Magyar IMF-vezető, román választás, jogállamisági mechanizmus – megjelent az új Mandiner!

Mi volt az üzenete annak, hogy Magyarország hazaküldte az IMF-et 2010 után? Milyen a független gazdaságpolitika? Elképzelhető-e olyan súlyos válság kialakulása, hogy végül Magyarországnak is az IMF fog segíteni a kilábalásban? Ezen a héten címlapos interjút olvashatnak Palotai Dániellel, az IMF első magyar ügyvezető igazgatójával, akivel a magyar modellről, a Brüsszellel való konfliktusokról és a járvány okozta válság kezeléséről beszélgettünk. 

„A magyar gazdaságot nem érte felkészületlenül a koronavírus-válság. A tíz éve megteremtett munkaalapú gazdaság adta stabil lábon álló költségvetés, valamint egy erős, a célzott eszközeit bevetni nem rest jegybank olyan tartalékokat és védőpajzsot jelent, amilyet sok ország megirigyelhet” – mondja a pénzügyi szakember.

Vezércikkünket, az Első karaktert Leimeiszter Barnabás jegyzi, aki szerint az EU jogállami fixáltsága valójában azt bizonyítja: vezetői mindent megtesznek azért, hogy ne kelljen eldönteniük, miről szól Európa.

Közélet

Miért szövetkeztek a Momentummal az LMP-ből dicstelenül távozó egykori társelnökök? Eléri-e a parlamenti küszöböt Volner János, illetve Szanyi Tibor frissen alapított pártja? Mi vezetett odáig, hogy mind elhagyták korábbi közösségüket? Közélet rovatunkban elemzést olvashatnak az ideig-óráig magányos farkasok sorsáról. 

Áttekintettük az október elején bejelentett többlépcsős orvosbéremelés főbb vitatott pontjait, továbbá hogy korábban miként alakultak a béremelések az egészségügyben. 

Kurucz Orsolya, az Alapjogokért Központ EU-műhelyének projektvezető-helyettese a jogállamisági mechanizmusra, valamint a magyar és lengyel költségvetési vétóra reflektálva mutat rá arra: az uniós intézmények nem rendelkeznek azzal a lehetőséggel, hogy saját maguk számára kompetenciákat hozzanak létre. 

„Vajon mikor akarják az uniós pénzek kifizetését ahhoz kötni, hogy a szülőföldjén mindenki az anyanyelvén tanulhasson és intézhessen ügyeket?” – teszi fel a kérdést publicisztikájában L. Simon László író, országgyűlési képviselő, aki szerint az EU vezetése a jogállamisági kritériumok egzakt megfogalmazásával máig adós önmagának és nekünk, ráadásul sem a migránskérdést, sem az őshonos kisebbségek jogainak védelmét nem oldotta meg. 

Külföld

December 6-án Romániában parlamenti választást tartanak: az előző ciklus elsősorban a szocdemek és a nemzeti liberálisok civakodásáról, valamint az egymást követő kormányválságokról szólt. Külföld rovatunkban áttekintettük az elmúlt négy év eseményeit, és az esélyeket latolgattuk. 

Moldova sorsáról máig zajlik a kötéhúzás: az Európa-pártinak mondott elnökjelölt nyert az oroszbarátnak címkézettnek szemben, de kérdéses, hogy milyen irányba mozdul el a kis állam. Összefoglaltuk, mit kell tudni a moldovai helyzetről.

Hatévente területet veszít egy volt szovjet tagköztársaság. Melyik lesz a következő 2026-ban? – teszi fel a kérdést véleménycikkében Estefán Zsolt, a Hír Tv külpolitikai szakértője, aki szerint a Nyugat beváltatlan ígéreteiből akkor sem lesz hiány a térségben.

„Számára semmi nem volt elkülöníthető más dolgoktól; minden tudása és tapasztalata szellemi életének része volt” – mondja lapunknak Sophie Jeffreys, Roger Scruton özvegye a néhai filozófusról, akit a Budapesten megnyíló Scruton Közösségi Tér kapcsán kérdeztünk a filozófus örökségéről.

Precedens & Makronóm

Precedens rovatunkban a jogállamisági mechanizmussal foglalkoztunk, és írásunkból kiderül: az uniós források elosztása kapcsán bevezetett eszköz igenis táptalaja lehet a politikai alapú nyomásgyakorlásnak. 

Hogyan kerül egymással szembe az egyén, valamint a közösség szabadsága, ha a pornóról van szó? Deli Gergely, az Alkotmánybíróság főtanácsadója írásában a genderharc tükrében vizsgálja a kérdést. 

Rolf Peter Sieferle Finis Germania című, immár magyarul is olvasható könyvéről olvashatnak recenziót, amely nem kíméli sem a tömeges bevándorlás, sem a náci múlt feldolgozásának tabuját, amiért automatikusan kiközösítetté vált.

Bár a válság előtti szinttől még elmarad, a harmadik negyedévben történelmi növekedést könyvelhetett el a magyar gazdaság. V helyett W alakú lehet a kilábalás pályája, de a második megingás várhatóan mérsékeltebb lesz, jövőre pedig újabb növekedési rekordokra számíthatunk. Makronóm rovatunkban elemzést olvashatnak a kilátásokról. 

Meta, Élet és Utolsó figyelmeztetés

Böszörményi Nagy Gergely ezen a héten Philip Jenkins vallástörténész könyvét ajánlja, aki szerint egy ország termékenysége és vallásossága között szoros összefüggés mutatható ki.

A Feminens oldalán az Olaszországból Magyarországra költöző keresztény aktivistát, Silvia Scatraglit kérdeztük a Fokoláre mozgalomról, a hit egyént és közösségeket építeni képes erejéről. 

Budapesti történetek kisrovatunkban a főváros új és régi hidjainak történetét ismerhetik meg.

„Ráébredve, hogy nem mindenkor magunk alakítjuk életünk körülményeit, nekünk, depresszióra hajló modern akarnok-embereknek minden korábbinál nagyobb szükségünk van a fény reménységére” – írja jegyzetében Jásdi István, aki a járványidőszakban beköszöntött advent szépségeire kívánja felhívni a figyelmet. 

Megannyi kép tele élettel: szinte hallani a hegedű és a bőgő zümmögését, érezni a vándorcigányok sátrai körül keringő füst illatát, és mintha tapintani lehetne a pásztorok kérges kezeit. Kása Béla eltűnőben lévő világokat, közösségeket, értékeket és a paraszti kultúra felbecsülhetetlen kincseit örökíti meg az utókor számára. Élet rovatunkban a Fonó Budai Zeneház jubileumi beszélgetéssorozatának részeként találkoztunk a fotográfussal. 

Ezen a héten a Mi magunk – Magyar identitás című könyvet ajánljuk, amelyből az olvasó garantáltan érezni fogja, hogy mi az a nemzetkarakterológia. A tárcát ezen a héten Csender Levente írta.

A lapot záró Utolsó figyelmeztetés rovatban az Ufi egykori szerzője, Skrabski Fruzsina írását olvashatják, aki szerint a társadalomnak el kell ismernie azokat a stigmatizált hősöket, akik ki tudtak törni a szörnyű körülményeik közül, és meg tudták haladni a rossz mintáikat. 

„Kaptam egy feljelentő levelet: nem volt aláírva, a küldő pedig ismeretlen. Az állt benne: az illető figyelmeztet, hogy a szüleimről elnevezett Kopp–Skrabski-díj egyik jelöltje börtönviselt, ezért szerinte lejáratja a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat és a szüleim nevét. Rettenetesen felháborodtam. Ugyanis a jelölt Tóth Zs. Ferenc, a most befejezett dokumentumfilmem egyik főhőse. Az alkotás címe: Traumáinkon innen és túl, egyfajta antipszichológiai filmről van szó, mert olyan emberek nyilatkoznak benne, akiknek nehéz gyerekkoruk volt, mégis normális felnőtté váltak. Csodálatos embereket ismerhettem meg, emberóriásokat, akik rengeteget szenvedtek gyerekkorukban. Verték őket az alkoholista szüleik, a nevelőintézetben a társaik, mégis fogták magukat, és kitörtek a borzalmas közegükből.”