Miért foglalkozunk ma a középkori, koraújkori Erdéllyel? – tette fel a kérdést Rácz. Szerinte azért, mert Oborni Teréz történetei olyan tanulságos történetek, amelyek a magyar történelem megismeréséhez különösen fontosak.
A társelnök felidézte hazánk geopolitikai pozícióját: Magyarország mindig birodalmak közti ütközőterületeken helyezkedett el, itt csaptak össze. Ebből következett az ország három részre szakadása, amiben Erdély képviselte az önálló királyságot a legteljesebben. Nem akart leválni, a magyar államiságot őrizte. Az erőegyensúlyban Magyarország volt az a terület, ami folyamatosan pusztult mind anyagiakban, mind lélekszámban. Ez azonban civilizációs összecsapás is volt. könnyű volt Vas megyében kitartani a nyugati oldalon, de sokkal nehezebb Székelyföldön – emlékeztetett Rácz.
A fejedelmek kifejlesztették a lavírozás művészetét, ami különösen értékessé tette az erdélyi szellemiséget és a politikai gondolkodást
– mondta a főszerkesztő. – A vallásszabadság hazájában azért ennek is volt határa: az iszlám például nem gyökeredzett meg arrafelé. Viszont elmenekült magyar etnikum helyére már akkor benyomult a románság, szerbség, s így tovább. A népességcsere, népességkeveredés pedig ma is olyan kérdés, amivel foglalkoznunk kell, de nem érzékeljük a történelmi távlatait, hogy mivel jár – zárta szavait Rácz Árpád.
Oborni Teréz Tudással és fegyverrel címmel beszélt Bethlen Gábor erdélyi fejedelem uralkodásáról, megjegyezve, hogy a könyvben szereplő tanulmányai azokra az évtizedekre koncentrálnak, amelyekkel kutatóként is foglalkozik: a 16. század közepe és Bethlen Gábor uralkodása. Egy tanulmány pedig felveti a mi lett volna ha? kérdését is.