Az arisztokrácia tudatos elsöprésével sokat vesztett Magyarország – Teleki Pál rokona lapunknak

Ilona a dédnagymamájától is sokat hallott a család történetéről. Ilona dédnagymamája, Edelsheim-Gyulai Éva 1913-ban született, gyermekként a család felvidéki birtokán, Felsőelefánton élt. Két testvére lett, Maritta és Ilona. Az utóbbi lányról még lesz szó, hiszen ő volt a tragikus körülmények között elhunyt kormányzóhelyettes, Horthy István felesége.

Edelsheim-Gyulai Éva aztán felnőtt és hozzá adták a nemesi családból származó gróf Kendeffy Ádámhoz feleségül. A pár a sajóvámosi Odescalchi-birtokon élt, budapesti látogatásaikkor a budai Várban, a Dísz tér 12. szám alatt található Edelsheim-Gyulai palotában tartózkodtak. Hamarosan aztán bővült a család, megszületett a két gyermekük. A II. világháborút aztán az Edelsheim-Gyulai család is megszenvedte, a palotát súlyos károk érték a bombázások miatt. A háború végén már csak két szoba volt lakható, ott élt a dédnagymama és a két gyermeke, a férjétől ugyanis időközben elvált. Aztán jött 1956, amikor is úgy döntöttek, elhagyják Magyarországot.

Edelsheim-Gyulai Éva, Ilona dédnagymamája fiatal korában

„A forradalom alatt az egyiptomi követségtől nem messze is volt lövöldözés, s a kommunisták megpróbálták belekeverni a dédnagymama lányát, a nagymamámat és a férjét, ők mindketten ott dolgoztak. Azt terjesztették, biztos a nemesi származású pár keze van a dologban és azt is hallották, 48 órán belül jöhet a fekete autó” – mondja Teleki Ilona. Edelsheim-Gyulai Éva 17 éves fia, Péter már elmenekült az Egyesült Államokba, hiszen

és végül a dédnagymama is úgy döntött, elindulnak a határ felé a lányával és a vejével.   

Hamar találtak embert, aki pénzért megszervezte a disszidálásukat. A Dísz tértől a Keleti pályaudvarig kellett elsétálniuk csomagok nélkül. Közel az osztrák határig mentek vonattal, ahol egy sáros területen kellett átkúszniuk a határon. Akadt a közelben egy őrtorony, és nem tudhatták, volt e benne valaki. Mégis kúsztak tovább.

„Mária, az én nagymamám akkor már terhes volt az édesanyámmal. Átértek, ott pedig már várták őket jószándékú osztrák parasztok, akik egy szalmával rakott szekéren elvitték őket Bécs felé” – folytatta Ilona a család történetét.

A bécsi menekülttáborból aztán Svájcba kerültek barátokhoz. Két évig éltek ott, majd Brüsszelbe került a család, aminek újfent kalandos története van. „A dédnagymamám nagyon szép nő volt. Ez azért fontos, mert 1958-ban, a brüsszeli világkiállításon kapott munkát. Négy nyelven beszélt, a neveltetése miatt elegáns volt, kimért, örömmel felvették hosztesznek. Egy dúsgazdag üzletember aztán munkát ajánlott neki, felvette a személyes asszisztenseként.”

A dédnagymama csak úgy vállalta, ha a családját is viheti. Így került a család Brüsszelbe, ahol később a főhősünk, Ilona is megszületett 1987-ben. Gyerekkora óta tudta, hogy a család honnan jött. Így hallott Magyarországról, a Dísz téri csodás palotáról, 1956-ról, a kommunistákról. Ilona Brüsszelben érettségizett ,és 18 évesen úgy döntött, Magyarországra megy tanulni. Rátalált ugyanis a Balassi Bálint Intézet ösztöndíjára, amelyben a külföldön született magyar származású fiatalokat biztatták arra, hogy tanuljanak az óhazában.

Teleki Ilona 18 évesen döntött úgy, hogy Belgiumból Magyarországra költözik. Fotó: Ficsor Márton

„Így érkeztem Budapestre 18 éves koromban. Ez 2005-ben volt. Kollégiumba kerültem, és egy teljesen más világba. Kezdetben nagyon furcsa volt, hogy mikor az egyetemen megtudták, hogy Belgiumból jöttem ide, sokan értetlenül álltak, és csak azt kérdezték, de miért?

– mondja Ilona, aki az ELTE-n végezett kommunikáció és médiatudomány szakon.

Az első munkahelye egy multinál volt, ahová hamar felvették, hiszen a magyar mellett franciául, angolul és flamandul is beszél. Az arisztokrata származásából is akadt gondja, egy barátja például képtelen volt megemészteni, hogy az ősei grófok voltak.

„Többször megtörtént, hogy a Teleki családról kérdeztek és hogy Teleki Pállal rokonságban állok-e. Ekkor előfordult, hogy meséltem. A várban található palotáról és, hogy rokoni szálak fűznek Horthy István feleségéhez. Egyszer azt is elmeséltem valakinek, hogy a családom leszármazottjai rendszeresen összejönnek. Azt képzelte, hogy hintón érkeztünk, hatalmas esélyi ruhákban.”

De visszatérve Ilona családtörténetéhez. A dédnagymama testvére volt Edelsheim-Gyulai Ilona, aki Horthy Miklós fiának, Istvánnak lett a felesége. A többi ismert, 1942-ben Horthy István repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett. Főhősünk többször is találkozott Edelsheim-Gyulai Ilonával a családi összejöveteleken. „Ili néni diszkrét hölgy volt idős korában is, visszafogott és elegáns. Mint a testvére, a dédnagymamám.”

Horthy István és Edelsheim-Gyulai Ilona házasságkötése 1940-ben. Fotó: Fortepan/Vass Károly

Ilona édesanyja, Földváry Nicolette 1982-ben hozzá ment Teleki Kálmánhoz, az egykori miniszterelnök, Teleki Pál rokonához. Így Ilona egy másik nagy múltú arisztokrata családba is bekerült a megszületése után.

„A Teleki-családnak számtalan ága van, mi a gernyeszegihez tartozunk. Ez egy kis település Erdélyben, 17 kilométerre Marosvásárhelytől. Ott volt a családnak kastélya, amit a kommunista rendszerben államosítottak, az apai nagyapámtól vették el, és hatvan évig gyermekszanatórium volt, majd 2011-ben hosszú pereskedés után a család visszakapta, a mi birtokunkban van ismét.”    

Teleki Pál és felesége is ott volt Horthy István esküvőjén. Fotó: Fortepan/Vass Károly

A kastély ugyanabban a Grassalkovich-stílusban épült, mint a gödöllői királyi kastély. Eladhatták volna egy vállalkozónak, aki szállodát csinált volna belőle, de nem akarták. Habár pénzük nincs a felújítására, Ilona édesapja – bár hetven felett jár –- , mindent megtesz, hogy kulturális és rendezvényközpontot alakítson ki benne.  

„Amikor visszakaptuk a kastélyt, a faluból több család is jelentkezett, hogy van náluk az egykori bútorzatából egy-egy szekrény vagy asztal és szívesen eladnák nekünk. Édesapám azt válaszolta, azok a bútorok a Teleki család tulajdonában voltak, csak mikor elüldözték az apját, a faluból többen is bementek a kastélyba, és széthordták a berendezést, tehát egy fillért sem ad értük. Ha visszaadják, megköszöni, de nem fogja kétszer megvenni a bútorokat. Egyetértettem vele” – mondja határozottan Ilona.

Ezt a gernyeszegi kastélyt kapta vissza a román államtól Teleki Ilona édesapja. Fotó: Cristina Tibor

Teleki Ilona saját bevallása szerint

Arra a kérdésre, hogy szerinte mit vesztett Magyarország azzal, hogy az arisztokrata réteget ideológia okokból, tudatosan megsemmisítették a kommunisták, a következőket válaszolta:

„Az arisztokrata családok benne voltak a politikai életben, munkát adtak az embereknek és nem csak a saját maguk boldogulását nézték, hiszen támogatták a kultúrát, a tudományt és jótékonykodtak is. Velük együtt elveszett egy viselkedési norma, a neveltetésükből adódó tartás, a kultúra iránti elkötelezettség. Igen, az arisztokrácia tudatos elsöprésével sokat vesztett Magyarország.”