Kissling és Fia, avagy a századelő csillárkirálya

A csillárdinasztia feje, Kissling Rudolf 1834-ben született, és 1868-ban alapította meg a később híressé vált cégét. Budapesten nyitotta meg a gáz- és villamos világítással működő csillárok üzemét a fiával, Alfréddal közösen, a Podmaniczky utca 29/a szám alatti épületben, amely gyár és mintaraktár is volt egyben. Hamar kiderült, hogy a legjobb iparosokat foglalkoztató cég csodálatos bronzcsillárokat készít, így egyre több megrendelést kaptak.

Idővel részvénytársasággá alakult a Kissling és Fia gyár.

Csakhogy a gyár a tolvajok számára is vonzó tereppé vált, így 1899-ben már betörésről írtak a lapok, ám azt nem tudták kideríteni, hogy összesen hány csodás bronzcsillárt vittek el a betörők. Ugyanebben az évben viszont dicshimnuszt is zengtek az újságok a Kissling-féle bronz világítótestekről. Nem véletlen, hogy a kőbányai Szent László templom csillárjait is Kissling és Fia szállította.Az egyre sikeresebb iparos vállalkozás nagyon figyelt a presztízsre, amikor például 1900-ban feltűnt a piacon egy Kiessling és Társai nevű cég, amely nem is csillárokkal foglalkozott, közleményt jelentettek meg a lapokban, ahol leszögezték, semmi közük az említett vállalkozáshoz. Évekkel később, amikor az újságok arról írtak, hogy letartóztattak egy bizonyos Kissling Jánost, akkor is közleményt adott ki a gyár, melyben gyorsan leszögezték, nincs közük a letartóztatotthoz. Kissling Alfréd ezt írta: „Az illetővel sem rokonságban nem állok, sem üzleti összeköttetésben soha nem voltam vele.”

míg 1904-ben, a St. Louis-i világkiállításon pedig nagy aranyérmet kapott Kissling és Fia. 1903-ban a gyárnak 60 munkása és 20 inasa volt. Elmondhatták magukról, hogy a Budavári Palota mellett az Országház csillárjait is tőlük rendelték. A kiállítótermükben számtalan különleges csillár közül választhattak a tehetősebb érdeklődők. Beszédes statisztika: 1903-ig 1350 különböző csillármodellt álmodott meg apa és fia. Ferenc József is vásárolt tőlük: mivel bronz öntödéjük volt, a királyt egy bronz tintatartóval lepték meg, amely az íróasztalára került. Ebben az évben már terjeszkedni is tudtak, az új gyárukat a VI. kerület, Jász utca 5. szám alatt nyitották meg.

Ferenc József is rendelt a népszerű csillárgyártól. Fotó: Wikipedia

1905-ben írták meg az újságok, hogy a Budavári Palotába is csodás csillárokat vitettek. A Szent István-terem káprázatos berendezésébe illő, gyönyörű, magyar stílusú csillárokat készítettek. Nyolc darab, egyenként hat és fél méter magas kristályüveg díszítésű csillárt is gyártottak bronzból öntve és ezüstözve, mindegyik csillárra 80 izzó került. A palota tánctermébe pedig 26 míves falikart szállítottak le.A Szent István-terem az idők során az enyészeté lett, de a Nemzeti Hauszmann Programnak köszönhetően augusztus 20-án átadják a régi fényében tündöklő termet, és minden berendezési tárgyát az eredetihez hűen gyártottak le a szakemberek.

A gyár ekkor már az Egyesült Államokba, Indiába és Egyiptomba is szállított csillárokat. A gyáralapító 69 esztendős korára a cég ügyeit teljes mértékben a fiára bízta. Kissling Rudolf végül 1911. október 31-én délután aludt el örökre. 77 éves volt. Az evangélikus szertartás után a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. A fia, Alfréd és a menye, Paul Heléna gyászolta. Akkor még senki sem számított arra, hogy hat év múlva ismét temetni fog a család. Kissling Alfréd ugyanis csupán 54 éves korában, hosszas betegeskedés után szintén elhunyt 1917. január 4-én. Ahogy az özvegye fogalmazott: „Megboldogult édesapja mellé örök nyugalomra helyezték.”

A cég azonban 1918-ban már részvénytársaság volt, s még azt is túlélte, hogy 1919-ben, a Tanácsköztársaság ideje alatt termelési népbiztost neveztek ki az élére Kun Béláék. A cég a vörös terror után is tovább üzemelt, és a hazai csillárgyártás meghatározó szereplője maradt, még a tőzsdére is bevezették. Aztán a II. világháború után államosították a gyárat, a Kissling és Fia név pedig feledésbe merült. Azé a családi vállalkozásé, amely előtt fél Európa kalapot lengetett a századelőn.