Buda vára nem csak a turistáké, sőt: így telik meg kulturális élettel az ősi városrész

Fotók: nagyonvar.hu

Budavár, a ma nagy építkezéseket megélő, hazai és külföldi turisták tömegeitől hemzsegő látványosság egykor maga volt Buda, a Magyar Királyság fővárosa. Királyi parancsra született, de aztán önálló életre kelt, organikusan fejlődő, jó időket és rossz időket egyaránt megélő polgár-, katonai- és hivatalnokváros a magyar királyok hatalmas palotája mellett. 

Aztán elpusztult, és aztán újjászületett, megint élni kezdett. Igaz, a 20. század elejére, miközben Pest fókusszal kinőtt a semmiből Budapest, az ország régi-új fővárosa és nemzetközi szintű metropolisza, Buda vára elkezdett Csipkerózsika-álmába süllyedni. A két háború között még továbbra is a magyar állam szimbolikus és gyakorlati központja volt, de a régi idők városi létének már vége volt az leköltözött a túlparti sugár- és körutakra.

Jött aztán a Kádár-korszak, húsz évnyi rom-időszak után még húsz évnyi múzeumi fókuszú fejlesztés, s Budavár lett az ország egyik kirakathelyszíne, turistamágnese, kevés kiváltságos lakóval, akik még mindig ott élhettek a középkori eredetű utcákon.

S mi a helyzet most? Steril turistadesztináció marad a felújítások közben és azok után Buda vára, vagy valódi élettel telik meg ismét? Az újmódi fesztiválok korszakában, és azok tanulságait is leszűrve örvendetes azt látni, hogy 

Míg hagyományosan Pest belvárosában fejlődnek ki, majd múlnak el bulinegyedek, a fiatalabb nemzedékeknek talán nem is jut eszébe, hogy Buda Várába is lehet menni szórakozni, kikapcsolódni. És a Várban kikapcsolódni világnézet.

Nem kevesen vagyunk, akik évente egyszer-kétszer felzarándokolnak a Tóth Árpád sétányra, hogy a Vár nyugati fertályán csodálkozzanak rá a minden szezonban hangulatos fasorokra, a városra lenéző öreg házakra és a budai kilátásra magára. Errefelé található a budavári Lovardával egyidőben rekonstruált Karakas Pasa tornya, mellette a Török kerttel és rózsabokraival, fügefáival, mór mintázatú díszszökőkúttal. A budavári hegyoldalon egykor, mint a környékbeli hegyek nagy részén, szőlőbirtokok sorakoztak. A hely szelleméhez kapcsolódva ide költözött a „Wibe&Wine* A Budai Borszalon” szűkebb körű rendezvény, ahol a borkóstolást az élő zenével társítják. Kassai Endre, a program megalkotója elmondja: „Itt nem a mustfokról és a tanninokról beszélgetünk, hanem a borász személyes motivációit, gondolatait igyekszünk feltárni, megismerni őt a borkészítésen túl is”.

Életre kelt a Budavári Palota előtti térség, a Savoyai-terasz is. Esténként huszonévesek táncolnak az MNG előtt kedvenc zenéikre tíz óráig, 

 „Az emberek gondolkodásában régóta az él, hogy a Budai Vár a turistáké, ezért ritkán jönnek fel ide. Több száz olyan fiatallal találkoztunk, akik budapesti létük ellenére sohasem jártak még a Palotanegyedben, akadt olyan, aki nem tudta, hogyan kell a Várba feljönni. A Nemzeti Hauszmann Program alapvetése, hogy a Várat nem a turistáknak hoztuk létre. Az általunk megalkotott programsorozatnak is az a lényege, hogy a magyaroknak ismét kedvelt kikapcsolódási helyszíne legyen a Vár és azt kell látnunk, hogy az idei nyárra sikerült ezt a tervünket teljesíteni” – mondja a Jazz&Wine ügyvezetője, Sára Tibor, aki arra is emlékeztet, hogy hagyományosan a Palotanegyed igazgatási terület volt. „Elsősorban az önszerveződő fiatalok közössége fedezte fel magának a legendás Ifjúsági Parkot, a történelmi városrész utoljára ekkor volt vonzó a fiatalok számára.” A Savoyai-teraszon ma a csellóművésztől a cigányzenekaron át számtalan vendégművész szórakoztat, de a dj-k kiválasztására is nagy hangsúlyt fektetnek.

itt kezdődött el a Budavári Kertmozi, amely szeptember végéig kultikus, közönségfilmek vetítésével várja a filmek szerelmeseit. A tervek szerint nyitnak a magyar filmek felé, sőt online közönségszavazással állítják össze a moziműsort. Innen az Oroszlános Udvarból újabb kávézóba érkezünk. A Szent István Kávéházba az irodalmi kávéházak szellemiségének ihletésében szűkebb együttlétben gondolkodtak a szervezők. Ez a Történelmi Kaszinó otthona, ahol művészettörténészek, történészek meghívásával egy-egy téma köré rendeznek beszélgetéseket. A tervek szerint folytatódni fog és ki is bővül, a szervezők az Országos Széchenyi Könyvtárba vagy a Budapesti Történeti Múzeumba szeretnék bevinni a szellemi találkozókat.

Ha a várbeli minőségi kulturális eseményeket maguk a magyarok, budapestiek és ide kiránduló vidékiek is felfedezik maguknak, akkor új és jó egyensúlyok alakulhatnak ki a jelenleg napról napra épülő, háború előtti fényét hosszú évek munkájával majdan visszanyerő Budai Várban.