A jobbágy, aki csaknem az első magyar pápa lett

Bakócz Tamás egy ötgyermekes kerékgyártó jobbágycsaládba született 1442-ben, ahol az első fiú, Bálint, pap lett és ő támogatta Tamás tanulmányait. Bakócz Bálint megkapta a titeli prépostságot, így anyagi javaknak sem volt híján. Bakócz Tamás a krakkói, ferrarai és padovai egyetemen tanult filozófiát, irodalmat és jogot. Az uralkodó, Mátyás király, kormányzatát egy lojális hivatalnoki rétegre akarta építeni – ezt bizonyítja Ernuszt János polgári származású kincstartó kinevezése is – így hamar felfigyelt az ambiciózus Bakóczra, aki ekkor már Gabriele Rangoni erdélyi püspök oldalán tevékenykedett. Bakócz 1480-ban királyi titkár lett, majd bátyja után titeli prépost is. Bakócz rendkívül céltudatos volt és eszközeiben nem igazán válogatott, amikor a hatalomról, vagyonról vagy a birtokszerzésről volt szó. Vagyonának nem minden forrását ismerjük, de valószínű, hogy nagy részét zsarolással, kölcsönök nyújtásával és erkölcstelen örökösödési szerződésekkel szerezte. 1486-ban győri, majd 1492-ben egri püspök lett.

Bakócz Tamás mint második király

Bár Mátyás életében Bakócz nyíltan támogatta Corvin János utódlását, titokban a cseh király, II. Ulászló örökösödését akarta, és egyezkedett is vele. Bakócz és Ulászló tudta, hogy a magyar trónhoz Beatrix kezén át vezet az út, így Ulászló bejelentette, hogy hajlandó feleségül venni őt. Ezzel jelentősen megnövekedett az őt támogatók száma, azonban Ulászlónak esze ágában sem volt elvenni Beatrixot, így Bakócz meggyőzte a királynét, hogy a jelen politikai körülmények között célszerűbb, ha titokban esküdnek meg. Ezek után Ulászló elutazott és bár a pápa felszólította, apósa a Nápolyi király kérésére, hogy fogadja feleségét hitvesi szeretetébe, ő ódzkodott az öregedő Beatrixtől. Így a rengeteg pénznek és Bakócznak köszönhetően, aki elmondta a pápának, hogy szándékosan formai hibát ejtett az házassági iratokban, a pápa semmisnek nyilvánította a házasságot. Ezek után Ulászló oltárhoz vezethette XII. Lajos unokahúgát, és az esküvőt természetesen a főkonspirátor Bakócz Tamás celebrálta.  Bakóczot már uralkodása elején, mondhatni a kérésére, kinevezte főkancellárnak, és rövidesen esztergomi érsek is lett, aminek köszönhetően

Bakócz rendkívüli tehetséggel húzott hasznot a nemzetközi politika változásaiból, így Velence kérésére az oszmán ellenes, 1499-ben köttetett szövetség kapcsán Bakóczot a pápai konzisztórium bíborossá kreálta. Ezeknek a címeknek a birtokában Bakócz már igen nagy tőkével rendelkezett ahhoz, hogy rangjához méltó hellyé alakítsa Esztergomot, így számos épület felújítását támogatta és bőkezű mecenatúrába kezdett. Valószínűleg ő is úgy gondolta, mint oly sokan a reneszánsz mecénások közül, hogy a műpártolás nem pazarlás, hanem erkölcsi kötelesség.

A Bakócz-kápolna

A XVI. század eleje újabb előrelépést jelentetett számára, ugyanis Velence, azaz Leonardo Lorendano közbenjárására II. Gyula pápa kinevezte konstantinápolyi pátriárkának. Fontos itt kitérnünk, hogy ezek után, 1505-ben kezdte el építtetni a kápolnát. A kápolna koncepciójának kialakításában Bakócz aktívan részt vett, ugyanis erre a korszakra továbbra is jellemző, hogy minden mű megrendelésre készül, a megrendelő ízlése szerint. Bakócz rendkívüli módon felügyelte kápolnája előkészületét is, mert Magyarországon olyan egyedülálló művet akart létrehozni, amely vetekedik Itália alkotásaival, továbbá valószínűleg már akkor, végső nyughelyéül szánta azt.

Bakócz érsekként, pátriárkaként (igaz ez csak névleges volt), bíborosként és hatalmas birtokok uraként igen jelentős vagyonnal rendelkezett. II. Ulászló idején nem véletlenül hívták a „második királynak”, ugyanis Velence anyagi támogatását is élvezte. 1525-ből maradt fenn egy forrásunk, amiben azt olvashatjuk, hogy 35 ezer aranyforint jövedelemmel rendelkezett az esztergomi érsek.  Ez négy évvel Bakócz Tamás halála után volt, így, ha Bakócz saját birtokainak jövedelmét és egyéb külföldi támogatásukat is számba vesszük, akkor évi akár 50 ezer forint jövedelme is lehetett, ami összehasonlításképpen hatoda Ulászló jövedelmeinek.

Remény a pápai trón megszerzésére

1509-ben a pápa újabb ligát kovácsolt össze a törökök és részben Velence ellen, amibe Bakócz nem akart részt venni, így addig húzta a csatlakozást, amíg egy új liga alakult Velence részvételével, de a Német-Római Császárság kihagyásával. Az új ligát is a pápa, II. Gyula alapította meg, de ez súlyos nemzetközi konfliktusokat okozott, többen a pápa lemondatását követelték, és a segítséget Bakócz Tamástól várták. Bakócz hatalmas pompával vonult be Rómába, ezzel is bizonyítván, hogy érdemes a legmagasabb egyházi tisztségre, de a nemzetközi problémát nem ő, hanem II. Gyula oldotta meg. II. Gyula azonban hamarosan meghalt és a pápai trónust nem ő foglalta el, hanem Giovanni Medici, X. Leó néven.

Bakócz,

de politikai tekintélye hanyatlásnak indult. X. Leó kétes megtiszteltetésű keresztes hadjárattal bízta meg, hogy eltávolítsa Rómából, de ő már előre tudta, hogy ez képtelen megbízatás, és mint tudjuk, kudarcba, azaz a Dózsa-féle parasztlázadásba fulladt, amiért őt tették felelőssé. 1516-ban meghalt II. Ulászló, ezzel az ő tekintélye és hatalma is sírba szállt, és ideje nagy részét birtokainak rendezésével és a kápolna anyagi javakkal való ellátásával töltötte. Eleinte reménykedett abban, hogy X. Leó halála után újra indul a pápaválasztáson, de pont ugyanabban az évben, 1521-ben haltak meg mindketten. Ingó vagyonainak többségét és páratlan ezüst, arany és ötvösművészeti tárgyait már 1521-ben II. Lajos, majd 1529-ben Szapolyai János vette át és háborús célokra használták fel. Bakócz Tamás páratlan tehetségű politikus és egyházi vezető volt. Veleszületett tehetségének és ambícióinak köszönhetően még egyszer megcsillant a középkori Magyar Királyság fénye az esztergomi várhegyen és udvarában, mielőtt a sötétségbe zuhant volna.

Címlapkép: Bakócz Tamás. Forrás: Wikipédia.