Felvilágosította a Fidesz Magyar Pétert: elbújhat a tiszás szégyenében
„Aki azt gondolja, hogy minden nőt megkaphat, az egy nőt sem kap meg igazán” – jegyezte meg a Fidesz-frakció.
Rendkívüli gyógyulás Aradszki András kereszténydemokrata parlamenti képviselőé, aki félszáz napot volt lélegeztetőgépen a koronavírus szövődménye miatt. A honatyát betegsége alatt is élénken gyalázták, ám ez nem zavarja: 2022-ben újra indul az érdi választókörzet képviseletéért. Találkozás az Aradszki házaspárral.
Érdi irodájában, felesége társaságában fogad minket Aradszki András országgyűlési képviselő, aki tavaly év végén covidfertőzése szövődményeibe majdnem belehalt. A KDNP Pest megye 1. számú választókerületének parlamenti képviselője tavaly november közepétől bő öt héten át volt lélegeztetőgépen, mesterséges kómában. Húsvét előtt (nagyszerdán) azonban csodák csodájára saját lábán távozhatott a kórházból és most, májusban már kifejezetten életerősnek tartja magát.
Felidézi: a második járványhullám miatti veszélyhelyzet kihirdetését követő nap enyhe megfázásos tünetei voltak, kapart a torka, kicsit fájt a háta. Nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, hiszen viselte a maszkot, betartotta a fokozott higiéniás követelményeket. Délutáni pesti sajtótájékoztatóját azonban már nem tudta megtartani, magas láz tört rá.
A másnapi tesztelés igazolta a covidfertőzés gyanúját. Pozitív eredménye után hat napot otthon volt, továbbra is 39-40 fokos láz gyötörte, tudata bizonytalanná vált. Az akkori protokoll szerint gyógyszerezték, a háziorvossal, aki először szerette volna, ha elkerüli a kórházat, napi háromszor konzultáltak.
Ekkorra már rózsaszín volt a zsebkendője köhögéskor, és egy tiszta pillanatában azt mondta a feleségének, lehet, hogy meg fog halni.
Az a bizonyos ötvenszázalékos szoba
„Este hat körül volt ez – veszi át a szót Éva –, tíz percen belül kijött a mentő, még összedobáltam a holmiját egy táskába, és utána kiáltottam: »Apa, vissza kell jönnöd, megértetted?!« De a mentős testbeszéde elárult mindent, ahogy lehajtotta a fejét… Akkor szinte összeomlottam… Hirtelen jött az egész, november 18-ától december 31-ig nem tudtam vele beszélni. »Nagyon rosszul vagyok és visznek valahova«, ezt hallottam tőle utoljára a telefonban, 18-án délelőtt. Mire a lányom még bevitt egy másik adag holmit, már le is tolták a légcsövén a lélegeztetőt. Azaz: intubálták… Új fogalom volt ez nekem akkor, mint az „ötven százalékos szoba”, ami azt jelenti, az ott elhelyezetteknek átlag fele meghal… Pont ilyen szobába került András a SOTE Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikáján. A KDNP kiadott egy közleményt, hogy férjem koronavírus miatt kórházi ellátásra szorul. Mivel rövid idő alatt annyira súlyos lett az állapota, fogalmazták a nekrológot is. Bár erről mi, hozzátartozók, ekkor még mit sem tudtunk.”
A kezdő mellkas-CT vizsgálat szerint mind az öt lebenyre kiterjedt a kór,
Bár Éva asszony arcán maszk, a könnyes szem elárulja, mennyire nehéz lehetett erről értesülni. Az öt hétig tartó gépi lélegeztetés, mélyaltatás alatt sokszor hallott olyasmit: „tonnányi váladék a tüdőben”, „hematóma a gyomorban”.
Ötször kaptak olyan jelzést a Gál János klinikaigazgató vezette, egyébként remek orvoscsapattól, hogy nagyon kétséges, megéri-e a beteg a reggelt. S miközben aggodalmak kínozták, helyt kellett állnia egyedül a háztartásban, unokákra vigyázásban, a férj 91 éves édesanyjának – aki már csak a fiát ismerte meg – ellátásában.
Mialatt András nem volt tudatánál, Évára rázúdultak az emberi kapcsolatok, főleg telefonok, világhálós üzenetváltások formájában. Rengeteg rokon, barát, ismerős, egyháztag kereste meg, hogy erősítse, kitartásra buzdítsa vagy éppen a rossz végkifejlet elfogadására felkészítse. Közülük nem egy lelki harcostárssá vált ezekben a válságos időkben.
Imaláncok szerte az országban
Hitélete is felélénkült, sokat imádkozott a férjéért, erőt kért Istentől a próbák elhordozásához. Nagy hatással volt rá, hogy imaláncok szerveződtek és kapcsolódtak össze Aradszki Andrásért szerte az országban. Az önkéntes imacsoportok tagjai vállalták, hogy meghatározott időben imádkoznak a parlamenti képviselő életéért, gyógyulásáért.
„Az volt a különös tapasztalatunk – számol be Éva –, hogy amikor legkoncentráltabban folyt az imádság, a férjem eredményei javultak, látványosan lement a gyulladás. Aztán ismét romlottak az adatok, de végül igazolódott, hogy Isten meghallgatott minden szívből jövő imádságot: megtartotta a férjemet! Egyszer csak a bal tüdeje elkezdett tisztulni, majd a gyógyulás feltartóztathatatlanná vált. Valamivel szilveszter előtt lekerült a lélegeztetőgépről.”
Megkérdezzük Éva asszonyt, előzőleg el tudta volna-e fogadni a rossz kimenetelt is: „Azt mondták többen, ajánljam föl a férjem Istennek, bízzam rá, hogy úgy legyen, ahogy Ő akarja, de ezt nem tudtam megtenni. Valami olyan kényszerképzetem volt, hogy azért nem ajánlom föl, mert még elfogadja. Harrach Péter felesége, Csilla asszony, aki hittanár, sietett a segítségemre, fölidézve, hogy Jézus maga buzdít minket arra, kérjünk, és akkor adatik. Szóval nem tudtam kimondani, legyen meg az akarata, de Neki mondtam el, hogy gyengének érezném magam a veszteséghez, és Hozzá könyörögtem, hogy hozza vissza, mert szüksége van rá édesanyjának, családjának, unokáinak, nekem, a hazájának.”
A rehabilitáció nyomorúságai
A halál torkából szabadult parlamenti képviselő egész kórházi időszakából egyetlen hétre – az utolsóra – emlékezik csak, miután három negatív teszt után a sima intenzív osztályra helyezték át. „Mikor végre az ágyamhoz állhatott a feleségem, először nem ismertem fel a védőfelszerelés mögött. Annál nagyobb öröm volt ráébredni, hogy ő az. Később
egy vizit során Merkely Béla professzor jött oda hozzám, és azt mondta: »Képviselő úr, nyugodjon meg, maga meg fog gyógyulni!«
Utána már arra összpontosítottam, hogy minél gyorsabban előre jussak a rehabilitációs dolgokban. De még sok nyomorúság következett. A gyógytornászok elkezdtek valami kiültető eszközbe ültetgetni. Sorvadt izmaimmal, kábaságommal nem tudtam megfelelni a követelményeknek. Egy fiatal orvos jött, mondta, hogy nagyon jók az eredmények, és folytatják a kiültetéseket is. Szóba elegyedtem vele: »Ne haragudjon, fiatalember, mennyire otthonos maga a kortárs képzőművészetben? Földi Péter nevét hallotta? Mert tudja, Földi Péter barátomnak vannak olyan festményei, melyeken madárembriócskákat ábrázolt, elesetten, kifordított nyakkal. Hát én pont úgy érzem magam a kiültetésben.« Na erre a lányom, aki ennek tanúja volt, valami olyat írt a naplójába, hogy apa elkezdte máris az oktatást.”
A klinika után Budakeszin, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben (OORI) még nagy szükség volt három hét kezelésre. Ott a lábadozó beteg egy szteroid lökéshullám-terápiát kapott, ami gyors ütemben letisztította fibrózisos tüdejét. A vége felé a röntgenképen már alig lehetett látni valamit abból a covidos tüdőgyulladásra jellemző „pókhálóból”, ami korábban teljesen beszőtte a tüdőt.
Szárnyra kelnek, mint a sasok
Ahogyan házastársa, úgy a képviselő is hitben dolgozta fel a vele történteket. Felidézi: „Az OORI-ba átkerülvén első kérésem az volt Évához, hogy hozza be a Bibliámat. Korábban a Jelenések könyve távol állt tőlem a látomásos képeivel, de most úgy éreztem, ezt a könyvét kell olvasnom a Szentírásnak. Kifejezetten érthetőbb volt végre és magával is ragadott, nyilván azért, mert a határhelyzet, amit magam mögött hagytam, nyitottá tett. Már a bevezetésben olyan megkapóan bukkan fel az Emberfia, akinek „az arca olyan volt, mint a teljes fényében ragyogó nap”. Tehát Jézus Krisztus valami nagy ragyogásban jelenik meg a világ előtt. A Jelenések könyve egy kozmikus harcról szól, és akkor arra jöttem rá ott Budakeszin, hogy e kozmikus felszabadító harcnak a kicsiny részese vagyok én is mint gyógyuló beteg, akit fokról-fokra elhagy a koronavírus szövődménye. Átéltem és ma is megélem az Izajás prófétánál olvasható igazságot, miszerint »Akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok.«”
Budakeszi tehát állapota rohamos javulásáról szólt.
mindkét helyen, ahol kezelték. A hazamenetel előtti utolsó hétbe már nagyon beszövődtek a „kinti hangok”, hiszen már ő is felhívhatta szeretteit, válaszolhatott az üzenetekre. És persze özönlöttek a telefonok. Megrendült, ahogy felfogta, mennyi ember mozdult meg így vagy úgy érte. Nagyhét közepén, március 31-én térhetett haza otthonába, vagyis a húsvétot már családjával tölthette. Az Országgyűlést pedig április 27-én kereste fel.
Megindultság a képviselőtársak arcán
„Életem egyik felejthetetlen élménye volt, mikor először voltam újra a parlamentben. Nem jelentettem be, hogy megyek, csak szépen besétáltam a KDNP-irodába. Ott Lelesziné Tóth Emese parlamenti titkár fogadott meghatottan, aki feleségemet sokat erősítette és a pártot mozgatta az érdekemben. Semjén Zsolt konkrétan olvadozott, Kövér László valami olyasmit mondott, mindig nagyon örül, ha lát, de most kimondhatatlanul... Senkinél sem azt éreztem, hogy udvarias manírral üdvözöl. Megindultság és öröm látszott azok arcán, akivel személyesen is szót váltottunk. Csaknem egy percig szólt a taps, miután Latorczai János alelnök az elnöki pulpitusról köszöntött. A kétharmados szavazások között egyszer csak Orbán Viktor is feljött oda, ahol ülök és nagy harcosnak nevezett. Jólestek ezek a gesztusok!”
De vajon a sok viszontagság milyen nyomot hagyott majd Aradszki András politikusi látásmódján?
„Megérintett az, hogy ugyan az orvosok többször látták kétesnek, hogy megérem a holnapot, mégis küzdöttek az életemért tovább. Életpártiak voltak, méghozzá tevőlegesen. Érzékenyebb vagyok tehát arra, ki a jó, az életpárti ember, mi az érték. Ugyanakkor jobban elutasítom a halálpártiságot is. Például amikor valaki a közéletben azért küzd, hogy vesszen a nemzeti közösség, s hogy az emberiség ne érje meg a holnapot. Hát nem képtelenség? Valakinek az a hivatása, hogy közéleti emberként mások javát szolgálja, tud is véleményt alkotni, véleményt formálni, és mégis a halál kultúráját terjeszti közöttünk. Eutanázia, abortusz, a házasság intézményének rombolása, emberi kapcsolatok roncsolása, nemzeti összetartozás lejáratása. Mivel meggyógyultam és szervezetem visszanyerte erejét,
eszem ágában sincs, hogy abbahagyjam közéleti pályámat.
2022-ben készen állok ismét elindulni az érdi választókerület: Érd, Törökbálint, Diósd, Tárnok, Sóskút és Pusztazámor lakosságának a képviseletéért!”
Gyalázták, támadták betegsége alatt is
Aradszki András 2010-től egyéni országgyűlési képviselő. Kapott csúnya politikai támadásokat a betegsége alatt is. Az ezalényeg.hu nevű, alantas hangvételű szocialista-közeli portál például éppen az egészségi állapotáról közölt álhírt, „Aradszki nincs jól, nem indul 2022-ben a fideszes” címmel.
„Nem épült fel teljesen, állapota maradandóan leromlott, a koronavírus fertőzés következtében súlyos károsodást szenvedett, ami miatt lehet, hogy nem tudja majd ellátni képviselői feladatait” – ilyen rosszindulatú megállapításokat híresztelt róla az ellenzéki összefogást támogató internetes hecclap. Hogy mikor? Február 23-án, amikor még csak lábadozott..
Az ezalényeg.hu leghirhedtebb Aradszki-gyalázó cikke közvetlenül a Szájer-ügy kirobbanása után született meg, amikor a KDNP-s képviselő köztudomásúan még válságos állapotban feküdt mélyaltatásban az Üllői úti klinikán. A cikk címe mindent elmond: A Szájer-üggyel kapcsolatban mélyen kussol a szenteskedő Aradszki András.
Bősz Anett – a DK jelöltjelöltje az ellenzéki előválasztáson – tavaly december 7-én sokakat felháborító szavakkal és tartalommal „védte meg” kormánypárti riválisát, aki akkor élet-halál harcát vívta a Covid19 vírussal. Álljon itt Facebook-posztja legrosszízűbb részlete: „Igen, Aradszki Andrásról beszéltem tegnap és tegnapelőtt. Az életéért küzd. És nem, nem tud reagálni a Szájer-botrányra. Azt hiszi bárki, hogy amikor még egészségesen állt velem szemben, nem kaptam kapva az alkalmon mindig, amikor meg lehetett ütni őt? Dehogynem! Most ez egy másik helyzet. Most nem lehet megütni.
Alig várom, hogy felépüljön, és az általa képviselt álszent és hazug politikájával együtt agyagba döngölhessük.”
Aradszki András elhárítja a reagálás lehetőségét, mondván, ez lerántaná őt arra a színvonalra, amelyen a támadások születtek. Kifejti viszont: „Szomorúbb számomra, hogy az érdi polgármester, vagyis Bősz Anett ellenzéki képviselőaspiráns férje, a volt szabaddemokrata Csőzik László nem működik együtt velem, a terület egyéni országgyűlési képviselőjével. Sok alkalommal kezdeményeztem vele konzultációt, hiába. A körzet hat településéből ötnek olyan polgármestere van, aki kooperál velem. Érd városvezetője kivétel. Pedig csak akkor van eredmény, ha van együttműködés. A kérdés tehát fennáll: a halál kultúráját kívánjuk-e szolgálni, vagy alkotni akarunk valamit közösen, a lokális fejlődés jegyében?!”
képek: Ficsor Márton