A genderelmélet kritikája – Szilvay Gergely könyve

„Hiánypótló, rendkívül alapos tudományos munka ez, amivel kapcsolatban mégis joggal merülhet fel bennünk a kérdés: miért is volt rá szükség? Hiszen a végkövetkeztetést előre lehet tudni, és nagyon sokan bizonyára a közel négyszáz oldal elolvasása nélkül, úgymond józan paraszti ésszel is eljutnak oda, ahova a könyv szerzője is a rengeteg kutatómunka révén, így fogalmazva a legutolsó oldalon:

»Férfivá és nővé válni feladat. Szabadságában áll bárkinek ellentmondani ennek, megtagadni ezt, de ez vissza fog ütni. Férfi és nő valónk nem szabadságunk ellensége, hanem annak megalapozója és kerete. Nem igaz tehát, amit a konstrukcionalista látásmód vall: hogy 'biológiánknak, testünknek és testi működésünknek nincs magából fakadó, eredendő értelme'. Biológiánknak, testünknek és testi működésünknek ugyanis van magából fakadó eredendő értelme, rendeltetése, és így rendeltetésszerű értelmezése is van. Az ezzel ellentétes értelmezés visszaüt.

A genderelmélet nem veszi figyelembe azt az alapvető igazságot, hogy természetünkből fakadóan valamire vagyunk szabadok, és emberi, nő vagy éppen férfi természetünkkel harmóniában kell lennünk. Lehet, hogy ebből az ignoranciából, az ember, a férfi és nő saját természete elleni lázadásból és eme lázadás sikertelenségéből, pszichikai következményeiből fakad képviselőinek radikális elégedetlensége, elkeseredése is. A kozmosznak, a világnak és az embernek is azonban belső rendje és rendeltetése van, amit nem lehet büntetlenül megszegni. Ám a harmónia helyreállítható, az igazság pedig szabaddá tesz«.

Szakmai szempontból azért hiánypótló a könyv, mert bár a genderelméletről olvasható már néhány kötet magyar nyelven (bár nem magyar szerzőktől), ezek a szerző szerint nem elég alaposak, és nem fogalmaznak meg valódi kritikát. Sőt, az angol nyelvű szakirodalom nem is tud kifejezetten a genderelméletre koncentráló kritikus kötetet felmutatni; sokan megfogalmaznak kritikát, de nem önálló kötetben, hanem egyes munkák részeként.(...)

Ha alaposabban megismerjük az előzményeket, a mai jelenségekhez vezető, mögöttes történéseket, akkor nemcsak jobban megértjük a jelenségek mögött húzódó ideológiai folyamatokat és észrevesszük a kommunikációs csapdákat, hanem alaposabban felkészülhetünk az ezzel kapcsolatos beszélgetésekre is; akár a velünk hasonlóképp gondolkodó, de főképp a más véleményen lévőkkel. Felelős felnőtt emberként, szülőként, pedagógusként, sajtómunkásként, köz- és magánemberként is.”