Már nem bohéme, de még nem komoly ember. Amikor azonban valamit megalkot, akkor a kész alkotáson ott van a tehetség bélyege.” Kalandvágyó ember volt, így terjedhetett el az is egy évvel később, hogy északi sarki expedícióra megy. Mindenki el tudta volna róla képzelni, ám végül Donáth az újságok hasábjain cáfolta a hírt.
1896-ban, 46 évesen súlyos beteg lett, tüdőgyulladással került a budai Erzsébet Kórházba, ám hetek alatt felgyógyult a veszélyes betegségből. Még ebben az évben állították fel a bánhidai hegy ormán a hatalmas turulszobrát, amelynek mintájára később a budai Várba is rendeltek tőle egy turult. Sokat dolgozott, főleg síremlékeken, de mivel családja nem volt, amint végzett a műteremben, rohant a kávéházi asztalához. Élvezték a társaságát, hiszen vicces volt, szórta a poénokat és jól is állt neki. Mivel egész életében nem tanult meg helyesen magyarul, a némettel keverte, megmosolyogtató akcentussal beszélt és sokszor nem találta a megfelelő kifejezést. A híres író, Jókai Mór egy kifejezést is talált arra, ha valaki nyakatekerten fogalmazott magyarul, egyszerűen csak azt mondta, ez donáthul van.
Lyka Károly, a kor neves művészettörténésze és kritikusa a következőt írta róla: „Aki Donáth művészlelkét egészen meg akarja ismerni, az menjen ki Huszár Adolf síremlékéhez a temetőbe (Donáth munkája), de előbb üljön le egy negyedórát a Nicoletti kávéházba és hallgassa meg a csörgősipkát öltő filozófus mohó pajzánkodását.” 1901-ben párbaj helyett bíróságra ment, ugyanis egy bizonyos Tóth Béla nevű újságíró beperelte hitelrontásért. Történt, hogy az újságíró leminősítette Donáth művészetét, aki erre azt válaszolta az újságok hasábjain, hogy Tóth cikkének egy vicclapban kellett volna megjelennie. A bírósági tárgyalásra a szobrász elhívta az Abbázia kávéház törzsközönségét, akik aztán jót derültek a történéseken. A szobrász azzal védekezett, hogy ő nem megsérteni akarta az újságírót, csak viccelt. A bírót meggyőzte, ejtették a vádat. Donáth Gyuláról az is elhangzott, a fél város tudja, hogy poénos ember, az újságírónak is így kellett volna hozzá állnia a válaszcikkhez.
Valóban jellemző volt rá a tréfálkozás. 1903-ban jegyezték fel a lapok, hogy a kávéházi asztaltársaságának azzal hencegett, az új szoborcsoportjához kell egy puma is, de
mivel a Budapesti Állatkert nagymacskája éppen gyomorgörcsben szenved, most Hamburgból kell pumát hozatnia.