Virginia állam megszüntetné a nemi elkülönítést az általános iskolák mellékhelységeiben

Nyilvánossá vált Virginia állam egyik hivatalos dokumentuma, melyben az állam 145-ös állami kongresszusi és az azt jóváhagyó 161-es szenátusi törvényével meghatározza, milyen mintát kell követni az állam által fenntartott iskolákban a transzgender diákok jogainak biztosítása érdekében. A „Model Policies for the Treatment of Transgender Students in Virginia’s Public Schools” címmel megjelent dokumentum számos, meglehetősen hajmeresztő rendelkezést tartalmaz, melynek kapcsán az amerikai konzervatív sajtóban komoly vita bontakozott ki. A rendelkezés szerint: 

- A transznemű diák preferált névmásának eltévesztése fegyelmi eljárást eredményez a tanároknál vagy a diákoknál.

- Az iskoláknak segíteniük kell a diákokat a „nemi identitás” meghatározásában a szülők tájékoztatása nélkül.

- A hallgatók számára lehetővé kell tenni, hogy ugyanazokat az öltözőket vagy éjszakai szállásokat használhassák, mint a „nemi identitás” alapján velük ellentétes biológiai nemű diákok. Ehhez nincs szükség semmilyen igazoló bizonyítékra, vagy arra, hogy az ilyen személyazonosságot bármilyen módon igazolni kelljen.

- Az iskolai személyzetet felszólítják, hogy ne kérdezzenek rá senkinél, ha belép bármelyik vécébe.

- Az iskolai személyzetnek jelentést kell tennie a hatóságoknak azokról a szülőkről, ahol a diákokat „bántalmazzák, elhanyagolják, vagy a bántalmazás vagy elhanyagolás veszélye fenyegeti őket”, mert nem támogatják a gyermek születési nemüktől eltérő nemi identitásának felvállalását. 

Ezek a rendelkezések a virginiai országgyűlés 2020-ban meghozott két törvényjavaslata nyomán születtek, amelyek előírták a virginiai Oktatási Minisztérium számára, hogy „modell-tervezeteket dolgozzon ki a transznemű diákok kezelésére az általános és középiskolákban”. Ezek az új törvények előírják, hogy az oktatási tárca a 2021-2022-es tanévre a fenti, kidolgozott irányelveket fogadja el. Az Equality Virginia és a Side-by-Side érdekképviseleti csoportok munkatársai azt állítják, hogy az elfogadott irányelvek a „legjobbak nekik (a diákoknak) és családjuknak”.

Abigail Srier, a Wall Street Journal újságírója idén oknyomozó kötettel jelentkezik a témában. A „Visszafordíthatatlan kár: A transzgender őrület megkörnyékezi lányainkat” (Irreversible Damage: The Transgender Craze Seducing Our Daughters) címmel.  A könyben szerepel, hogy a gyerekeknél alkalmazott hormonterápia által okozott számos biológiai hatás örökre visszafordíthatatlan.

A nemi átalakítások nagyszabású műtétekkel is járnak, amelyek sterilitást és egyéb irreverzibilis negatív biológiai hatásokat eredményezhetnek. Hosszú távú vizsgálatok a témában nincsenek, így nincs bizonyíték arra nézve sem, hogy az orvosi átalakító és hormonterápiák csökkentették volna a nemi diszforiát vagy az öngyilkossági hajlamot. 

Ennél is aggasztóbb, hogy kevés tudományos kutatás foglalkozik azokkal, akik megbánják kamaszkori döntésüket és vissza akarják fordítani azt. Nincsenek erre vonatkozó pszichológiai kutatások sem. „Úgy tűnik, hogy a mentálhigiénés intézményrendszer nem akar tudni róluk” – állapítja meg Shrier, megjegyezve, hogy az Amerikai Diagnosztikai Statisztikai Kézikönyv abszolút nem rendelkezik a „nemi diszforia remissziójával kapcsolatos kritériumokkal”.