Magaságyás, avagy elment Bálint gazda

Miért van, hogy a Gyöngyösön született, munkaszolgálatot és koncentrációs táborokat megjárt Bálint György (1919-2020) engem mindig is a dunántúli – Vas megyei katolikus magyar faluból származó – édesapámra emlékeztetett? Talán mert mind a ketten mérnökemberek voltak? Részben igen. Vagy mert mind a ketten a létező legszabatosabb magyarul beszéltek, még ha más tájnyelvi íz szerint is? Megint egy ok. Szerénység, méltányosság? Ez is. De legfőképpen az volt a hasonlóság, ahogyan a megtermelt veteményekhez, gyümölcsfákhoz, az ember által hasznossá tett természethez, vagyis a kerthez: e valamelyest visszalopni sikerült édenhez viszonyultak.

Bálint gazda, a kertészmérnök-szakújságíró és tévés személyiség persze kifejezetten kertészettel, botanikával foglalkozott, ez volt fő témája, geodéta apámnak csak egy hobbiszőlője volt, ahol kiengedte hétvégeken a gőzt. Ám mindketten a haszonnövények, a kerti munka szakralitását éreztették meg velem, akkor is, ha tudomásom szerint egyikük se volt gyakorló hívő.

Bizonyos vagyok abban, hogy nyárvégente Bálint György is úgy tett saját családtagjaival, mint a gyermekeivel, feleségével édesapám. Ha egy almafa csemete termőre fordult, apám kicsalt minket egy kerti sétára, s az első gyümölcsöt annyi szeletre hasította bicskájával, ahányan körülötte voltunk. Mi meg a nekünk nyújtott cikkelyt csendes elragadtatással majszoltuk… 

Bálint gazda, aki a százegyedikben járt, és

Magasabb rendű létmód? Már itt a földön is minőségi ember volt, talán mert ez volt a személyes válasza a roppant történelmi viszontagságokra: előbb kiirtandó zsidónak, kicsit később megtaposni való kuláknak számított.

Mauthausen, Gunskirchen haláltáboraiból 45 kilósan szabadulva annak ellenére Magyarországra igyekezett haza, hogy tudta, egy testvérén kívül teljes családja megsemmisült. Egyházi szanatóriumban katolikus nővéreknek köszönhette felgyógyulását, ennek nyomán megkeresztelkedett. Gyöngyöshalmaji családi birtokából a kollektivista Rákosi-rendszer kiforgatta. Később a Kádár-korban mégis azzá vált, aki egy egész országot, annak minden agrárius és nem agrárius hajlamú lakosával, felüdített: Bálint gazdává. Népszerű szakemberré, aki bőven áraszt őszinte szívélyességet, derűt és kertművelési tanácsokat. 

Ha zsebkendőnyi kiskertünkkel néha törődhetek öt percet, apám és az ő kertészeti tanácsait veszem figyelembe. Vagy lehet, hogy teljesen Bálint gazdáét? Elvégre apám járatta az általa szerkesztett Kertészet és Szőlészet szaklapot is. Én meg a facebookon ez idáig nap mint nap olvastam hivatalos oldalának aktuális kerti tennivalókról szóló bejegyzéseit…

Hoppá… Ha most valaki azzal jönne, mit írogatok lírai nekrológot egy volt SZDSZ-es képviselőről, aki néha még Gyurcsány gyűlésein is feltűnt – hívták, ajnározták bizony –, arra a következőt felelném: Teljesen mindegy, traumái vagy baráti kapcsolatai miatt merre tájékozódott politikailag. Gyuri bácsi a mindannyiunké volt, igazi magyar ikon.

Aggastyánként, mikor már nem hajlott annyira a hát, a derék, bogara lett a magaságyás, ami legalább részben, azt hiszem, az ő találmánya volt. Azt népszerűsítette csomó nyilatkozatában, hogy eszkábáljunk össze kint egy nagy, felül nyitott faládát, abban komposztáljuk a háztartási hulladékot, kerti nyesedéket, keverjük egy kis földdel, és termeljünk benne paradicsomot, zöldséget, ezt azt, és még csak le se kell annyira hajolgatni a földig. Most egy másik magas ágyást látok lelki szemeim előtt, és szomorúság fog el. Ám azzal vigasztalódom, hogy nem élt hiába, ilyen hosszan ráadásul. Bálint gazda derűjében, emberségében napsugár érlelte, zamatos és tápláló gyümölcscukor volt.