Mi a baj a világgal? – Chesterton iszlámról, kapitalizmusról, férfiakról és nőkről

Gilbert Keith Chesterton, „az ellentmondások hercege” 1874-ben született Londonban. Grafikusként végzett a University College of London művészeti iskolájában, ahol tanult irodalmat is. Felesége visszavezette Chestertont az anglikán egyházhoz, de az író végül 1922-ben katolizált. 1895-től londoni kiadóknál dolgozott, majd 1902-től újságot is ír. 1925-től saját lapja is volt, a G.K.'s Weekly, amit haláláig megjelentet. A hatalmas termetű Chesterton (134 kilogrammot nyomott) 1936-ban hunyt el. Életműve nyolcvan könyv, több száz vers, kétszáz elbeszélés, jó pár színjáték és rengeteg esszé.

Magyarul ugyan több műve is megjelent, néhány többször is, vagy akár töredékesen, ám a kommunista évtizedek nem kedveztek újrakiadásának. Irodalmi alkotásai közül az egész életén át írt krimisztorik, a Bown atya-történetek a legkiemelkedőbbek, melyekből jó pár már megjelent hazánkban különféle kiadóknál.

A Századvég nemrég azonban három Chestertonnal is megajéndékozta a magyar olvasóközönséget. A józan ész nevében lényegében egy gazdasági javaslat, A Mi a baj a világgal? egy tematikus essszégyűjtemény, A Szökevény Kocsma pedig arról szól, hogy London behódol az iszlámnak, a sör és a whisky európai fővárosában betiltják az alkoholt, a kocsmának szökevényként kell menekülnie, hogy életben maradhasson – a kötetet 1914-ben adták ki először.

A józan ész nevében

Banális cím – ki vesz meg ilyen könyvet és vajon miről szólhat? – merülhet fel bennünk a kérdés. Nos, Chesterton először 1926-ban megjelent munkája (angol címe: Outline of Sanity) a disztribucionizmus egyik alapműve (a másik alapmű szerzőtársáé és barátjáé, Hilaire Bellocé, a The Servile State; a két szerző annyira egy húron pendült, hogy Chesterbellocnak is hívták őket).

Chesterton szerint a szocializmus csak a kapitalizmust testesíti be, és az igazi megoldást a sok kistulajdonos társadalma lenne. A túl sok kapitalizmus valójában túl kevés kapitalistát jelent, és a kis magántulajdonok biztosítják számunkra az igazságosságot és a függetlenséget: az „egyik erő az államszocializmus, a másik a nagytőke. Ők ketten egy szellem immár, s hamarosan egy testté is lesznek. (…) semmi kétség, milyen jellegű világ lesz az, amit ezek ketten létrehoznak. A szervezettség, a szindikáció, a szabványosítás világa lesz. Mindenki egy univerzálisan elfogadott séma szerinti kalaphoz, házhoz, szabadidőhöz és gyógyszerekhez juthat majd hozzá, egy széleskörű, jól kidolgozott rendszer fogja táplálni, öltöztetni, oktatni és vizsgálni…”.

A szocialisták szerint a kapitalista tulajdonkoncentrációból csak előre, az állami koncentráció felé vezet az út; Chesterton szerint viszont épp a dekoncentráció a megoldás – ahogy a Mi a baj a világgal?-ban fogalmaz: „az egyetlen lehetőség az előrelépésre a visszalépés”.

Persze a megvalósítással és az elképzelés realitásaival kapcsolatban lehetnek kételyeink visszamenőleg is. „Három hektár és egy tehén”, mondta Chesterton, ami nem biztos, hogy elég lett volna egy család megélhetéséhez. A két világháború közti magyar népi írók, például a Cifra nyomorúság szerzője, a nagybirtok-koncentráció miatt kesergő Szabó Zoltán viszont minden bizonnyal üdvözölték volna Chesterton elképzelését. 

beleértve a konzervatív klubokat is. Úgy gondolta, hogy ezek a „bölcsek azt sem tudják a mindennapi emberre bízni, hogy a saját otthonát irányítsa, azt pedig különösen ellenzik, hogy az államot irányítsa. Valójában semmiféle politikai hatal­mat nem akarnak adni neki. Hajlandók adni neki egy szava­zatot, mert régen rájöttek, hogy ahhoz semmi hatalmat nem kell társítani. Házat, feleséget, gyermeket, kutyát, tehenet, vagy egy darab földet nem hajlandók adni neki, mert ezek a dolgok valódi hatalmat adnának a kezébe. Szeretnénk megér­tetni, hogy politikánk lényege: hatalmat adni az átlagembernek azáltal, hogy megadjuk neki e dolgokat.”

Mi a baj a világgal?

„Egy nagyon formátlan és inadekvát könyvet írtam” – fogalmazott ezen 1910-es munkája dedikációjában a szerző, aki a máig bizonyítatlan, saját maga által terjesztett szóbeszéd szerint amikor a The Times szerkesztője megkérdezte tőle, hogy mi a baj a világgal, annyit válaszolt: „én”. A Mi a baj a világgal? több részre oszlik,

az imperializmusról, avagy a férfi körüli tévedésről; a feminizmusról, avagy a nővel kapcsolatos tévedésről; a nevelésről, avagy a gyermek körüli tévedésről, s végül az otthonról. 

Amit talán érdemes kiemelni, az az, hogy Chesterton ellenezte az ő korában a választójogért való küzdelemben megtestesülő feminizmust, azt tartván, hogy a nők amúgy is piszkosnak tartják a férfiak számos tevékenységét, s akkor miért pont az egyik legpiszkosabba szeretnének részt venni. Emellett meggyőzően mutatja ki, hogy a háztartásbeliség és a gyermeknevelés épp a specializáció szűklátókörűségétől menti meg a nőket, minthogy az egész világegyetemet nekik kell elhozni gyermekük számára. A szüfrazsettek Chesterton szerint éppen nem a nőiességet szolgálják, hanem a nők elférfiasodását.

A neveléssel kapcsolatban pedig úgy vélekedett: miközben sokan azt szorgalmazzák, hogy a dogmákat le kell választani a nevelésről, épp a dogma az, ami nélkül nincs nevelés. S az olyan tanító, aki nem dogmatikus, egyszerűen nem tanít. 

Haladás és változás

A Szökevény Kocsma szépirodalmi alkotás, így nem spoilereznénk el, mi van benne, mindenesetre a könyv valahol egy Houellebecq-előkép, vagy inkább mondhatnánk, hogy Houellebecq jár A Szökevény Kocsma nyomában; bár a francia szerző világa gondterhelt, Chestertoné pedig humoros.

Chestertont gyakran vádolták azzal, hogy úgymond „középkori”. Ő felvette a kesztyűt, és nem azzal válaszolt, hogy visszautasította ezt, hanem azzal, hogy felvállalta: „a modern nézőpont következményeként az emberek azért fedeznek fel új ideálokat, mert a régiekhez már nem mernek közelíteni. (…) Ha meg kell mondanom, hogy mi a baj, az elsődleges bajok közül is legelsőként említeném azt a mély és kimondatlan modern feltevést, hogy minden, ami elmúlt, egyszersmind lehetetlenné vált. A modernek egyik igencsak kedvelt és gyakran hangoztatott metaforája a következő: ’az órát nem lehet visszatekerni.’ Csakhogy egyszerű és nyilvánvaló tény, hogy vissza lehet tekerni.”

Sőt, ugyanígy a társadalom, lévén emberi alkotás, rekonstruálható bármely olyan terv szerint, amely valaha létezett.

Chesterton legtöbb haladással kapcsolatos megjegyzése igencsak gunyoros – ugyanakkor a reformokat önmagukban nem ellenezte, inkább kora haladásként értelmezett reformjairól és az azok mögött álló modernista elgondolásokról volt rossz véleménnyel: „a szabad gondolat a legjobb biztosíték a szabadság ellen”; „a 'haladás' olyan embert idéz, aki úton jár – igencsak valószínű, hogy rossz úton”. Szerinte „a haladásnak azt kellene jelentenie, hogy szakadatlanul változtatjuk a világot, mert azt akarjuk, hogy egyre jobban hasonlítson az elképzeléseinkhez. Ma viszont a haladás azt jelenti, hogy szakadatlanul változtatjuk az elképzelést.”

Sőt: „Az egész világ konzervatívokra és progresszívekre osztotta fel magát. A progresszívek azon dolgoznak, hogy minél több hibát elkövessenek. A konzervatívok pedig azon, hogy megakadályozzák ezen hibák kijavítását”.

Chesterton nem hisz a spontaneitásban: „minden konzervativizmus azon alapul, hogy ha a dolgokat magukra hagyjuk, megmaradnak eredeti állapotukban. Csakhogy ez nem igaz. Ha valamit magára hagyunk, a változások özönének tesszük ki.” Sőt: „semmi okunk, hogy fellázadjunk a régi ellen; az ellen kell föllázadnunk, ami új.” 

Chesterton humoros, polemikus, megkapó és meglepő: úgy kritizálja a világot, hogy nem gondterhelt és nem görcsös; inkább energikus és lendületes. Van mit tőle tanulni.

 

Gilbert Keith Chesterton: Mi a baj a világgal? Századvég, 2019.

Gilbert Keith Chesterton: A Szökevény Kocsma. Századvég, 2019.

Gilbert Keith Chesterton: A józan ész nevében. Századvég, 2019.