Százötven éve rajong Budapest a gőzsiklóért

Idén százötven éve, hogy 1870. március 2-án adták át a budai vár gőzsiklóját. Az onnan alig pár lépésre található Lánchíd a legnagyobb magyar, Széchenyi István érdeme, a gőzsiklót pedig legkisebb gyermekének, a nagy alkotókedvvel megáldott Széchenyi Ödönnek köszönhetjük. Miután Lyonban személyesen is megtekintette a kontinens első gőzsiklóját, azon dolgozott, hogy Budapesten lehessen a következő.

Széchenyi Ödön életművének másik ékköve a magyar önkéntes tűzoltóság megszervezése. Kalandos életet élt, 1867-ben például első magyarként a Hableány nevű gőzössel vízen jutott el Párizsba (folyókon hajózott), amiért III. Napóleon Becsületrenddel tüntette ki.

Széchényi Ödön a Magyarország és Nagyvilág című lap beszámolója szerint 1868-ban kapott engedélyt a gőzsiklóra. Az ötlet sokaknak tetszett, hiszen ahogy az újság írta:

Még ugyanebben az évben írta meg a Politikai Újdonságok, hogy a hatóságok már fel is mondtak Szentkutynak, akinek az alagút mellett, épp azon a helyen van közkedvelt fényképészete, ahonnan a gőzsikló majd a várba indul.

A gőzsikló átadását 1869 karácsonyára várta a főváros, ám az átadás csúszott. Érdekesség, hogy még meg sem nyílt, de máris volt áldozata. Egy fiatal fiú a gépeken ugrándozott, s mikor az őr rászólt, annyira megriadt, hogy elesett és a lábát törte. A megnyitó előtt több mint száz tesztet végeztek el a szerkezeten. Letesztelték a sikló „feltartoztató készülékeit” is, méghozzá úgy, hogy az egyik kocsi drótkötelét elvágták, ám a fék kiválóan működött. Más alkalommal pedig 45 mázsával terhelték meg az egyik kocsit, szabadjára engedték, de a fék akkor is hatékony volt. Aztán 1870. március 2-án átadták a közönségnek a gőzsiklót.

Az alagút pesti oldalán, a boltívnél üzemelő vendéglő például a hatóságokhoz fordult, mert szerintük a sikló gőze lehetetlenné teszi a működésüket, zavarja a vendégeket. A megnyitó után kiderült az is, hogy a lovas bérkocsik üzemeltetőire is rossz világ vár, a gőzsikló miatt szinte már senki nem használta a rozzant társaskocsikat, így a legtöbbjük fel is hagyott az iparral.

A gőzsikló – amely több mint százezer forintba került – minden nap reggel hat és este 11 óra között várta az utasokat. Hamarjában divattá vált, hogy a várban található színházba igyekvők is siklóval mennek előadásra. Az egyik újság így írt erről: „Az esti órákban a gőzsikló váróterme rendesen igen népes: sokan előadás előtt mennek föl, hogy a várkert szépen zöldellő pázsitjában s virágágyaiban gyönyörködhessenek s csak azután nézik az előadást, összekötvén a két élvezetet.”

Mindenki ki akarta próbálni, a statisztikák szerint 1870. május elseje és május 15-e között 43 ezer 509 utasa volt a járműnek, amely 2205 forint bevételt hozott. 1870. augusztus 20-án a Szent Istvánt ünneplő tömeg megrohanta a gőzsiklót, egy nap alatt 16 ezer utasa volt a szerelvénynek, amelyet József főherceg is kipróbált és mindent rendben talált.

Történt, hogy egy ügyvéd munkája végeztével a siklón ereszkedett le. A kupéban csak ő és egy jól öltözött, fátyolos hölgy tartózkodott. Miután elindult a sikló, a hölgy az ügyvédbe kapaszkodott, majd hozzá simult, mondván, először van a siklón és megszédült. A férfi nem is bánta annyira az esetet, azt már jobban, mikor már Pesten szivarra akart gyújtani és észrevette, hogy hiányzik a pénztárcája, ami az ölelkező, fátyolos hölgynél maradt.

A gőzsiklót megalkotó Széchenyi Ödön aztán Konstantinápolyból kapott felkérést, hogy ott is készítsen egy hasonló szerkezetet. Ki is utazott, s olyannyira lenyűgözte Törökország, hogy ott ragadt, és ha már ott volt, a gőzsikló mellett a török tűzoltóságot is megszervezte, a török udvar pedig mindezért pasai rangot adományozott neki. (Később ott is halt meg 1922-ben.)

A gőzsiklóból aztán Budavári Sikló lett, majd a II. világháború alatt súlyosan megsérült, nem járhatott tovább. A szocializmusban félő volt, hogy sosem állítják helyre, és barbár módon egy mozgólépcsővel pótolják, ám végül győzött a józan ész, és 1986 óta ismét várja az utasokat.

Kivéve persze a trükkös, fátyolos hölgyeket…