Talán a legmarkánsabb kritika Sebastian Kurz részéről érkezett a vakcinák elosztási mechanizmusa kapcsán. Az osztrák kancellár indítványozta, hogy az állam- és kormányfők tanácsa tekintse át és tárgyalja meg az ügyet.
Az osztrák kancellár „bazárhoz” hasonlította az elosztási mechanizmus gyakorlati megvalósulását,
és hozzátette, meggyőződése, hogy ha a tendencia így folytatódik, akkor hatalmas egyenlőtlenségek mutatkoznak majd az EU-ban és ez jelentős törésvonalakat okoz a tagállamok között. De talán mindennél beszédesebb, ahogy már februárban Von der Leyen elnök asszony önkritikusan fogalmazott a saját bizottságával kapcsolatban, mikor beismerte, hogy későn adták meg az engedélyeket, túl optimisták voltak a termelési kapacitások kapcsán és készpénznek vették a gyógyszergyárak ígéreteit. Ezek is azt bizonyítják, hogy a válság után közösségi szinten is komoly önreflexióra lenne szükség. Mint korábban említettem, Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke maga is úgy gondolja, a bizottság munkájáért, döntéseiért vállalniuk kell a politikai felelősséget.
A másik gyakran hangoztatott bírálat, hogy az uniós döntéshozók csak az Európai Gyógyszerügynökség által jóváhagyott vakcinákról kezdtek tárgyalni, ami „azzal járt, hogy emberek haltak meg” – írja a Politico. Miért csak EMA-által jóváhagyott vakcinákról tárgyaltak? Mit lát a háttérben?
Már kezdetektől látható volt a például a vakcina-protekcionizmus az oltóanyag-piac feltérképezésekor. Az Európai Bizottság kizárólag a nyugati szövetségi rendszerekre támaszkodva próbált meg vakcinákat beszerezni, csökkentve ezáltal saját vásárlási mozgásterét, aminek a nap végén az oltást nélkülözni kényszerülő, uniós polgárok lettek a kárvallottjai.
A keleti gyártók figyelmen kívül hagyása alapvető és súlyos mulasztás.
Mikor például az élet gyakorlatilag szinte minden területén számítunk a Kínában készülő termékekre, legyen az ruhaipari, szórakoztató elektronikai, élelmiszeripai vagy éppen orvostechnikai termék, most, amikor minden perc és élet számít, az EU illetékesei hirtelen bizalmatlanná válnak azzal a gyógykészítménnyel szemben, mellyel Kína saját állampolgárainak millióit oltja be. Ez ellentétes a magyar állásponttal, amely a nemzeti érdekek figyelembevételével és a nemzetközi nyitottságnak köszönhetően alakította ki a hazai oltási kampányt, úgy, hogy annál nem a pénz és a politikai önérzet, esetleg az ideológiai elköteleződések vezérelték a kormányt. A magyar oltási kínálat bővítését, és ezzel a járvány megtörését a nemzetgazdaság talpraállításának, a társadalmi felelősségvállalásnak, és ebből adódóan az emberélet elsődlegességének nemzeti összetartozáson nyugvó gondolata vezette sikerre.
Miért nem hozza nyilvánosságra az EU a gyógyszergyárakkal kötött szerződéseket?
A bizottság transzparenciát és átláthatóságot hirdet. Önmagát a szerződések őrének tekinti, mint az uniós polgárok védelmezőjét állítja be. Az minden esetre igaz, hogy őrzik a szerződéseket, csak nem azokat, amelyekre az Európai Parlament és általa a tagállamok polgárai felhatalmazták őket, hanem azokat, amelyekből kiderülhetne, hogy hol vétettek súlyos hibákat az oltóanyag-beszerzésnél. Átláthatóság az, ha két ország nemzetközi, tudományos konszenzusra, pozitív tapasztalatokra, és kétoldalú kapcsolati tőkére támaszkodva, gyorsan, és a helyzetnek megfelelően képes úgy együttműködni, hogy abból a polgároknak előnye származik, mint ahogy azt mi is tettük a vakcinabeszerzésnél és a védettségi igazolványok kétoldalú elfogadásával kapcsolatban.
Folyik jelenleg bármiféle vizsgálat az EU stratégiájának átvilágítására?
Ilyen eljárás jelenleg nincs folyamatban, bár az Európai Parlament több alkalommal megkereste a bizottságot a nyilvánosság növelésének érdekében. Én magam is nyújtottam be írásbeli kérdést ezért, azonban egyelőre nem érkezett válasz a megkeresésekre. Bízzunk benne, hogy később tisztábban látunk a kérdésben.