvállalta az oszmánokkal való kapcsolatát. Szerinte amíg a nyugati hatalmak nem tudják megsegíteni a magyarokat, addig sajnos együtt kell élni az oszmán fennhatósággal – fejtette ki Oborni. A szerző azzal a gondolattal zárta előadását:
Végül Rácz Árpád helyezte tágabb perspektívába a kötetet, feltéve a kérdést: milyen gondolati továbblépésre van lehetőség? Mint mondta, neki a mozgástér és a kényszerpálya dichotómiája jut eszébe, ami rendszerint utolérte Magyarországot, és történelmünk egyik sorskérdése. Rácz többek közt az első világháborúval s Horthy Miklós tevékenységével vont párhuzamot. Mint mondta: innen érzékelhetjük, hogy a kis országot vezetői milyen nehéz döntésekre kényszerülnek.
Oborni Teréz: Erdély aranykora – Fejedelmek tündérkertje. Rubicon Intézet, 2021.