A testvériségről szólva annak a kinyilvánítását tartotta szükségesnek, „hogy nem voltunk és nem vagyunk egymás ellenségei, (...) nem tervezünk senkit eltiporni”. Úgy vélte: tudnunk kell előítéletek nélkül nézni egymás szemébe, megbízni a másikban, elhinni, hogy kölcsönösen a jót akarjuk egymásnak.
Kelemen Hunor a világjárványra utalva kijelentette: az idei ünnep a márciusi ifjak mellett azoké is, akik az elmúlt esztendőben félelmet nem ismerve siettek egymás, főként az idősek és a kiszolgáltatottak megsegítésére. Szól a jóakaró emberekről, minden segítőről, az egészségügyben dolgozókról, a bolti eladókról vagy a tudományos élet képviselőiről.
„Az idei ünnep mindannyiunkról szól, akik a mostani embert próbáló időszakban is kitartunk, vigyázunk magunkra, szeretteinkre és azokra, akikkel ugyanazon a sorson osztozunk.
Legyen ez üzenet a törődésről, a figyelemről és a szolidaritásról, amely felette áll a nemzetiségnek, nyelvnek és kultúrának”
– fogalmazott.