Az elhallgatott gyilkosság: 70 éve ölte meg a férje Bajor Gizit

1951. február 13-án, aki megvette a Szabad Népet, a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Lapját, a szokásos párthírek mellett az 5. oldal tetején meglepődve olvasta a „Meghalt Bajor Gizi” című cikket. Meglepődve, hiszen senki nem tudott arról, hogy a színésznő gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Márpedig a Szabad Nép, a többi újsággal együtt ezt jelölte meg a halál okaként.

Pedig ez történt.

A nagypapája ugyanis az 1848-as forradalom idején Bem József vezérkari főnöke volt, a levert szabadságharc után pedig emigrációba kényszerült. Végül fia született, aki egy olasz származású lányt vett feleségül, a házasságból pedig napvilágot látott a kis Gizi, még 1893-ban. Nem volt egy babaarcú szépség, az édesanyja karakteres vonásait örökölte, ám színésznőként csodát művelt, nem véletlen, hogy rajongtak érte a férfiak. Az első vőlegénye, Szankonczy Károly újságíró volt, aki később elesett a fronton az I. világháborúban, aztán egy jogász, Vajda Ödön felesége lett, később pedig egy bankigazgató, Paupera Ferenc lett a férje. Ezt a kapcsolatot aztán a világválság tette tönkre, a bank összeomlott, s ezzel együtt Bajor Gizi házassága is.

A sors aztán egy makacs fülfájás képében Bajor Gizi életébe sodorta Germán Tibor fül-orr-gégészt. Az orvos pillanatok alatt beleszeretett a színésznőbe és végül 1933-ban házasodtak össze. Bajor Gizi ekkor már az ország egyik közkedvelt művésze volt, annak ellenére is, hogy a tehetségéhez képest kevés filmben szerepelt. Oda ugyanis a hangosfilm hajnalán pont a babarcú szépségeket keresték. Bajor Gizi pedig nem illett ebbe a sorba, ráadásul a bulvárlapoknak sem adott muníciót, hiszen kerülte a partikat, s az öltözködése sem volt kirívó. Meg is jegyezte egyszer egy újságírónak, aki a divatról kérdezte, hogy: „beljebb nem látnak?”

Germán Tiborral egy elegáns villában éltek, a II. világháború alatt pedig zsidó származású embereket bújtattak, például Bajor Gizi első férjét, Vajda Ödönt is. A II. világháború után aztán valami történt. Germán Tibor ugyanis Bajor Gizi vissza-visszatérő fülfájása alapján téves diagnózist állított fel.

nem egyszer az agydaganatot emlegette .Reggelente B-vitamin injekciókat adott neki, ám hiába múlt el a fülfájás, Germán nem nyugodott meg. Sajnos csak később, a tragédia után derült ki, hogy pont ő volt súlyos beteg, előrehaladott agykéregsorvadásban szenvedett, amely beszámíthatatlanná tette.

Napra pontosan 70 évvel ezelőtt, 1951. február 12-én aztán bekövetkezett a dráma. Germán előre eldöntötte, hogy aznap reggel a szokásos vitamininjekció helyett töménytelen mennyiségű morfiumot fecskendez a felesége szervezetébe. Bajor Gizi hamarosan meghalt, ezt látván pedig Germán magába döfött egy másik fecskendőt. Ő nem halt meg azonnal, kora este egy pesti kórházban állt be a klinikai halál.

A már nem beszámítható férfi az agydaganat okozta szenvedésektől akarta megkímélni a feleségét, ezért vetett véget az életnek. Bajor Gizinek pedig semmi baja nem volt. Csak utólag nyert más értelmet Germán egy megjegyzése, amit korábban ejtett el egy társaságban. Ott azt mondta, a felesége elhúzódó betegsége miatt a legjobb lenne egy közös öngyilkosság. Bajor Gizi tréfának tartotta a megjegyzést, és nevetve a következőt válaszolta: „Tévedsz, papi! Nem leszünk öngyilkosok!”

A nyilvánvaló gyilkosságot aztán a Rákosi-rendszer elhallgatta.

A halálhírként a hosszan tartó betegséget jelölték meg, és dísztemetést rendeztek az 57 éves korában megölt színésznőnek. A Nemzeti Színházban ravatalozták fel a testét, ahol sokezres tömeg búcsúzott tőle. A gyászszertartás a Farkasréti temetőben volt, ahol többek mellett Major Tamás, a Nemzeti Színház mindenható ura is beszédet mondott.

Szintén szólásra emelkedett Somlay Artúr, a kor másik ünnepelt színésze is. Ki gondolta volna ekkor, hogy kilenc hónappal később az ő öngyilkosságából rendez „színházat” a rendszer… Pedig ez történt. 68 éves korában bekövetkezett halálakor ugyanis

Mikor a halála után a Nemzeti Színház aulájában felravatalozták, a koporsó egyik oldalán ott állt órák hosszat Gobbi Hilda is, Somlay jó barátja. Csak állt, és hallgatta a gyászbeszédeket, amelyekbe a szocialista rendszer élharcosától búcsúztak, aki váratlanul meghalt, miközben ő nagyon jól tudta, hogy mi történt napokkal korábban. Becsületére legyen mondva, évtizedekkel később, az önéletrajzi könyvében meg is írta.

Ezek szerint a legendás színészt mélyütésként érte, hogy Révai József, a Rákosi-rendszer ideológusa sokadik alkalommal sem fogadta, ráadásul elutasították a kérvényt, amelyben elszegényedett vagy korábban kitelepített színészeken próbált segíteni. Az elkeseredett Somlay Artúr a színházi előadás után a Corvin Áruház éttermébe ment és számtalan konyakot rendelt. Aztán hazabotorkált, ahol tovább folytatta az ivást, majd temérdek altatót vett be. Másnap, mikor rátaláltak, az egyik kezében a Szabad Nép című újság volt, ez volt a már említett Révai-féle kulturális ideológia fő bástyája.

Az ő testét is felravatalozták, a ravatalnál pedig Jánosi Ferenc, a népművelési miniszter első helyettese kijelentette: „Megrendülve állunk itt a nagy békeharcos Somlay Artúr koporsójánál.” A lapok azt is megírták: „elöl, középen, Révai József népművelési miniszter koszorújának selyme vöröslik.”

A kör bezárult…