A szegényeket sújtja leginkább a koronavírus-válság

A válság mélységét jól szemlélteti az átfogó adat, miszerint az Egyesült Államokban a munkaképes felnőtt lakosság 43%-át érintette negatív módon a gazdaság visszaesése: vagy ők, vagy valamely közeli családtagjuk elvesztették munkahelyüket, illetve munkaadójuk fizetésük csökkentésére kényszerült már.

a járványhelyzetben. A kombinált adat 10%-kal rosszabb, mint amit egy hónappal korábban, március közepén mértek.

Talán nem véletlen, hogy egy párhuzamos kérdéssornál a válaszadók 23%-a mondta csak kiválónak, illetve jónak az amerikai gazdaság állapotát. Összehasonlításként: januárban még a felmérésben résztvevők 57%-a vélekedett így.

A legsúlyosabb helyzet az alacsony jövedelműek körében tapasztalható: ott ugyanezen jelenségek (állásvesztés vagy jövedelemcsökkenés) 52%-uknál fordultak elő. Eközben a középosztály körében 42, a felső, gazdag rétegeknél pedig 32%-os a statisztika.

A kötelező kijárási korlátozás ellen tiltakozik egy család a Virginia állambeli Richmondban április 17-én

Az állásvesztés és a bércsökkentés egyes társadalmi rétegeket más összehasonlításban is jobban sújt, mint másokat. Az etnikai csoportok vizsgálatánál az látható, hogy

A korcsoportoknál az a trend, hogy a legfiatalabb munkavállalók, a huszonévesek kerülnek most leginkább egzisztenciális zavarba (54%), a középkorúak esetében enyhébb a kitettség (42-49%), míg a nyugdíjaskorú munkavállalóknál csupán 25%-os. Mint más esetekben, ennél a válságnál is viszonylagosan nagyobb védelmet ad az állásvesztés ellen a diploma megléte (iskolázottság): az egyetemet végzett személyek 37%-a élt át családjában az elmúlt hetekben munkahelyvesztést vagy jövedelemcsökkenést; ez az arány a nem diplomások körében magasabb, 45%-os.

Az amerikai közvélemény-kutatás megerősíti azt a feltételezést is, miszerint

A szegényebb amerikaiak csupán negyede (23%) rendelkezik három hónapnyi anyagi tartalékkal, amely egy gazdasági sokk esetén időt enged nekik az álláskeresésre. Az alacsony jövedelmű amerikaiak 77%-ának tehát egyáltalán nincsenek pénzügyi tartalékai. A nagyobb jövedelműeknél már szembetűnően jobb a statisztika: a középosztálybeliek felének (48%) van félretett pénze, míg a „felső tízezer” körében ez a mutató 75%-os.

A megtakarítások aránya szintén nagy szórást mutat etnikai, korosztályos és iskolázottsági bontásban. A fehér munkavállalók 53%-ának vannak anyagi tartalékai, a fekete lakosságnál ez az arány 27, a hispánoknál 29%-os. A korcsoportoknál a munkában eltöltött évek nagyon is számítanak:

a középkorúak mintegy felénél (42-44%), míg a huszonéves, kezdő munkavállalók csupán 36%-ánál van tartalék. Az iskolázottság egyenes arányban áll az adatok szerint a tartalékképzéssel: míg az egyetemi diplomások kétharmadának (66%) van megtakarítása, addig a főiskolai (college) diplomával rendelkezők csak 43%-a, a diplomával nem rendelkezőknek pedig csupán 33%-a tesz félre pénzt baj esetére.

Ingyenes élelmiszercsomagra várakoznak emberek egy segélynyújtóhely közelében a kaliforniai Santa Anában április 17-én

Mi van azokkal, akiknek nincsenek anyagi tartalékaik? A közvélemény-kutatás szerint a magas jövedelmű amerikaiak 58%-a nyilatkozta azt, hogy banki kölcsönnel, befektetései (kötvény, részvény) eladásával fenn tudja tartani magát legalább három hónapig újabb bevételek nélkül is; a középosztálybeliek már csak 34%-a tudta elmondani ugyanezt, az alacsony jövedelműek közül pedig csupán 16%. Korábbi felmérések alapján a válság előtti hónapokban a teljes munkaképes amerikai lakosság 24%-a volt abban a helyzetben, hogy hónap végén nem tudta minden számláját kiegyenlíteni, most ez az arány 32%-ra nőtt – vagyis

Beszédes adat az is, amely azt mutatja, hogy az amerikai szövetségi kormányzat által kiutalt készpénzes segélyt ki mire költi. Az alacsony jövedelmű amerikaiak 71%-a nyilatkozta azt, hogy csekkek kifizetésére fogja felhasználni, és csak kis hányaduk tudja azt hitel-előtörlesztésre vagy befektetési célra fordítani. A középosztálybeli családok fele (49%) költi a segélyt a „sárga vész” enyhítésére, másik felük jobban áll: ők megtakarításra és hiteltörlesztésre is tudják használni. A felső rétegek viszont harmad-harmad-harmad részben (34-33-32%) fogják az állami segélyt ezekre a célokra fordítani. Ezen adatokból is világosan látszik, hogy a magas jövedelműek szorulnak rá legkevésbé az állami segélyezésre ebben a válságban is.

Évekkel ezelőtti felvétel a foglalkoztatási helyzet ellen szervezett tüntetésről Oaklandben

A felmérés rákérdez a szubjektív tényezőre is: mely rétegek, csoportok érzik magukat a többihez képest súlyosabb helyzetben a jelen válságban? A tényektől függetlenül, személyes benyomások alapján

míg a legkevésbé rosszul a magas jövedelmű fehérek.

Az egzisztenciális félelmek erőssége szintén egyenes arányban van a jövedelmi szinttel: a magas jövedelmű amerikaiak 11%-a fél csak rendszeresen attól, hogy elvesztheti állását; a közepes keresetűeknél ez az arány 21, az alacsony jövedelműeknél pedig 40%.

A Pew Research Center április hónap második negyedében közel ötezer amerikai munkavállalót kérdezett meg reprezentatív felmérése során, az abban résztvevők nemük, etnikumok, politikai nézeteik, iskolázottságuk alapján lefedik a heterogén amerikai társadalmat: a felmérés hibahatára a teljes mintára vetítve 2-4%-os. A kutatás egy többtényezős számolási módszer alapján az éves átlagkeresetből kiindulva

és logikusan az alacsony jövedelműeket az alacsonyabb érték alatti, a magasabb jövedelműekét pedig a magasabb érték fölötti vagyoni helyzetben határozta meg.

fotó: MTI