Többször is pisztolypárbajt vívott a budavári turulszobor alkotója

1850-ben született Pesten, az édesapja főhadnagyként szolgált az 1848-ban kitört szabadságharcban. Otthon jobbára németül beszéltek, s a szobrászat iránt érdeklődő Donáth Gyula előbb Münchenben, Drezdában, majd Bécsben képezte magát. Itt került az újságok címlapjára, ugyanis 23 éves kora ellenére ő készíthette el az 1873-as bécsi világkiállítás főkapujának szobrait.

A tehetséges szobrásznak Pesten is híre ment és egyre-másra kapta a megrendeléseket, így 1881-ben hazaköltözött. Már ebben az évben meghökkentette a közvéleményt, ugyanis haldoklás közben örökítette meg a népszerű francia színésznőt, Sarah Bernhardtot. Temperamentumos ember volt, s imádta a nyüzsgő pesti kávéházi életet. Napközben a műtermében dolgozott, esténként viszont az asztaltársaságát szórakoztatta viccekkel és a vérmérsékletére jellemző, hogy párbajra is kelt, ha az élet úgy hozta.

Donáth Gyula a műtermében 1900-ban. Fotó: Arcanum/Új Idők

És úgy hozta, hiszen 1883-ban, szóban megsértette Brzorád Gyula huszár főhadnagyot, aki aztán pisztolypárbajra hívta ki a szobrászt. Donáth a párbajra invitáló követeket elsőre elküldte, ami szokatlan tett volt. Brzorád a Pesti Hírlapban meg is jelentetett egy nyilatkozatot az elmaradt párbajról, ahol megjegyezte:

Ez a közlemény már sok volt a szobrászművésznek, így végül a cinkotai erdőben került sor a pisztolypárbajra. A lapok szerint mindkét fél elsütötte a fegyverét, de egyik sem talált.

Közben egyre több pesti villát díszítettek Donáth csodás szobrai, aki a pesti éjszaka egyik közismert szereplője is lett. Nem véletlen az sem, hogy amikor Karikás Mihályt, a Kis Pipa nevet viselő vendéglő szakácsát ünnepelték a 70. születésnapján, a törzsvendégeknek tartott vacsorán felajánlotta, hogy elkészíti a szakács mellszobrát. Mások mellett Mikszáth Kálmán is az étterem törzsvendégei közé tartozott, ő írásban emlékezett meg a séfről.

Donáth Gyula egyre több felkérést kapott síremlékek készítésére, vagy éppen családi kripták művészi kivitelezésére. A vérmérsékletével viszont nem bírt, így fordulhatott elő, hogy 1891-ben egy kávéházi estén csúnyán összeverekedett egy bizonyos Szarnyovszky Ferenc nevű fiatal szobrásszal. Szarnyovszky fülébe jutott ugyanis, hogy Donáth megjegyzést tett a művészetére. Több sem kellett neki, ő pedig azt mondta egy nagy társaságban, hogy Donáth szobrait nem ő, hanem mások tervezik.

Ebből az esetből is pisztolypárbaj lett két nappal később. Szarnyovszkyé lett az első lövés joga, ám a fegyvere csütörtököt mondott. Mikor ezt Donáth észrevette, nagylelkűen leeresztette a pisztolyát és jelezte, megvárja, míg a riválisa újra tud lőni. Ekkor léptek közbe a párbajmesterek, mert a szabály szerint Donáthnak lőnie kellett volna, s a súlyos szabálytalanság miatt a párbajt beszüntették. Tegyük hozzá, mindkét fél nagy örömére.

A Budavári Palotánál felállított turulszobor a II. világháború előtti időkből

A híres szobrásszal, Zala Györggyel is majdnem párbajra ment ugyanebben az évben, ugyanis Zala fülébe jutott, hogy állítólag rajta viccelődött egy kávéházban. Donáth viszont mindezt tagadta, sőt, azt is vállalta, hogy egy újságban nyilatkozatot tesz, amelyben leírja, szó sincs róla, hogy ő valaha kritikai megjegyzéseket tett volna a kollégájára. Ez a gesztus Zalának elég volt, s így a párbaj elmaradt.

1894-ben a következőt írta Donáth Gyuláról a Magyar Szemle nevű újság:

Már nem bohéme, de még nem komoly ember. Amikor azonban valamit megalkot, akkor a kész alkotáson ott van a tehetség bélyege.” Kalandvágyó ember volt, így terjedhetett el az is egy évvel később, hogy északi sarki expedícióra megy. Mindenki el tudta volna róla képzelni, ám végül Donáth az újságok hasábjain cáfolta a hírt.

1896-ban, 46 évesen súlyos beteg lett, tüdőgyulladással került a budai Erzsébet Kórházba, ám hetek alatt felgyógyult a veszélyes betegségből. Még ebben az évben állították fel a bánhidai hegy ormán a hatalmas turulszobrát, amelynek mintájára később a budai Várba is rendeltek tőle egy turult. Sokat dolgozott, főleg síremlékeken, de mivel családja nem volt, amint végzett a műteremben, rohant a kávéházi asztalához. Élvezték a társaságát, hiszen vicces volt, szórta a poénokat és jól is állt neki. Mivel egész életében nem tanult meg helyesen magyarul, a némettel keverte, megmosolyogtató akcentussal beszélt és sokszor nem találta a megfelelő kifejezést. A híres író, Jókai Mór egy kifejezést is talált arra, ha valaki nyakatekerten fogalmazott magyarul, egyszerűen csak azt mondta, ez donáthul van.

Lyka Károly, a kor neves művészettörténésze és kritikusa a következőt írta róla: „Aki Donáth művészlelkét egészen meg akarja ismerni, az menjen ki Huszár Adolf síremlékéhez a temetőbe (Donáth munkája), de előbb üljön le egy negyedórát a Nicoletti kávéházba és hallgassa meg a csörgősipkát öltő filozófus mohó pajzánkodását.” 1901-ben párbaj helyett bíróságra ment, ugyanis egy bizonyos Tóth Béla nevű újságíró beperelte hitelrontásért. Történt, hogy az újságíró leminősítette Donáth művészetét, aki erre azt válaszolta az újságok hasábjain, hogy Tóth cikkének egy vicclapban kellett volna megjelennie. A bírósági tárgyalásra a szobrász elhívta az Abbázia kávéház törzsközönségét, akik aztán jót derültek a történéseken. A szobrász azzal védekezett, hogy ő nem megsérteni akarta az újságírót, csak viccelt. A bírót meggyőzte, ejtették a vádat. Donáth Gyuláról az is elhangzott, a fél város tudja, hogy poénos ember, az újságírónak is így kellett volna hozzá állnia a válaszcikkhez.

Valóban jellemző volt rá a tréfálkozás. 1903-ban jegyezték fel a lapok, hogy a kávéházi asztaltársaságának azzal hencegett, az új szoborcsoportjához kell egy puma is, de

A társaság néhány tagja persze komoly arccal hallgatta, a régebbi tagok viszont már tudták, ez megint csak egy Donáth-poén.

A turult a Nemzeti Hauszmann Program keretén belül restaurálják

A jókedélyű szobrász 1905-ben készítette el a Budavári Palota mellé az újabb turulszobrát. A hatalmas alkotás kapcsán nem felejtették el megjegyezni az újságok, hogy ilyen nagyszabású öntési munkát még nem végeztek Magyarországon, mint ennél a monumentális bronzszobornál. A turulszobor több sérüléssel ugyan, de átvészelte a második világháborút, mára azonban állapota jelentősen leromlott. A szobrot a közelmúltban daruval leemelték a helyéről, ugyanis a Nemzeti Hauszmann Program keretében teljes restauráláson esik át a budai Vár egyik látványossága.

1908-ban a városligeti Vampetics vendéglőben ünnepelte a művészvilág Donáth Gyulát. Az ünnepség egyik szónoka Zala György szobrász volt, akivel ugyebár 1891-ben csaknem pisztolypárbajra ment. Donáth ekkor már sokat betegeskedett, és még ebben az évben egy súlyos műtéten is átesett. Bécsben vizsgáltatta meg magát, ahol kiderült, nagy a baj, ám megszökött és inkább elment Carrarába, hogy márványt válasszon a legújabb szobrához. Napokkal később ment vissza az orvosához és azonnal megoperálták. Mivel ekkor már súlyos szívbeteg is volt, az altatást mellőzték, és

A bohém művész végül 1909 szeptemberében, hosszas betegeskedés után aludt el örökre, csupán 59 éves korában. A lapok meggyászolták, s mivel nem volt családja, a képzőművészek társasága gondoskodott a temetéséről. A Kakas Márton nevű élclap a következő sorokkal búcsúzott tőle: „A sok angyal nevet, kacag! / Vén Szent Péter körül / Donáth Gyula a mennybe ért / S az úr elé röpül.”