Némelyik könyvvel hajszálpontosan olyan érzés találkozni, mint egy hús-vér emberrel. Ember alatt természetesen fontos személyt értek, olyasvalakit tehát, akinek a találkozást követően döntő hatása lesz az életünkre – ha jelent ez így valamit egyáltalán. Mindenesetre létrejönnek a legelső benyomások, megérkeznek a másik arcvonásai: először az arc tisztább, felső részein, majd egyre lejjebb, és velük a pillanatot máris történetté, egy lehetséges történetté formáló sejtelmek is – amik aztán vagy igaznak bizonyulnak, vagy nem. Általában persze tökéletesen igaznak bizonyulnak: mintha valóban „kivetülnénk” ilyenkor abból a közvetlenül tapasztalható térből, abból a szobából, amelyben éppen elhelyezkedünk. Lejátszódik az egész egyetlen villanás alatt.
Egy nyolcadik kerületi lakásban állok vagy öt évvel ezelőtt; körülöttem némileg csodálkozó vendéglátóink, kezemben Marton Marcell karmelita Szépszeretet című könyve. Néhány perce vettem le a polcról, és azóta „eltávolodtam” – megigézve nézem ezt a pár sort, tényleg úgy, akár egy önmagát kereső vonást egy semmiből előtűnő arcon: „A gyorsvonat étkezőkocsijában ültem. Messze elláttam, de amit néztem, az nem a föld, a mezők, a felhők voltak. Hanem valami egészen más. Határozottan éreztem: belerohanok az – Örökkévalóságba. […] Teljes bizonyossággal villanyozódott be egész lényembe a tudat: meg van pecsételve a sorsom. Nem e-világé vagyok többé, hanem azé a Másiké. S csak ez az »egy szükséges«.”
Később beszereztem az összes fellelhető könyvét, és elkezdtem Marcell atyának hívni, ahogy másoktól hallottam. Mária kezében, Mária ruhájában, Kolostori iskola a Kármelen 1–2. Sokat nézegettem a Muzulmán sírokon című önéletrajzi regényét is, igaz, ebből csak a második kiadást sikerült megtalálnom, az eredetit soha.
A nép olyan, mint egy folyó: ha egy közösségnek nincs medre, ha nincsenek eszmék, célok, akkor tör-zúz a víz ereje, árvíz pusztít – mondja Böjte Csaba ferences szerzetes. Mindennapi csodákról, a határaink tágításáról és a jézusi szeretet harcmodoráról is beszélgettünk Csaba testvérrel.
Nem boldogabb-e az a nemzet bibliai értelemben, amelynek nemzeti és kulturális szimbóluma is a kereszt? Nem az a mondás, hogy „menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet”?
A keresztény realizmus azt jelenti, hogy reálisan látjuk a bukott világot, amelyben élünk, szemben az idealizmussal, ami forradalmi – mondta a Mandinernek Eric Patterson amerikai politológus. Interjúnk.
Egyetlen materialista, jelenközpontú, Istennel szemben szkeptikus műalkotás felfedezése inspirálhatta a modern európai világkép megszületését – állítja egy amerikai irodalmár. A kérdés most az, milyen művek segíthetnek annak meghaladásában.
Ha ennek a rövid és szerény munkának olvasása közben csak egy kis buzgalmat is elértünk az édességes Jézus iránt, akkor őt dicsérjük, magasztaljuk és áldjuk – minden áldás szerzőjét, kútfejét és kezdetét.
Nagyszabású felmérést csinált a Századvég, hogy kiderítse, mit is jelent a kulturális kereszténység, és mennyien vannak a kultúrkeresztények. Az eredmények meglepőek. Interjúnk a kötet két szerzőjével.
„Valóban előfordulnak jogsértések a toborzás során” – közölte Roman Kosztenko.
„Újabb eladósodások elé nézünk a következő hét évben” – mondta Bóka János.
