A Toxikoma nem egy szabvány drogos film – Illés Gabriella a Mandinernek

2021. július 26. 12:00

„Csernus Imre azt mondta, Győző végig tudja csinálni a Valami Amerika forgatását, de minden reggel be kell szednie egy gyógyszert, amit Herendinek kell majd odaadnia neki” – eleveníti fel a Toxikoma alapjául szolgáló orvos-páciens kapcsolatot a film producere. Illés Gabriella és Herendi Gábor Szabó Győző saját kábítószerfüggő éveiről írt regénye alapján készítették el az év nagy drogos filmjét, amely ősszel kerül a mozikba. A magyar Trainspotting, vagy a Whiplash? Tényleg így kezelte dr. Csernus Szabót, ahogy a film megörökíti? Interjúnk.

2021. július 26. 12:00
null
Maráczi Tamás
Maráczi Tamás

--

Illés Gabriella (1979) producer 1998–2014 között televíziósként dolgozott: olyan műsorok főszerkesztője és producere volt, mint a Megasztár, a Nagy Duett vagy a Propaganda. 2013-tól a TV2 Csoport kábelcsatornáinak kreatív vezetője lett. 2014-ben saját cégével, a TulipánTündér Produkcióval bemutatta a Játékkészítő című akciómesét, majd az Álomutazó mesemusicalt. Életre hívta az Andrássy Élményparkot, amelyben bemutatták többek között a Future Park című kiállítást, a volt Szikra mozi épületében pedig berendeztek egy virtuális vidámparkot (VR Vidámpark). Első filmproduceri munkája a Toxikoma című film.

***

Szerteágazó tevékenységei során az elmúlt 10-15 évben igen sok dologgal foglalkozott...

Minden egy tőről fakad, ez pedig a produceri munka, amely a történetmesélésen alapszik.

Nagyon hiszek a történetmesélés erejében,

legyen az egy televíziós műsor, egy film, egy kiállítás vagy egy színpadi darab. Egy tőről fakad tehát minden, csak a platformok mások.

Ha a Google képkeresőre kattint az ember, látja, hogy ez idő alatt félévente radikálisan más frizurája volt. Miért kell mindig az új? Mi hajtja a munkáiban?

Igen, szoktam mondani, hogy a frizurámban az egyetlen állandóság a változás. (nevet) Szeretem kipróbálni az új dolgokat, ez saját magamra és a munkámra is igaz. Vannak kollégáim, akik az elmúlt húsz évben végig ugyanabban a műfajban tevékenykedtek, ők abban érzik jól magukat, ez személyiségtípus kérdése. Mindig szerettem kipróbálni magamat a szórakoztató ipar különböző műfajaiban, azok közül is a nagyszabású showműsorokat szerettem a legjobban. Ott ahol sok ember dolgozik együtt, és egy nagy csapatot kell összefogni – én ugyanis csapatjátékos vagyok. Ez volt a tévében, majd később A Játékkészítővel és az Álomutazóval is: sok jó energia összpontosul egy olyan produkcióban, amely felejthetetlen élményt nyújt sokaknak.

 

Illés Gabriella

 

Az ön szakmai titulusa: producer. Ráadásul az egyik legkeresettebb. Konkrétan, praktikusan milyen tevékenységekből áll a munkája?

Nagyon leegyszerűsítve producer az, aki a saját ötleteitől vezérelve vagy egy megkeresés útján létrehoz egy produkciót, megteremti annak financiális hátterét, személyi feltételeit, majd a produkciót sikerre viszi – én ennek szellemében dolgozom. Kreatív producerként kezdtem a tevékenységemet, és ezt a mai napig sem hagytam el – egyébként így dolgozott Andy Vajna is –, ami annyit jelent, hogy a kreatív tartalom (forgatókönyvírás, arculat-kidolgozás..., stb.) készítésében is részt veszek. A producer akkor hasznos tag, ha

nemcsak az anyagiakat teremti meg, hanem a szemével látja, milyen értéket teremt majd a produkció,

megvan a víziója.

 Milyen szempontok alapján mérlegel, hogy egy projekt terve megéri az erőforrások beindítását, a megvalósítást?

2013 óta, amióta a TulipánTündér Produkció nevű vállalkozásomat elindítottam, a saját ötleteinket valósítottuk meg. A Játékkészítő, az Álomutazó olyan karácsonyi showműsorok voltak, amelyek a nagy színpadok, a cirkusz, a varieté világát hozták el, és ezzel műfajt teremtettünk; aztán nemzetközi utazó kiállításokat hoztunk be Magyarországra, akkor részben azért, hogy tanuljunk és saját kiállításokat tudjunk fejleszteni,. Már van is ilyenünk. Igazából most jutottunk el oda, hogy külső ötleteknek is teret adjunk, az első ilyen projekt a Toxikoma című film volt.

 

A Toxikoma hivatalos plakátja

 

A film az első filmproduceri munkája; június végén volt a bemutatója, ősszel ott lesz a mozikban. Hogyan találta meg a téma, és miért látott benne fantáziát?

Szabó Győző keresett meg, úgy 2016 kora nyarán: elém tolta az önéletrajzi könyvét, hogy olvassam el. Elolvastam, és nagyon tetszett az írásmódja, éreztem benne az erőt. A társadalmi felelősségvállalás hangsúlyos számomra, akkoriban

sok olyan ember volt a környezetemben, akiknél a regényben felvetett probléma, a drogfüggőség látható volt.

A szívemhez szólt a történet, a gyomrom sem rándult össze a feladattól, hogy filmet készítsünk belőle. A produkció a Játékkészítő szuperhősét, az Álomutazó bárányát alakító Szabó Győzőnek a saját magával és a droggal folytatott harcáról szól – a történet az én olvasatomban tulajdonképpen nem áll messze a tőlünk megszokott mesék világától. Mindannyian esendők vagyunk, lehetünk gyengék, szorulhatunk segítségre, vigaszra, okozhatunk és átélhetünk fájdalmat, tragédiát, de a végén helyre tudnak kerülni a dolgok, a bennünk rejlő erő segítségével. Hosszú út, fájdalmas próbatétel vezet a történet megoldásához, ugyanúgy mint a mesékben, csak a szereplők bennünk élnek. Mi vagyunk a jó és a rossz, a hős és az áldozat is, akikre sok veszély leselkedik, és a mi dolgunk, hogy beszéljünk erről és megmutassuk a veszélyt, az erőt ugyanazzal a gyermeki őszinteséggel, amivel a meséinket írtuk. Ezzel a céllal álltunk a film és Győző ötlete mögé. Győző személye garancia volt, hogy meg lehet csinálni a történetét úgy, hogy az sok embert érdekeljen.

Producerként az is sokat nyomott a latba, hogy Szabó Győző és Csernus Imre ismertsége garanciát jelenthetett, hogy behozza majd a nézőket a film?

Valóban, mindhármuknak: Győzőnek, Imrének, illetve a rendező Herendi Gábornak is nagy rajongói bázisa van. Vicces egyébként, hogy miként kapcsolódnak emberek. Én egykor Csernus Imre műsorának a főszerkesztője voltam, a Viasat 3-on ment a Bevállalja? című műsor, Szabó Győzővel pedig az évek során szintén több tévés projektben dolgoztam együtt, majd a saját mesemusicaljeink főszereplője volt. A filmmel kapcsolatban: a Nemzeti Filmintézet megadta a támogatást, a forgatókönyv-fejlesztés vége felé voltunk, amikor Győző egy éjszaka a semmiből felhívott, hogy a Valami Amerika 3 forgatásán Herendi Gábornak elmesélte a projektet, és őt is érdekelné a dolog. Gábor az Álomutazóban már besegített nekünk, ismertük egymást, és már az első találkozóból kiderült, hogy a történet neki is fontos. A forgatókönyvet már vele fejeztük be.

Akkor felhívtuk Csernust, hogy olvassa el ő is a szöveget, de mivel megbízott bennünk, nem tette,

csak az első, szűk körű tesztvetítésre jött el, ott látta már a kész filmet. Ott volt ekkor Győző volt felesége és lánya is, akik ezeket a filmben megörökített eseményeket egykor átélték.

És hitelesnek tartották?

Igen. Persze, az élet kicsit más, hiszen ebben a filmes történetben is vannak fikciós elemek.

Mennyire követte a forgatókönyv a megtörtént eseményeket, és mely pontokon élt a dramatizálás eszközeivel?

A doktor oldalán van egy szerelmi szál a filmben, amely nem a valóságon alapszik. A többi sztori viszont igen; aki olvasta Győző könyvét, az tudja követni, bár az írás egy hosszabb időszakot ölel át.

 

A Toxikoma előzetese (forrás: youtube)

 

Szabó Győző elmondása szerint 2001-ben a Valami Amerika első forgatási napjára  a rehabról érkezett. Herendi Gábor rendező mégis bízott benne. Adott volt tehát, hogy a Toxikomát is ő rendezi majd?

Valóban Gábornál volt a rendezés a legjobb kezekben. Amikor Herendi a Valami Amerika forgatásán felhívta Győző kezelőorvosát, Csernus Imre azt mondta, hogy végig tudja csinálni Győző a forgatást, de egy gyógyszert minden reggel be kell szednie, és azt Herendinek kellene odaadnia neki. Ez így is történt. De

több olyan kolléga volt a Toxikoma stábjában, akik egykor megélték Győző mellett ezt az időszakot:

a maszkmesterünk, Haide Hildegard, aki anno a Katona József Színházban szemtanúja volt Győző vesszőfutásának. Egyébként, amikor elkezdtünk a filmről beszélgetni, nem a rendező személye volt a kulcskérdés, hanem a produceré: Győző engem úgy kért fel, hogy még nem volt filmes produceri tapasztalatom, ráadásul az addikció jelenségével sem voltam közeli kapcsolatban.

Szabó Győző állítólag szinte minden forgatási napon ott volt. Érthető, hiszen róla szól a történet. Nem tudta elengedni, tökéletest akart?

Ha Győzőnek bármilyen észrevétele volt, azt nekem mondta el, és utána megbeszéltük közösen Gáborral. De inkább az előkészítési fázisban voltak észrevételei. Sok beszélgetés előzte meg a forgatást, a szereplők találkoztak Győzővel és Imrével, sőt, Győző javasolta a főszerepre Molnár Áront is, aki a filmben őt alakítja – nem a hasonlóságot látta benne, hanem azt az energiát, amelyet hozzá hasonlóan ő is megmozgat magában.

Furcsa érzés volt a forgatás, hiszen ott állt mellettünk az az ember, akiről szól a film.

Nem lehet könnyű egy ilyen sztorit forgatni. Milyen forgatási körülményeik voltak?

Nem sikerült a Lipóton (Országos Pszichiátriai Intézet (OPI) – a szerk.) forgatnunk, ahol Győző kezelései zajlottak egykor, ugyanis olyan lepusztult állapotban van az épület, hogy oda nem engedtek be minket. A Budakeszi úton azonban van egy másik régi, használaton kívüli kórház, oda bejutottunk, azt alakítottuk át az OPI-ra – nagyon büszke vagyok a set-design-unkra:

ha valaki megnézi a filmet, megelevenedik majd a pszichiátria a képsorokon.

Ez egy húsz évvel ezelőtti történet: a kellékeket – az autóktól kezdve a ruhákon át a cigarettákig mindent – be kellett szereznünk. A forgatás során sokat sírtunk; például amikor felvettük azt a részt, amikor az OPI kertjében Győző elmondja a családjának, milyen problémákkal küzd. Az egész stáb törölgette a könnyeit, nem csak a főszereplő.

 

 

A magyar filmtörténet ismeri a „drogos film” műfajt, Felhő a Gangesz felett például, és ott a nagy külföldi minta, a Trainspotting. Hogyan lehet újat mondani, elszakadni ezektől a mintáktól?

Mindenképpen el szerettünk volna szakadni ezektől a mintáktól.

Annyi pénzünk egyébként nem volt, hogy olyan jellegű filmet készítsünk, mint a Trainspotting.

Inkább a Whiplash című film lebegett a szemünk előtt, amikor két ego egymásnak feszül, amikor két ember személyisége fejlődik azáltal, hogy hatnak egymásra. Ez egy szívszorongató történet, egy dráma.

A film pszichológiai vonalának, a pszichiáter-kezelt viszony feszültségének is van filmes előképe, akár a drámai Equus, vagy a komikus Csak egy kis pánik. Ezeket az előzményeket „használták” az építkezéshez?

Láttuk ezeket a filmeket, és hatással is voltak ránk, de ugyanígy a Csernus doktor terápiás módszereit megörökítő tévés felvételeket is újranézettük a kollégákkal.

A Toxikoma kritikái többnyire jók: dicsérik a színészi munkát és az operatőri teljesítményt, a képi világot, ugyanakkor a főhős lélektani metamorfózisának, a leszokás folyamatának rezdüléseit többen elnagyoltnak érzik. Hogyan fogadta ezeket?

Az alkotó ember a hátba veregetésekből kevesebbet tanul, mint a kritikákból. Az, hogy a történetünk a végén túl gyorsan záródik le, azon sokat gondolkodtam: lehetett volna másképpen is zárni. Volt még kétféle befejezési elképzelésünk is, de

mindenképpen szerettük volna nyitva hagyni a történetet.

Ugyanakkor azt hiszem, elgondolkodtató lett a vége, mindenki továbbgondolhatja azt a szálat, amelyet elvarratlanul hagytunk.

 

 

A járvány két évre közbeszólt, az ön szektorában még súlyosabb lehet a megakadás. Milyen veszteségeket okozott ez az ön munkájában?

Nehéz volt, mert többszörösen sújtott minket ez az időszak. Először a kulturális szektor támogatásai lettek teljesen átalakítva: letettük a szükséges kvótát az évek alatt, amely szükséges volt a tao-támogatásokhoz, de aztán hirtelen megszűnt ez a forrás. Utána pedig

a pandémia miatt mindent be kellett zárni.

A VR Vidámpark, a kiállításaink mind bezártak egy időre, az Álomutazó mesemusicalünknek a kőszínházbeli ősbemutatója szintén eltolódott, meg persze a filmbemutató is.

Milyen tervei vannak a járványhelyzet utáni időszakra?

Most hirtelen kinyílt a világ, és mindaz, aminek az előkészítésén dolgoztunk, itt van a nyakunkon, egyszerre kell minden tányért pörgetni. Most tehát se éjjelünk, se nappalunk nincs; a film váratott magára, de most már el tudjuk kezdeni a promócióját, júniusban megvolt a bemutatója, és a nagyközönség várhatóan szeptemberben látni fogja. A VR Vidámpark már nyitva van, és elvállaltunk más jellegű munkákat is, így például a mogyoródi Aquaréna csúszdaparkjának az  élménymenedzsmentjét, vagy a Millenáris Park most induló programjainál a Bajnokok parkja keretében megnyíló olimpiai kiállítás kommunikációs feladatait. Nem unatkozunk a 2021-es nyáron.

--

fotó: Mátrai Dávid

videó: youtube

Összesen 62 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
libsimentes_övezet
2021. július 26. 20:12
csernus ritka egy szar alak, a volt felesége is mesélte, hogy beleállította a kést , mert nem szarozott a köcsöggel
zrx8
2021. július 26. 17:38
Ezt is megnézik vagy háromszázan, abból százötven a körúton belüli beltenyészet, repi-jeggyel vagy ingyenes médiabelépővel. Hány milliárd állami pénzt kapott rá a liba ?
Highlander07
2021. július 26. 16:24
Kurva érdekes. 19 (!!!) évesen hogyan kerülhetett be a nagy tévékhez dolgozni??? Aztán meg saját céget alapítani, és hipp-hopp már jönnek is a munkák??? Vagy hogy? Tudod, hogy ki hiszi el, hogy ezt egyedül, minden segítség nélkül csináltad, más olyanok elől a lehetőséget elvéve, akik tényleg megérdemelnék!!!! Szégyen. Szektás senki.
Akitlosz
2021. július 26. 15:01
Ezek a rendkívül homályos képek olyanok, mintha a fényképész azt akarná bizonyítani, hogy nem tud fényképezni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!