Emlékszem, hogy az MDF annak idején nem tudott mit kezdeni azzal a nyelvezettel, amit az SZDSZ használt. A liberálisok a humor, a ráció elegyével beszéltek…
Tegyük hozzá az iróniát…
Igen. De ma már nincs se humor, se irónia; a baloldal egyelőre képtelen volt megtalálni az Orbán és csapata által használt nyelv ellenszerét…
Ez így van, erre ennyit tudok mondani.
Meg kell tanulnia a baloldalnak is nyelvileg radikalizálódni?
Nem, azt nem hiszem, hogy radikalizálódnia kell nyelvileg, ellenkezőleg. De ne csak baloldalról beszéljünk, akik nem kormánypártiak, nem feltétlenül baloldaliak, lehetnek konzervatívok és liberálisok, nem beszélve arról, hogy lehetnek konzervatív liberálisok. A jobb-bal szembeállítás, és az, hogy a jobboldali automatikusan konzervatívot jelentene, messze nem igaz. A polgári konzervativizmus és a liberalizmus gyakorlatilag édestestvérek, még akár azonosnak is gondolhatók, mindkettő ott található középen. Mellesleg ezért megtévesztő, hogy mindig baloldalinak mondják a liberálist, a balliberális pedig teljesen értelmetlen kifejezés. Nyilván azért, mert könnyebb két oldalban gondolkodni, feketében és fehérben, polarizáltan. De visszatérve a radikalizmusra: arra nincs szükség, mert az csak olaj lenne a tűzre. Ismétlem önmagam: nem kell bemenni a másik grundra játszani, ha ott csak verekszenek, hanem egy olyat kell választani, ahol békésebben és gyümölcsözőbben játszhatnak együtt azok, akik nem szeretik ezt a verekedős játékot.
És ön miért vonult ki erről a grundról?
Először is: megszűnt a pártom. Ráadásul én azon emberek közé tartozom, akik nem váltogatnak pártokat, és komolyan veszik saját konzervatív liberalizmusukat, márpedig ilyen pártot most nem látok.
Tehát szíve szerint nem fordult volna el a politikától?
Mondom: nincs pártom. A híreket, közügyeket nyilván követem, a politizálás mint jelenség továbbra is érdekel. Amíg benne voltam, hogy úgy mondjam, résztvevő megfigyelőként, rengeteget tanultam, nyelvről, kultúráról, humánetológiáról – olyasmiket, amiket meglátásom szerint sehol máshol nem lehet megtanulni. De elég volt belőle annyi, most nem is akarnék politizálni. Mégpedig nagyon egyszerű oknál fogva: én elsősorban kutató vagyok. Volt egy olyan párt korábban, amely tagságát tekintve legalábbis részben, programját tekintve meg sok szempontból konzervatív liberális volt, bár, ahogy mondom, ízlésem szerint nem eléggé, és nem mindenben, de ma már nincs ez a párt. Amúgy pedig, ismétlem, kutató vagyok, szeretem a munkámat, szeretek tanítani, szeretem a kultúrtörténetet és a nyelvészetet, vagyis az én igazi hivatásom a tudományos munka. És annak idején nagyon hiányzott, hogy erre kevés időt tudtam szentelni. Most viszont élvezem, hogy tudok. ”