Szilvay Gergely interjúja a Mandiner hetilapban.
Mekkora hatásuk lehet a könyveknek a rövid csetüzenetek korában? Lehet velük hadat viselni a kultúra területén?
A könyvek megvárják olvasóikat – ha hiszünk Alfredo Orianinak. A konzervatív jobboldalon abban szoktunk bízni, hogy a lassú változásoknak, a szerves fejlődésnek mindig van nemzedékeken átívelő szöveghagyománya. A Bibliában például írva vagyon, hogy „az Ige testté lett” – ez derűs bizakodásra ad okot. A könyvek szerelmesei lassan bibliofil összeesküvők lesznek, miközben egyfelől megszűnnek az antikváriumok, másfelől soha nem látott mértékű könyvdömping árasztja el a koncentrált kereskedelmi láncolatok által uralt úgynevezett piacot. Anakronisztikusnak tűnhet hinni a könyvekben ilyen helyzetben, de annál jobb! Mindenkinek megvan a saját feladata: van, aki hetilapot ír, van, aki Facebook-oldalt üzemeltet, más könyv- és folyóirat-szerkesztésre alkalmas. Mindenkire szükség van! A könyv sebessége más, mint az interneté, lassabb hordozóeszköz, később térül meg. A hosszú távú kulturális munkához a könyv tempója a megfelelő – ebben hiszek, ezért készült a mostani kötetem is, amely egy ezeroldalas trilógia befejező része. 2017 óta írom, de a szövegek összeállítása s mindazon gondolatok megfogalmazása, amelyek idáig elvezettek, 2008-tól kezdve születtek.