Ian Fritz, aki 2008-tól 2013-ig szolgált Afganisztánban az amerikai légierő kötelékében, érdekes kulisszatitkokról számolt be a tálibokkal kapcsolatban.
A The Atlanticnak mesélte el nem hétköznapi afganisztáni katonai ténykedését Ian Fritz, aki 2008-tól 2013-ig szolgált Afganisztánban az amerikai légierő kötelékében – számolt be az Index.
Azt állítja, hogy mindössze ketten voltak kiképezve arra amire ő. Harci repülőgépek vezetése mellett megtanulta a dari és a pastu nyelvet, Afganisztán két hivatalos és egyben a legtöbbek által beszélt nyelvét. Ráadásul olyan magas szintű nyelvi képzésben részesült, hogy a mindkét fő afgán nyelvre jellemző szójátékokat, rímeket, kétértelmű szavaknak az adott szövegkörnyezetben értendő jelentését is megértse.
„Összesen 99 bevetésen vettem részt, összesen 600 óráig tartott. Talán 20 bevetés és 50 óra volt ebből tényleges tűzharc. A többit a tálibok lehallgatásával töltöttem, akik rengeteget pofáztak.”
– kezdte a kulisszatitkok feltárását az amerikai veterán katona. Elmondta, hogy ugyanúgy rengeteget beszéltek az élet banalitásairól, mint bárki más a világ bármely táján. Családról, rokonokról, kibeszélték a katonatársaikat, valamint szidták a közlekedési gondokat. Emellett gyakori témájuk volt arról is sóvárogni, hogy milyen szép világ jön el, miután elmennek az amerikaiak.
Ám harci helyzetekben némiképp érthetővé válik, hogy miképp képes a világ egyik legszegényebb országának páriaként kezelt, fegyveres mozgalma a világ legnagyobb és leggazdagabb hatalmaival dacolni.
Töretlen a tálibok optimizmusa és nem félnek a haláltól
Egyrészt úgy, hogy a tálibok halálfélelem nélkül küzdenek, inkább egy önkéntesekből álló mozgalomról van szó, mintsem kőkemény profi hadseregről, amelynek a tagjai hó elején cent pontossággal megkapják a zsoldjukat és feleselés nélkül végrehajtják a parancsokat.
Ha például több száz tálib harcost öl meg egy bombatámadás, ők akkor is ujjongva ünneplik meg, ha közben harcképtelenné tesznek húsz amerikait. Azonnal fényes győzelmet hirdetnek és másnap újult erővel folytatják a harcot.
De Ian Fritz egy általa lehallgatott, vicces párbeszédet is megosztott a The Atlantic-kel. Észak-Afganisztánban, a kétezer méter tengerszint feletti magasságról induló hegyvidéken, 0 Celsius fokos hőmérséklet alatt kellett volna feladatokat végrehajtani az egyik dzsihádistának, ám nemigen fűlt hozzá a foga. Íme a lehallgatott párbeszéd:
– Menj le és telepítsd a pokolgépet oda ahol nem látszik.
– Ráér holnap.
– Nem ér rá. Lehet, hogy az amerikaiak előbb jönnek, nekünk pedig minél többet meg kellene ölnünk közülük.
– Azt hiszem, inkább várok.
– Dehogy vársz! Menj és szereld fel a bombát!
– Muszáj?
– Igen, muszáj!
– Nem akarok!
– Miért nem? Testvérem, harcolnunk kell a dzsihádért!
– Testvérem, túl hideg van a dzsihádhoz!
Nyitókép: MTI/EPA/STRINGER
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Az amerikai–orosz béketervezet mögött egyre nagyobb a frusztráció, miközben Kijev kettős játékot folytat: kifelé engedékeny, befelé ellenáll.
Ukrajna őszinte és jó tanács helyett illuzórikus reményt kapott nyugati szövetségeseitől.
A tálibok sem akadály, ha a hazai ízekre vágyik a brit honba szakadt afgán menedékkérő, és erről büszkén posztolgatott is - vesztére.
A Pentagon készített egy listát a hiánynak minősített rendszerekről, továbbá blokkolja az új igényeket.
A 33 éves férfi meztelenre vetkőzve riogatta a rendőrnőket, hátha így kiutasítják – mindhiába.
Donald Trump Charlie Kirkről is megemlékezett brit állami látogatásának végén, akinek egészen haláláig elnöki jövőt jósolt.
Megindult a párbeszéd a felek között a korábban elmérgesedett viszony miatt.
A férfit emberkereskedelemmel gyanúsítják.
