Két számmal leírható a teljes EU-s gazdaság: egyik tragikusabb, mint a másik
Elszomorító gazdasági elemzést közölt a Telegraph.
Ha a szexuális kisebbségek vagy a bevándorlás ügyében eljárhat az Európai Bizottság, akkor a nemzeti kisebbségek ügyében miért nem? – teszi fel a kérdést lapunknak adott interjúban Vincze Loránt, a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezést jegyző szervezet elnöke, aki szerint az unió értékeit semmibe vették. Az Európai Nemzetiségek Föderatív Unióját (FUEN) vezető RMDSZ-es EP-képviselő kiemelte: az EB példátlan módon ment szembe az Európai Parlamenttel is, de a FUEN nem hagyja magát.
Úgy látszik, hiába a több mint egymillió aláírás.
Az Európai Bizottság cserben hagyta a nemzeti kisebbségeket, ez egyértelmű. De szomorú nap ez az európai demokrácia számára is, hiszen az Európai Parlament többségével szembemenve döntött így az EB. Korábban nem volt még olyan kezdeményezés, amely esetében az EP politikai jelzést fogadott volna el, arra sem, hogy ezt gyakorlatilag minden frakció támogatta – hogy ezzel ment szembe az EB, az a parlament szempontjából is elfogadhatatlan, ráadásul demokráciadeficitet is okozott azzal, hogy egyértelművé tette, hogy szembemegy a Lisszaboni Szerződéssel, és esze ágában sincsen az európai polgári kezdeményezést, mint legitim jogi eszközt érvényesíteni.
Az indoklás szerint az EU-nak nem hatásköre a jogalkotás ebben a témában…
Az Európai Bíróság korábbi döntése lehetővé tette azt, hogy az EB törvényalkotást indítson ebben a témában, hiszen a döntés kimondta, hogy ez jogában áll a nyelvi és kulturális sokszínűség védelmében, és az EB nem is hivatkozott kompetenciabeli hiányokra. Egész egyszerűen nem akart ebben a témában jogalkotást indítani
Mi az oka ennek a – finoman szólva – hirtelen jött bátortalanságnak az EB részéről ebben a témában?
Ez nem bátortalanság, ez egy egyértelmű elutasítás.
Mennyiben lehet emögött ellenérdekelt államok lobbiereje?
Biztosan ott volt, de én úgy tudom, hogy a bizottságnak és az uniónak éppen az a célja, hogy a nemzetállami érdekeken felülemelkedve az uniós érdekeket előmozdító intézkedéseket hozzon, és a nyelvi és kulturális sokszínűség egyértelműen egy ilyen téma.
A kisebbségekkel úgy általában nem ennyire elutasító az EB.
Azt tudjuk, érezzük, erről szól a történelem, hogy a nyelvi és nemzetiségi kisebbségek ügyei történelmi érzékenységet jelent nagyon sok tagállamban, de talán eljött volna az ideje annak, hogy ezen felülemelkedjünk. Az EB előszeretettel támogat sokféle kisebbséget, legyen szó akár a szexuális kisebbségek, az új bevándorlók vagy a romák, ami rendben is van, de akkor miért utasítja el a nemzeti kisebbségek esetében ugyanilyen intézkedések meghozatalát? Ez kettős mérce, és ellentmond az EU közös rendelkezései 2. cikkelyében foglalt értékeinek, amely a kisebbségek védelméről beszél minden értelemben, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek védelmét is. Ez így ebben a formában a jogállamiság elleni lépés.
Milyen jogorvoslati lehetőségek vannak ilyenkor?
Meg kell vizsgálnunk a jogi és politikai lehetőségeket a továbblépésre, de egyértelmű, hogy a végére ért a Minority Safepack kezdeményezés. Ilyen vagy olyan módon azonban mindenképpen folytatódik az a munka, ami elkezdődött ebben a témában, új eszközöket, új eljárásokat kell találnunk, nem kizárva azt is, hogy jogi és politikai síkon erre még választ adunk. Mindenképpen hatalmas érték az, amit felépítettünk az elmúlt 8 esztendőben a támogatók által, és ezt a munkát folytatni kell, erre kötelez minket az 1,1 millió aláíró, a bennünket támogató közösségek, tagállamok, nemzeti parlamentek, régiók, tehát van mire támaszkodva folytatni. És bízom benne, hogy a mai döntését egyszer megbánva az EB belátja, hogy hibázott, és kedvezően viszonyul a nemzeti kisebbségekhez. Polgári kezdeményezést indítani ez ügyben már nem érdemes, viszont mindenképpen meg kell találnunk a módját, hogy megvédjük nemzeti és kulturális értékeinket. Ezt soha nem adhatjuk fel.