Mikor a halála után a Nemzeti Színház aulájában felravatalozták, a koporsó egyik oldalán ott állt órák hosszat Gobbi Hilda is, Somlay jó barátja. Csak állt, és hallgatta a gyászbeszédeket, amelyekbe a szocialista rendszer élharcosától búcsúztak, aki váratlanul meghalt, miközben ő nagyon jól tudta, hogy mi történt napokkal korábban. Becsületére legyen mondva, évtizedekkel később, az önéletrajzi könyvében meg is írta.
Ezek szerint a legendás színészt mélyütésként érte, hogy Révai József, a Rákosi-rendszer ideológusa sokadik alkalommal sem fogadta, ráadásul elutasították a kérvényt, amelyben elszegényedett vagy korábban kitelepített színészeken próbált segíteni. Az elkeseredett Somlay Artúr a színházi előadás után a Corvin Áruház éttermébe ment és számtalan konyakot rendelt. Aztán hazabotorkált, ahol tovább folytatta az ivást, majd temérdek altatót vett be. Másnap, mikor rátaláltak, az egyik kezében a Szabad Nép című újság volt, ez volt a már említett Révai-féle kulturális ideológia fő bástyája.
Az ő testét is felravatalozták, a ravatalnál pedig Jánosi Ferenc, a népművelési miniszter első helyettese kijelentette: „Megrendülve állunk itt a nagy békeharcos Somlay Artúr koporsójánál.” A lapok azt is megírták: „elöl, középen, Révai József népművelési miniszter koszorújának selyme vöröslik.”
A kör bezárult…