Kilencezer kilométert tekert 80 nap alatt a 76 éves Cseuz László

Május elsején indult, és vasárnap ért haza Pécelre Cseuz László. Ő az a sportember, aki már 1992-ben elkerékpározott a barcelonai olimpiára, s azóta minden ötkarikás játékokra biciklivel ment. Így eltekert Atlantába, Sydney-be, Athénba, Pekingbe, Londonba és Rióba is, és úgy volt, hogy idén Tokióba is elmegy, azonban a vírus közbeszólt, elhalasztották a világeseményt.

Cseuz László viszont úgy gondolta, ha már egyszer 5 ezer kilométert tekerve felkészült a nagy útra, akkor Magyarországon teljesíti a 9 ezer kilométeresre tervezett távot. Így is tett, május elsején indult országjárásra a kerékpárjával, pedig sokáig úgy tűnt, esélye sem lesz a biciklizésére, két éve ugyanis

Sokáig feküdt kórházban, műtétek sora várt rá, tavaly például térdprotézist ültettek az egyik lábába, ám nem adta fel.

A 80 napos országjárás során is volt három esése. Hódmezővásárhely mellett, Szentesen és a Balatonnál is elcsúszott a kerékpárjával, de szerinte 9000 kilométernél három esély belefér.

„Napi 112 kilométeres átlagot mentem, azt hiszem, ez nem rossz 76 éves fejjel” – mondta a megérkezés után Cseuz László, aki ismerősöknél, barátoknál szállt meg, s három megye kivételével bejárta az országot. Szerinte természetesen más lett volna a motiváció, ha Tokióig tekerhet, de így is élvezte minden pillanatát az útnak.

Ez a sorozat sajnos most megszakadt, de legalább a kitűzött távot letekertem. Persze kicsit lassabban, mint régebben, hiszen például 2004-ben napi 232 kilométeres átlaggal jutottam el az athéni olimpiáig. Persze a mostani 112 kilométeres átlag sem kevés, főleg, hogy tényleg nem vagyok már mai gyerek” – fogalmazott Cseuz László, aki arra a felvetésre, hogy ha jövőre mégis lesz Tokióban olimpia, útnak indul-e, a következőket válaszolta:

„Nagy dilemma. Most, hogy fél órája ért véget a túrám, annyira nem kívánom az újabbat, de magamat ismerve, lehet, hogy aztán útnak indulok, ám el tudom képzelni, hogy egy kicsit rövidebb, jelképes úton tisztelgek majd az olimpiai eszme előtt” – összegzett a péceliek büszkesége.  

Fénykép: Ficsor Márton