A BBC szerint
Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszter egy rádióinterjújában „hátbaszúrásnak” nevezte az angolszász szövetséget,
és közölte, hogy a lépés a Donald Trump alatti időszakra emlékeztette őt. Francia diplomaták lefújtak válaszul egy olyan gálát, ahol a francia-amerikai kapcsolatok évfordulóját ünnepelték volna meg.
A lépés az EU számára is rosszkor jött, hiszen Josep Borrell, az EU fő külpolitikai képviselője éppen a közös amerikai-brit-ausztrál bejelentés után pár nappal tervezte bemutatni saját stratégiáját az indiai–csendes-óceáni térség kapcsán. A CNN által megszólaltatott elemzők szerint a lépés „bebizonyította, hogy dacára Brüsszel globális ambícióinak, geopolitikai játékosként nem veszik komolyan”.
Régóta érlelődő döntés
A brit Evening Standard szerint azonban az alku nem kapkodva született, Ausztrália és az Egyesült Királyság meg akarja őrizni vezető helyét a tengeralattjáró-fejlesztés területén,
Kína pedig egyre agresszívebben avatkozik be a Csendes-óceán geopolitikájába,
például mesterséges szigetek építésével.
Boris Johnson brit miniszterelnököt elődje, Theresa May vonta kérdőre, miszerint az alku nem rángathatja-e bele az Egyesült Királyságot egy háborúba Kínával. May tudni szerette volna, hogy az AUKUS-szerződésnek vannak-e „implikációi” abban az esetben, ha Kína lerohanja Tajvant.
A brit miniszterelnök azt felelte, hogy „az Egyesült Királyság elkötelezett marad a nemzetközi jog megvédése irányába és erősen javasolja ugyanezt barátainak világszerte, illetve a kínai kormánynak is”.
A szerződés szolgálhat részben Tajvan megnyugtatására is, ugyanis az afgán fiaskót követően az Egyesült Államok több hagyományos szövetségese, így az apró antikommunista szigetország is elgondolkodott, megvédi-e őket konfliktus esetén a Joe Biden által vezetett demokrata kormány.
Nyitókép: Morrison, Biden és Johnson a csütörtöki bejelentésen (Fotó: POOL via CNP/INSTARimages/Cover Images / Reuters)