én is arra szólítottam fel a Twittert és a Facebookot, hogy hallgattassák el az elnököt.
Felmerült bennem, hogy mindkettőt le kellene tiltani, de nem vagyok benne biztos, hogy Joe Bident is olyan figyelemmel olvassák-e a felhasználók, mint Trump elnök posztjait”, mert Biden posztjai „se nem érdekesek, se erőszakra nem buzdítanak, és nem terjesztenek nonszenszt”.
Andrew Neil ezek után felvetette, hogy az embereket a techcégek „megmagyarázhatatlan hatalma” aggasztja. Ráadásul „ezek a vállalatok összehangoltan tettek lépéseket. Ezek a vállalatok sokkal nagyobbak, mint az olajvállalatok, a vasút, az acél vállalatok, a rablóbárók a XIX. század végén. Sokkal több pénzük és befolyásuk van. A Twitter betiltja Trumpot egy egész életre, és te elmondtad az okokat, az erőszakra buzdítást, amihez még a szólásszabadságon belül sincs joga senkinek. De Trump támogatói ekkor azt mondták, oké, akkor tovább megyünk a másik platformra, a Parlerre és ott tevékenykedünk, és akkor hirtelen mi történik? A Big Tech-ek másik fele lezáratja azt a platformot.” Márpedig ez kartellezés, a kartellezés pedig Amerikában törvényellenes.
Ezután a beszélgetés arra terelődött, hogy minek számítanak ezek a platformok, ha mégsem pusztán felületet biztosítanak a párbeszédre. Neil szerint eme plaftormok nem szerkesztett tartalmak szolgáltatójaként, nem kiadóként vagy lapként tekintenek magukra, hanem semleges felületszolgáltatóként, ami nem felelős azért, ami rajta megjelenik. Most viszont
mégis hirtelen azt állítják, hogy felelősek azért, ami megjelenik náluk,
ezért letiltják az elnököt és a Parlert. Greenberger megint megvédte a Twittert, majd arról beszélt, hogy a kongresszusnak kell döntést hoznia, hogy szabályozzák-e a területet vagy sem.
Ambert azért megjegyezte: a Twitter-főnök Jack Dorsey közleményben magyarázta az elnök letiltását, és kijelentette, hogy a kérdéses vállalatok nem koordinálták ezt a döntést egymással. Azonban „a Twitter public policy osztálya korábban már úgy nyilatkozott, hogy amikor a választások során a téves és hamis információkat és azok terjesztését vizsgálták a platformokon, akkor igenis együttműködtek és koordinálták a platformok egymással a szerintük hamis információk terjesztésével kapcsolatban hozott lépéseiket. Nem tudok jobb példát mondani arra, amikor egy vállalat önmaga demonstrálja saját monopolisztikus viselkedését, mint amit maga a Twitter vallott be önmagáról néhány nappal ezelőtt.”
Azzal Greenberger is egyetértett, hogy: „Ezek nagyon nagy vállalatok, akik eljutottak egy olyan pontra, hogy akkora befolyásuk van, amit szerintem is a kormánynak meg kell vizsgálnia és szerintem ez meg is fog történni, függetlenül attól, hogy ki van hatalmon, mert mindkét oldalnak érdeke.”