Az amerikai-kínai kereskedelmi villongások legújabb köre megmutatja: már nem csak a Nyugatnál van stukker, és a Keleté sem kicsi.
„Hadlavá holtát terömtevé Istentűl, gye feledevé” – hangzik legkorábbi magyar nyelvemlékünk legmélyebb értelmű, egyben leggyönyörűbb sora.
Már az ómagyar is sokkal szebben írta le azt, amit korunk amerikaija közmondásszerűen így fogalmaz meg: „the more you f*ck around, the more you’re gonna find out”.
A „find out” fázisát éli meg most éppen Donald Trump és az amerikai kereskedelempolitika. Fitogtatták, fitogtatták az Amerikai Egyesült Államok kétségtelenül meglévő erejét, a gyengék (Ursula von der Leyen) fején átgyalogoltak – aztán ellenerővel találkoztak. És most nem tudják, mi legyen.
A helyzet ugyanis az, hogy most a Kelet szankcionálja a Nyugatot.
Ilyen eddig nem volt: eddig mi mondtuk azt, hogy „rossz ország, köpöd ki, nem kapsz Nvidiát” (Google-t, olajfúrótornyot, Mercedest). Most ezt mi kapjuk: csütörtökön a kínai kereskedelmi minisztérium hétről tizenkettőre emelte a csak kormányzati engedéllyel exportálható ritkaföldfémek számát. Tizenhét van belőlük, még egy lépésnyi f*ck aroundra van lehetőség a totális find out előtt.
„A ritkaföldfémekhez kapcsolódó ingóságoknak kettős felhasználású karakterük van úgy civil, mint katonai megoldásokra. Exportkorlátozásokat bevezetni rájuk nemzetközi gyakorlat” – fogalmazott csütörtöki sajtótájékoztatóján a kínai minisztérium szóvivője,
és csak azért nem röhögött mondat közben harsányan, mert a kínai kádervilág igen száraz, munkaidőben röhögni nem szabad.
Ezért minden bizonnyal később, munkaidő után röhögött egy pofa erguotou mellett, de annál harsányabban.
„Nemzetközi gyakorlat”, persze. Az a nemzetközi gyakorlat, hogy ezt a Nyugat csinálja. Az, hogy a Nyugattal csinálják, a nagy világhatalmi átrendeződések által lehetővé tett politikai innováció.
Jól fejti meg az első kézből tájékozódó miniszterelnök, hogy a trumpi vámpolitika épp a világ multipolárissá válására hivatott reagálni: ha Amerika nyakára nőnek a többiek, akkor ideje visszaállítani Amerika szolgálatába mindent, ami Amerikáé – működőtőkét, felvevőpiacot. Az őrült beszédben van rendszer, és a végén még lehet is belőle Amerika számára valami.
De járulékos veszteségei egészen bizonyosan vannak. Ilyen India, egy bonyolult, de makulátlan demokrácia betolása Oroszország és Kína mellé egy feleslegesen magas vámtétellel; és ilyen a kínai szankció kiprovokálása is.
A ritka földfémek feletti kínai fennhatóság stratégiai kockázatairól régóta beszélnek nyugati geopolitikai elemzők; annak veszélye, hogy bármi egyedi és megismételhetetlen erőforrás kínai ellenőrzés alatt legyen, valójában a Tajvan-probléma szíve közepe is. De Kína a ritkaföldfém-kártyát nem valamiféle saját offenzív cél elérése érdekében játszotta ki egy neki tetsző időpontban, hanem egy amerikaiak által indított kereskedelmi háborúban vetette be. Kínai ritka földfémek nélkül pedig megnézheti a zöld átállását mindenki, akinek van olyanja. A szóban forgó anyagok felhasználási köre olyan széles, hogy még Donald Trump szerény zöld céljai elérésében is problémát jelent, ha nincsenek.
Az amerikai-kínai kereskedelmi villongások legújabb köre megmutatja: már nem csak a Nyugatnál van stukker, és a Keleté sem kicsi. Az Oroszország elleni szankciók ellenszankciói megfosztották a világ szankcionálgató részét egy nem jelentéktelen, de globális léptékben kicsi piactól, az ott termelt élelmiszertől, műtrágyától, energiától. Fáj ez, egyes cégeknek különösen, de meg nem gyilkol senkit.
Aki viszont Kínával emberkedik, az erre számíthat, ami most történt: stratégiai jelentőségű ellencsapásra.
Amerika hibája – Donald Trump a szövetségesünk, de igen, ez hiba – intő jel Európa számára is: ebből a gazdasági lecsúszásból nem fogjuk tudni kiszankcionálni magunkat. Amerikának a külkereskedelmi deficitjét, Európának a versenyképességi és innovációs válságát most úgy kell megoldania, hogy magát teszi jobbá a mostaninál. A régi nóta, hogy majd másokat teszünk gyengébbekké, most nem működik. A szankciós fegyver többé nem a különbejáratú fegyverünk. Jobb, ha felkészülünk: nélküle kell megvívnunk ezt a csatát. Aki hallja holtát, ne feledje.
Nyitókép: TIMOTHY A. CLARY / AFP
Erős újévi politikai rajt a Mestertervben: Kereki Gergő műsorában Mráz Ágoston Sámuel és G. Fodor Gábor elemzi Magyar Péter újévi beszédét, Bajnai Gordon színre lépését, az Orbán–Magyar nemzetközi sajtócsatát, a közelgő választás forgatókönyveit, a világrendszerváltás jeleit és az év eleji gazdasági intézkedések politikai hatását.
Akármi is lesz a vége, ennek önmagában geopolitikai hatása van.
Teljesen kiakadt az amerikai alelnök.
Európának „komolyan” kellene vennie az amerikai elnököt Grönland kérdésében J.D. Vance szerint.
Az Európai Bizottság nem fizet, a korrupt ukrán politikus pedig tonnaszámra rejtegeti az aranyat Moszkvában. A csütörtök legolvasottabb hírei a Mandineren.
Trump titka pofon egyszerű, a többségnek mégsem jutna eszébe.
Nemcsak a szurkolók elismerését vívta ki magának.
A miniszterelnök a Fidesz kongresszusán szólal fel. Orbán Viktor is megkezdte a kampányhajrát.
