Például ott, hogy huszonegy évet kellett várni a rendszerváltozás után, hogy az Európai Unióban végre lehessen emléknapja a kommunizmus áldozatainak is, amiért az ENSZ-nél már régóta lobbizunk. Ott, amikor például a Black Lives Matter (BLM) mozgalom aktivistái, akik a kommunizmust valami idealisztikus, egyenlősítő ideológiának festik le, aminek csak a megvalósításába csúszott eddig minduntalan hiba; s ott, amikor az az ENSZ-nél hiába koptatjuk a küszöböt,
nem hajlandóak a 160 egyéb ENSZ-emléknap mellé megszavazni a totalitárius diktatúrák közös emléknapját.
Nyugaton sokszor nem értik ezt: a konzervatívok legnagyobb szövetségese mindig a valóság, a liberálisoknak a legnagyobb ellensége – a baloldaliak láthatják, hogy minden egyes országban, ahol a kommunizmus hatalomra került, voltak a kényszermunkatáborok, voltak tömeges bebörtönzések, kivégezték az ideológia ellenségeit; és persze szétzúzták a családokat például úgy, hogy a gyerekeket a szülők elleni kémkedésre buzdították. Mi ezt megtapasztaltuk már negyven éven keresztül, de akik zászlajukra tűzik az egyenlősdit, nem akarnak tanulni a mi kárunkból.
Némi Kádár-nosztalgia a mai középkorúakban is él, felemlegetve fiatalkorukból az úttörőtáborokat, az olcsóságot…
Ez igazából csak egy nemzedéknek szól, akik a Kádár-rendszerben voltak fiatalok, és nem az a lényege, hogy a Kádár-rendszerben jobb volt, hanem hogy ők akkor voltak fiatalok, amikor az ember egészségesebb és gondtalanabb, mint idősebb korában. De a rendszer korántsem volt igazságos: való igaz, hogy
mindenki egyenlő volt a nincstelenségben és szegénységben,
meg abban, hogy a párthűség határozta meg az ember egzisztenciális előrejutását. S míg mindenki nélkülözött, a párt szűk bűnöző szervezetének körébe tartozók éppúgy dőzsöltek, mint az általuk elnyomónak bélyegzett egykori arisztokrácia. Az, hogy kommunista és nem náci elnyomók lettek, csak azon múlt, hogy melyik korba születtek.
Volt személyes érintettsége is a totalitárius diktatúrák kapcsán?
Sajnos minden magyar család vagy egyik vagy másik diktatúrából hordoz sebeket; az egyik fele a náci időszakból hordoz sebeket és általában, de nem kizárólag a baloldalon a mi családunk és a hozzánk hasonlók zöme, akiket a kommunizmus semmizett ki, nagy arányban pedig a jobboldalon található. Két birodalom ütközőzónájában vagyunk, s a huszadik században mindkettő megszállt már minket. Ez a gyökere a politikai megosztottságnak és a generációkon át hurcolt sebeinknek is, amelyek minél mélyebbek, annál tovább visszük őket magunkkal.
(fotó: MTI/Kovács Tamás)