A baloldal mindig nemet mondott a határon túli magyarságra

A trianoni döntés 100. évfordulójához közeledve arról is meg kell emlékezzünk, hogy a magyarországi baloldal az elmúlt 70 évben sohasem állt ki a jelenlegi országhatárainkon túl élő magyarságért. Azokért a magyarokért, akiket más országok területére kényszerítettek, és a mai napig sokszor elnyomásban, megkülönböztetésben, jogaiktól korlátozva kell éljenek. Pedig mind a baloldal, mind a liberálisok politikájának legfőbb vezérlőelve az elnyomás és diszkrimináció elleni küzdelem.

Így „természetes” kellett volna, hogy legyen a külhoni magyarság ügyének védelmezése, hiszen a határon túli magyarok túlnyomó többsége jogfosztottságban és elnyomásban élt/él. Bűnük csupán az, nem osztályalapon, hanem nemzetiségi alapon nyomják el őket. De a magyar balliberális oldal számára csak a határokon belül létezik elnyomás, diszkrimináció és jogfosztottság, a határon túl nem, ahogy ott sem magyarok, sem jogfosztottak nem léteznek.

A „merjünk kicsik lenni” politikája

A kommunizmus sötét évei alatt a határon túli magyarságról még csak beszélni sem volt tanácsos. Nem vettek tudomást róluk, ahogy arról sem, hogy Magyarország Európában egy középhatalmi státusszal rendelkező ország volt valaha. A baloldal ezért az elcsatolt nemzettesteken élőket nem tekintette olyanoknak, mint akikkel bármilyen feladata is lenne.

A magyarországi baloldal amúgy is egy rendkívül defenzív és meghunyászkodó külpolitikát folytatott, melynek egyik lényeges ideológiai eleme volt a „merjünk kicsik lenni” horni politikája és a minden konfliktustól mentes, „jó szomszédi” viszony ápolása a környező államokkal, a külső nagyhatalmaknak (a rendszerváltást követően ez a Szovjetunió után a nyugati lett) való megfelelési kényszer szellemében.