Így nem lett Vidor Lajos órásból magyar király 1876-ban

Ma reggel egy csokorra való különleges történetet közölt a budai Vár korábbi mindennapjairól a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldala.

1846 novemberében fizetett hirdetés jelent meg a Jelenkor című újságban „Elveszett irományok” címmel. Megesik az ilyen, ám a felhívást böngészve kiderül, hogy az elveszett „nagy levélnyaláb” címzettje gróf Széchenyi István volt. A cikk szerint november 12-én, Ó-Budától a budai Váron át vezető úton tűnhetett el a küldemény. A megtalálónak pénzt is ajánlottak:

„A feltaláló, ki ezen leveleknek hasznát úgy sem veheti, kéretik tíz pengő forintnyi jutalmazás mellett azoknak a duna-gőzhajózási hivatalban Pesten átadására.”

A „levélnyaláb” sorsáról azóta sincs hír, 1863-ban ellenben kiderült, hogy milyen állat garázdálkodott a várban található apró marhák között több mint egy éven keresztül.

A Vadász és Versenylap beszámolója szerint

Görénynek hitték, ám a csapdában végül egy nagy vadmacskát találtak, amely valószínűleg a budai erdőből költözött a várba.

Az újság még ebből a történetből is politikai párhuzamot tudott vonni, a cikk írója ugyanis megjegyezte: „Félve közöljük e curiosumot, ne hogy valamelly jóakaratú német lap ezt is civilizálatlanságunk adalékáúl használja, s szánakozó képpel kiáltson fel: íme, Magyarország fővárosában vadmacskák tenyésznek!”

1871-ben még a vadmacskánál is nagyobb szenzációt jelentett egy napon, hogy Ferenc József király inkognitóban Budára érkezett és éppen a vár-bástyán sétál polgári ruhában. A Politikai Újdonságok című lap szerint óriási csődület támadt, s ki messziről, ki közelebbről nézte a „királyt”, aki azonban elcsodálkozott, hogy a „közfigyelem tárgyává vált”, nem értette, miért vizslatja a szemeivel annyi ember.

Mint hamarjában kiderült, csak meglepő hasonlatosságról volt szó, az úriember ugyanis gyorsan közölte, Bajorországból való erdészmester, kit az erdők becslésére Slavoniába hívtak, ám úgy gondolta, útközben megáll és megnézi a magyar főváros szépségeit. A legmeglepőbb, hogy korábban még senki nem keverte össze Ferenc Józseffel, pedig számtalan helyen megfordult a derék bajor erdészmester az élete során.

Egy évvel később is óriási csődületről számolt be a Fővárosi Lapok. Történt, hogy a várban a Hentzi téren egy ablakból lárma hallatszott, mindenki odafutott, hiszen segélykiáltásnak vélték s volt, aki hamarjában egy rendőrnek is szólt. A rendőr megjelent, bement a házba, ott is az emeletre, ahol

A szenzáció elmaradt, a tömeg pedig, jobb dolga nem lévén, azonmód szétoszlott.

1872-ben történt meg az is, hogy a Magyar Újság beszámolója szerint eggyel kevesebb lett a tiltott játékbarlangok száma. Kovics, budai főkapitány az Úri utca 62. számú házba ment az embereivel, ahol tetten érték a titokban játszókat. „A kártyákat elkobozta és a kompanistáknak részint neveit irta föl, részint bekisérteté őket.”

A kártyásokat olyannyira meglepte a rajtaütés, hogy sokáig szóhoz sem jutottak a meglepetéstől, biztosra vették, hogy soha nem kerülnek rendőrkézre. 

1876-ban nem Ferenc József hasonmását látták, hanem egy önjelölt trónörökösről írt a már említett Fővárosi Lapok. Mint kiderült, Vidor Lajos, egy 35 éves órás egyik nap bérkocsiba ült, és azt mondta a kocsisnak, hogy hajtson a budai várlakba, ahol őt fejedelmek és mágnások várják, mert

A bérkocsis eleinte furcsán nézett az órásra, majd döntött, s innen idézzük az újságot: „a bérkocsis azonban a városházához vitte, hol azonnal meggyőződtek, hogy ezt a szegény királyt a Rókus-kórházba kell szállítani”.

Így nem lett Vidor Lajos órásból magyar király 1876-ban.