Drogos tű a játszótéren: visszatér-e a Kék Pont a Józsefvárosba?

A Mandiner információi szerint március elején bejelentkezett Józsefváros baloldali polgármesterénél, Pikó Andrásnál az egykor a kerületben tűcsere-programot működtető Kék Pont Alapítvány elnöke, Rácz József. Mindezt rögtön azután, hogy lemondott a kerületi kábítószerügyi tanács elnöki posztjáról Ferencz Orsolya fideszes képviselő.

A Kék Pont tevékenységével két probléma volt: a Kék Pont tűcsere-programja más kerületekből is vonzotta a drogosokat, másrészt pedig elszaporodott a kerületben a „drogszemét”, ami különösen a játszótereken és iskolák környékén jelentett veszélyt a gyermekekre és szüleikre.

Kocsis Mátéék érthető módon a nem droghasználó többség érdekeit és nyugodt életét tartották prioritásnak. Az akkori fideszes kerületvezetés azonban nem „tette ki” a Kék Pontot Józsefvárosból, pusztán a közszolgáltatási szerződésüket mondta fel, s ezzel megemelkedett a Kék Pont által bérelt helyiséget bérleti díja, amit az alapítvány már nem akart kifizetni.

Ráadásul Kocsisék szerződést kötöttek az Emberbarát Alapítvánnyal, ami Bereczki Sándor lelkész vezetésével visz bentlakásos leszoktató programokat drog-, alkohol- és szerencsejátékfüggők számára. Az Emberbarát Alapítványnál minden józsefvárosi drogbeteg automatikusan ellátást kapott. Persze erről a baloldali média mindig is mélyen hallgatott.

Azaz Kocsisék előnyben részesítették a droghasználókat határozottabban a leszokás felé terelő civileket azzal a Kék Ponttal szemben, aminek az ártalomcsökkentést középpontba helyező tűcsere-programja tulajdonképpen pusztán arról szólt, hogy ha valaki drogozik, akkor legalább ne kapjon a használt tűk által terjesztett betegséget. Mivel a Kék Pont filozófiája szerint mindenféle nyomásgyakorlás elriasztja a kábítószerfüggőket, ezért

Minden jószándékkal együtt a tűcsere a gyakorlatban azt üzente: drogozz nyugodtan, ha nem akarsz leszokni, mi akkor is megvédünk az egyéb betegségektől. A Kék Ponttal kapcsolatban ráadásul számos szakmai kifogás is felmerült. De lássuk a történetet.

Leszokás helyett újra tűosztás?

Még március elsejével mondott le a józsefvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum éléről Ferencz Orsolya fideszes önkormányzati képviselő, mivel állítása szerint a novemberben megválasztott, Pikó András-féle új, baloldali városvezetés nem volt hajlandó vele kommunikálni. 

Ezután nem sokkal bejelentkezett Pikó András egyik alpolgármesterénél a Kék Pont Alapítvány, hogy szívesen újra együttműködne a kerülettel. Pikó Andrásék fel is mondták annak az Emberbarát Alapítványnak a még Kocsisék által megkötött szerződését.

Bereczki Sándor, az Emberbarát Alapítvány alapítója

KEF-et minden önkormányzatnak létre kell hoznia, ám a nyolcadik kerületi KEF példaértékű munkát végzett: ide jártak tanulni más kerületek vezetői is. A józsefvárosi KEF-nek világnézettől függetlenül volt tagja számos szervezet, nem lehetett rámondani, hogy fideszes gyülekezőhely lett volna. A hatvan tag három munkacsoportot alkotott.

Az alábbiakban azt járjuk körül, mi a Kék Pont, mire jó a tűcsere, mi volt a következménye a Kék Pont józsefvárosi működésének.  

Mit csinált a Kék Pont?

A Kék Pont 2010 márciusától dolgozott a Józsefvárosban az önkormányzattal kötött szerződés keretében, amelyet 2013-ban mondott fel a kerület. Az alapítvány azonban ezelőtt és ezután is jelen volt a kerületben, csak nem az önkormányzattal együttműködésben (például a Kálvária téren). Természetesen az önkormányzatot semmiféle előírás nem kötelezi semmilyen drogproblémával foglalkozó szervezettel való együttműködésre, a koordinált együttműködés hiánya pedig nem jelenti az ilyen szervezetek tevékenységének akadályozását.

A Kék Pont Alapítvány nem csak tűcsere-programot működtet, hanem többek közt pszichiátriai segítséget és jogsegélyszolgálatot is nyújt klienseinek, ugyanakkor – mint 2019-es közhasznú jelentésükben írják – az ártalomcsökkentés elve alapján a leszoktatás nem elsődleges cél. 

A Kék Pont anyagai hangsúlyozzák a droghasználók társadalmi megbélyegzettségét és elutasítottságát: „A kábítószer fogyasztást övező társadalmi diskurzus – a kirekesztésen és a stigmatizáción keresztül – alapvetően az egyén hibájaként állítja be a jelenséget. Így a kábítószer-problémákkal küzdő egyének és családtagjaik nem motiváltak a kezelésre”. 

Az alapítvány úgy látja, hogy „ha egy szerhasználó nem akarja abbahagyni a szerhasználatot, akkor is foglalkozni kell vele, csökkenteni a szerhasználat ártalmait”, és a drogosok „stigmatizációját” is szeretnék csökkenteni.

A VIII. kerületi Kék Pont-program úgynevezett „alacsonyküszöbű, ártalomcsökkentő” program volt,

főleg az „intézményi kapcsolatot nem preferáló szerhasználók” esetében, tehát azok esetében, akik nem akartak orvoshoz fordulni, leszoktató-programban részt venni. A program elsősorban ártalomcsökkentő tanácsadást, konzultációt és tűcserét jelentett. Az Alapítvány elvben vállalta a „drogszemét” begyűjtését is, ez azonban enyhén sem volt sikeres a részükről.

Tűszemét a játszótéren, iskoláknál

A Kék Pont Magdolna-negyedben működtetett tűcsere-programja kapcsán a kerületi lakosok azt tapasztalták, hogy a környéket rendszeresen elöntötte az úgynevezett „tűszemét”, azaz a tűcsere-program alanyai eldobálták a használt drogos injekciókat a játszótereken, utcákon, sőt akár iskolák, óvodák közvetlen környezetében. Az érintettek beszámolói szerint óvónénik, tanárok szedték össze reggelenként az eldobált kábszeres tűket, nehogy a nebulók és a szülők véletlenül belelépjenek, beleüljenek.

Ennek kapcsán kibontakozott egy vita az önkormányzat és a Kék Pont között arról, hogy kinek is feladata a tűszemét összegyűjtése.

és a nem közterületi drogszemét összegyűjtését vállalták munkaidőben, de az önkormányzat szerint ezt sem tették meg. A razziák során ugyanis számtalan társasház lépcsőházában is több tucat használt tűt szedett össze a kerület.

A Józsefvárosi Városüzemeltetési Szolgálat adatai szerint „(miközben az Önkormányzat és az EMMI közötti együttműködési megállapodásnak köszönhetően jelentős anyagi forrásokat csoportosítottak át kifejezetten az utcai drogszemét begyűjtésére), a KÉK Pont 2014 augusztusi távozása óta közel 40%-kal (!) csökkent a begyűjtött utcai drogszemét mennyisége, és a lakosság szubjektív tapasztalata is komoly javulást mutat e téren.”

Akármi is volt a pontos megállapodás, mégis csak sérti az igazságérzetet, ha egy civil szervezet tűosztogató tevékenysége nyomán eldobált drogos fecskendőket nem az adott szervezetnek vagy az drogosoknak kell összeszednie, hanem az önkormányzat valamely szervének.

Idegen drogosok

Emellett a Kék Pont irodájához nem csak józsefvárosi „kliensek” jártak tűért. A Kék Pont saját egykori beszámolója szerint az alapítvány Kálvária téri központja 1600 intravénás droghasználóval állt kapcsolatban, akiknek nagyjából 60 százalékuk volt józsefvárosi lakos, „de jönnek a szomszédos hetedik és kilencedik kerületből is. Naponta több mint 50 ember jelenik meg a központnál, hetente tíz új droghasználó bukkan fel. A többségük – 70 százalékuk – amfetamint használ, a többiek heroint. A Kálvária téri tűcsereközpont tipikus látogatója az alapítvány statisztikái szerint férfi, húszas évei végén jár és roma.”

A Kék Pont 2013-as szakmai jelentése azt írja: „az összes regisztrált kliens körében 56% a 8. kerületiek aránya, a fővárosi kerületek közül számottevő arányban érkeznek kliensek a 7. (4,8%), a 9. (8,7%) és a 10. (5,3%), valamint a 13. (4,7%) kerületből. Ha csak az aktív klienseket nézzük, akkor a tendencia még erőteljesebb, közöttük 69% a 8. kerületiek aránya.” 

Ugyan az alapítvány ezt úgy interpretálta, hogy kliensei túlnyomó többsége helyi lakos, az 56 és a 69 százalék egyáltalán nem túlnyomó többség, s éppen azt mutatja, hogy

A helyi Fidesz arra hívta fel a figyelmet, hogy „a KÉK Pont »kliensei« nem Józsefvároshoz, hanem a tűosztogatáshoz kötődtek, és a tűosztó pont bezárása után átmentek máshova, például Angyalföldre, a Hollán Ernő utcai tűcsere állomásra, ahol értelemszerűen megnőtt a bűnelkövetések és a drogosokkal összefüggésbe hozható problémák száma, ezért a lakosság panaszaira való tekintettel ott is bezárták ezt az állomást”.

Drogdílerek is vételezhettek tűt

A Kék Pont sokkal több tűt osztott ki, mint amennyit használtként visszavittek a kliensek. 2009-es beszámolója szerint „tavaly a tűcsereprogramban az alapítvány 104 ezer darab steril fecskendőt – vagyis átlagosan naponta 285-öt – adott ki, és 48 ezer használt fecskendőt cserélt be”. Máskor a Józsefvárosban 162 kiadott tűvel szemben csak 62 ezret vittek vissza a drogfogyasztók. Az alapítvány eme gyakorlatot azzal védelmezte, hogy a nemzetközi gyakorlat szerint nem az 1:1-es becserélési arány az ideális, s náluk különböző okokból egyre több tűt adtak ki a becseréltekért, de sosem többet napi ötnél egy személy részére. 

A Kék Pont kritikusai szerint azonban az adatok alapján

mégpedig igen nagy mennyiségben. 2011 júniusa és decembere között egy kliens például egymaga 19 ezer tűt vitt el.

Rácz József a Kék Pont részéről viszont inkább azt hangsúlyozta, hogy „a tűcsere-programok hatékonyságát nem a drogszemét-begyűjtés mértékében mérik, hanem a kiadott tűk számában”, ugyanis „növekszik a becserélési arány”, ráadásul „az alapítvány saját erejéből korlátozottan tud csak tűt gyűjteni”. Sőt: ugyanezen 2013-as Kék Pont-jelentés szerint az eldobált tűk „elsősorban a közhangulat szempontjából riasztóak”, járványügyileg elhanyagolható a súlyuk. Bár a Kék Pont állítása szerint így is komolyan veszi a problémát, nyilvánvaló, hogy a kerületvezetés és a helyi lakosok számára nem az eldobált tűk járványügyi kockázat az elsődleges kérdés, hanem az, hogy akár egy lehetséges esetet is megelőzzenek, amikor valaki tűbelépés vagy -ülés miatt kap el valami borzasztó betegséget.

HIV-járvány?

A Kék Pont azzal riogatott, hogy ha nem működtetheti a tűcsere-programot, azzal kisebbfajta HIV- és HCV-járványt kockáztat a kerület, mivel nem jutnak steril tűhöz a drogosok, a használt kábítószeres tűk párpedig alkalmasak az AIDS, a Hepatitis B és C (HCV), valamint a szifilisz terjesztésére is. 

Ennek kapcsán a becserélt fecskendőtűk számáról is vita bontakozott ki a Kék Pont és az egészségügyi rendszer képviselői között. 2015-ben ráadásul a TASZ is sajtókampányt indított, melyben azzal fenyegetett, hogy kétszeresére nőhet a budapesti drogosok között a HCV-fertőzöttek aránya, ha nem kapnak steril tűt.

Engedélyek és szakmaiság

Mindennek kapcsán a helyi Fidesz véleménye az volt, hogy „a KÉK Pontnak az az állítása is valótlan volt, hogy osztogató tevékenységük bármiféle járványt megelőzött volna, mivel a drogosok eddig sem csak steril tűvel szúrták magukat, folyamatos a tűk körbeadogatása vagy használt, utcáról, szemetesből felszedett tűk használata a körükben. Egy ilyen látszatsegítség csak fokozza a problémát a drogosok bevonzásával és nem old meg semmit.”

A Józsefváros.hu azt írta: az „önkormányzat szerint pedig sokkal nagyobb a járványveszély, ha a kerületi lakosok véletlenül belelépnek, vagy belenyúlnak egy drogosok által használt tűbe.” Emellett pedig „önkormányzat szerint pedig sokkal nagyobb a járványveszély, ha a kerületi lakosok véletlenül belelépnek, vagy belenyúlnak egy drogosok által használt tűbe.”

Azonban

hanem az egészségügyi intézmények szakembereinek is. 

2014 júniusában például Dr. Balogh Lídia helyettes kerületi tisztifőorvos olyan szakmai véleményt fogalmazott meg, mely szerint „a Kék Pont Alapítvány 2012. augusztusában kért közegészségügyi hozzájárulást a Bp. VIII. Magdolna u. 43. alatti helyiségére ártalomcsökkentő programot kiszolgáló helyiségek, orvosi rendelő és egyéb kiszolgáló helyiségek kialakításához. Azonban működési engedélyt a mai napig nem kértek intézetünktől a tevékenység végzésére.” Márpedig a közegészségügyi hozzájárulás nem elég, működési engedélyre is szükség lett volna. 

Egy másik, az Országos Epidemológiai Központ 2014-es felmérésére válaszul írt szakvélemény, melynek szerzője az az Újhelyi Eszter volt, aki 2000-től a  Szent László Kórházában az V. Fertőző Belosztály Immunológiai Laboratóriumának vezetője volt, és kiemelt szak­területe a HIV/AIDS/hepatitis/STD-diagnosztika, arra is felhívta a figyelmet, hogy a tűcsere-program nem juttatja be a drogosokat az ellátórendszerbe, holott „a szociális törvény előírja a drogosok mielőbbi kezelésbe (egészségügyi ellátásba) való terelését is. Ez utóbbi szempont viszont csak rendkívül ritkán teljesül, ezért igen nagy a ködösítés.”

Sőt: „az alacsonyküszöbű szolgáltatások személyzete (néhány képzett szociális munkás és sok képzetlen önkéntes) nem rendelkezik megfelelő egészségügyi ismeretekkel, nincs közöttük sem orvos, sem más, egészségügyi főiskolát végzett szakember. Így az idelátogató drogosok lehet, hogy kapnak használt ruhát, egy tál meleg ételt, vagy tiszta injekciós tűt, de egészségi állapotuk szakszerű felmérése, kísérőbetegségeik (co-morbiditas) felmérése és kezelése nem történik meg és csak elvétve jutnak el drogmentességet célzó kezelésbe.”

Ennek kapcsán került elő az esetleges járvány kérdése is. A szakemberek szerint a Kék Pont anonim módon szűrt, gyakorlatilag önbevallásos alapon,

az alanyok pedig az ellátórendszerbe sem kerültek be. Ilyen szűrésnek gyakorlatilag semmi értelme nincs. Az anonim szűrés értelmetlen.

Ferencz Orsolya, a kerületi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum volt elnöke

A hivatalos egészségügyi intézmények szűrései alapján, melyek sokkal ellenőrizettebbek és nyomon követhetőek, mint a Kék Pont anonim szűrése, nem fenyegetett semmiféle járvány. Az Újhelyi-féle szakvélemény ugyanakkor megállapítja azt is, hogy az egészségügyi intézmények adatai és a drogosokkal foglalkozó civil szervezetek adatai szisztematikusan ellentmondanak egymásnak. 

Ennek oka, hogy „semmiféle adat nincs arról, hogy hányan és hányszor jelentek meg párhuzamosan civil és állami intézményben. Ugyanis a vizsgálat során használt ’generált kód’ bemondás alapján készült, mert személyes azonosításra alkalmas iratot (személyi igazolvány, TAJ kártya) nem használtak.” Ráadásul „szociális munkásnak nincsen egészségügyi tudása, sem felhatalmazása egészségügyi adat közlésére. Ezt csak orvos teheti meg, megfelelő tanácsadás és felvilágosítás kíséretében.” 
Nem pusztán arról van szó tehát, hogy a személyazonosság nem állapítható meg, hanem hogy a civil szervezetek szűrésein egy alany többször is megjelenhetett, már csak azért is, mert gyakran

Ezért „a Kék Pont korábbi jelentései szerint 1000-1500 kliensük van, és ebből a vérvételen csupán 77 személy jelent meg (5-7%) ami nem nevezhető reprezentatív mintának és az eredmények nem nevezhetőek validnak, inkább kozmetikázottnak”.

Így aztán Újhelyi Eszter szakvélemény szerint a fővárosban működő Art Éra Alapítvány, Kék Pont Alapítvány és a Válaszút Misszió szűrései, mivel nem juttattak senkit sem be az ellátórendszerbe és statisztikailag sem produkáltak használható eredményt, gyakorlatilag feleslegesek voltak.

Józsefváros és a Kék Pont válasza

Megkerestük a Kék Pontot és a józsefvárosi önkormányzatot is azzal a kérdéssel, hogy tervezik-e újra az együttműködést.

A Kék Pont kétoldalas, nekünk küldött válaszában kifejtette: 

„A Kék Pont jelenleg három kerületi telephelyen egy irodát és két ambulanciát működtet, öt, szenvedélybetegeket és hozzátartozóikat célzó szolgáltatási egységgel (ha úgy tetszik, szociális intézménnyel). Ambulanciával a III. és IX. kerületben, kisebb irodával a VIII. kerületben rendelkezünk. Szenvedélybetegek közösségi ellátása szolgáltatást mindhárom előbb említett helyen működtetünk. Alacsonyküszöbű szolgáltatásunk a két ambulanciánkhoz kapcsoltan működik – ez a közösségi szolgáltatási formákat nyújtja, anonim formában, illetve a kezelésbe való első bevonást (elérés) célozza. A 2014-ben megszüntetett, VIII. kerületi alacsonyküszöbű szolgáltatás tehát az akkori hat szolgáltatásunk közül egy volt. Az eset körüli akkori pánikkeltés ellenére a magunk részéről ezt pontosan ennek mértékében tudtuk/tudjuk érzékelni.” 

Hozzátették: „a lakosságot el tudjuk látni úgy is, hogy az önkormányzat nem működik együtt velünk, épp csak nem tesz semmit az ellen, hogy a munkánkat végezzük”. Továbbá: „ezzel együtt, ahogy minden helyhatósági választás után, most is felvettük a kapcsolatot mindazokkal az önkormányzatokkal, ahol szenvedélybetegek alacsonyküszöbű vagy közösségi ellátása szolgáltatásunk működik. Erre valóban idén január és március között került sor, mindhárom fent említett kerület esetén, e-mailben. A kapcsolatot azonban nem a polgármesterekkel, hanem minden esetben az illetékes, szociális és egészségügyi területért felelős alpolgármesterekkel kezdeményeztük.”

Végül kifejtették: „értesültünk róla, hogy Pikó András polgármester úr hónapokkal ezelőtt azt nyilatkozta, hogy nem szeretne tűcserét a VIII. kerületben. Ezzel szakmailag ugyan egyetértünk, azért is, mert az injekciós használat az utóbbi években visszaszorult. Polgármester úrnak ez a kijelentése azonban számunkra mégsem releváns, hiszen jelenleg nincs a kerületben alacsonyküszöbű szolgáltatásunk. Így bármely önkormányzattal azokon a területeken tudunk együttműködni, amelyeken jelenleg dolgozunk.” 

Pikó András sajtófőnökétől, Békési Zsuzsannától a következő válasz érkezett:

„A Kék Pont Alapítvány márciusban kereste a területért felelős alpolgármestert együttműködés ügyében. Egyeztetésre, megbeszélésre nem került sor. Józsefváros önkormányzatánál (csakúgy, mint más kerületeknél) is a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum végzi azokat a tevékenységeket, amik az önkormányzatoknak ebben az ügyben hatáskörében állnak. A kerületi KEF jelenleg átszervezés alatt van, mivel annak elnöke nemrég lemondott a fórum elnöki tisztségéről. A fórum jövőbeni működéséről, szervezetéről, programjairól, együttműködő partnereiről csak az átszervezés után tudunk tájékoztatást adni, ami feltehetően csak a veszélyhelyzet visszavonása után lesz.”