Mi védi a munkavállalókat járvány idején? – munkaügyi tanácsadót kérdeztünk

Március 11-én a kormány kihirdette a rendkívüli jogrendet és veszélyhelyzetet. Ennek folyományaként két nappal később megszülettek az ehhez kapcsolódó első intézkedések is, köztük az, hogy a tanulóknak otthon kell maradniuk, nem mehetnek iskolába. Azóta az óvodák önkormányzati vagy egyéb fenntartói is sorra döntöttek úgy, hogy meghatározatlan időre rendkívüli szünetet rendelnek el, gyakorlatilag bezárják az intézményt, és ahol nem, ott is csak igénylés esetén vállalnak az óvónők felügyeletet kisebb csoportoknak. Mindez alapjaiban érinti a munkavállaló édesanyákat, hiszen hetekre, hónapokra meg kellene oldaniuk gyermekeik otthoni felügyeletét.

Gyermekes anyák dilemmában

Ez azt eredményezte, hogy a március 16-i hétfőn országszerte családanyák sokasága nem tudta felvenni a munkát, arra való hivatkozással, hogy gyermekeik felügyeletét nem tudják másként megoldani. Van, aki rövidtávra oldotta meg e kérdést, és még nem tudja, mit tegyen.

Ezzel kapcsolatban Máriás Attila, a BDO Legal Jókay Ügyvédi Iroda vezető munkaügyi tanácsadója a Mandinernek hangsúlyozza: a fenti hivatkozással az érintett anyák jogszerűen mentesülhetnek a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettségük alól. A Munka Törvénykönyve 55. § (1) bekezdés j) pontja ismeri „a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét” tényállását. Ennek szellemében, ha egy munkavállalónak van valamilyen rendkívüli válságként értékelhető személyi, családi vagy egyéb oka a távolmaradásra, akkor azt

A koronavírus terjedése érdekében meghozott rendkívüli intézkedések következtében előállhatnak ilyen helyzetek, de a mentesüléshez – melynek időtartamára nem köteles a munkáltató munkabért fizetni – az is kell, hogy a munkavállaló előzetesen bejelentse ezt a munkáltatónak. 

De vajon a mérlegelésen túl kötelessége-e a munkaadónak, hogy meg is adja a munka alóli mentesítést? Nos, a munkáltató mérlegelhet úgy, hogy nem tekinti a munkavállaló által előadottakat olyannak, ami mentesítené a munkavállalót a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. Vagyis ez mindig mérlegelés és különös méltánylás tárgya. A gyermekét nevelő munkavállaló jogosult arra is, hogy szabadságot kérjen, ami persze időleges megoldás. Ezután jöhet az a kényszerűen rossz forgatókönyv, hogy felmond, hiszen ha nincs olyan jogcím, ami alapján törvényesen tudna mentesülni a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, lényegében azt kell mérlegelnie, hogy a munkaszerződéséből folyó kötelezettségeit el tudja-e egyáltalán látni. Ez azért némiképp életszerűtlen, jegyzi meg Máriás Attila, mert sajnos egy Magyarországon élő családnak általában végesek az anyagi tartalékai.

Kitér a munkajogi szakértő arra is: nemcsak édesanyákra vonatkozhat a „különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét” lehetősége. Akár egy gyermektelen fiatal női dolgozó is esetében is kötelessége a munkáltatónak mérlegelnie a szóban forgó mentesítés kérését. Például ha a járvány szempontjából mint munkavállaló kockázati csoportba tartozik (például mert korábban komoly műtétje volt), vagy egy háztartásban él idős szülőjével, akinek mondjuk súlyos betegsége, belső szervi problémája van vagy szintén műtétje volt.

Egészségügyi dolgozó családanyák hátránya

Okkal merül fel a kérdés, részesül-e a fenti különös méltánylásban olyan családanya, aki másokhoz hasonlóan okkal hivatkozik a gyermekfelügyelet szükségére, de – egészségügyi dolgozó. Márpedig a mintegy 120 ezres, nagyrészt nőkből álló rétegben sokan nevelnek kiskorú gyermeket. A munkaügyi szakértő itt nem sok biztatóval kecsegtet a kérelem kimenetelét illetően. Ugyanis az egészségügyi dolgozóknak bizony mondhatja az egészségügyi kormányzat rendkívüli időkben, hogy bár érti a különös méltányosságot igénylő körülményt, ám ezzel szemben áll, illetve erősebben esik a latba a társadalomnak az a szintén különös méltányosságot igénylő körülménye, hogy a járványban rengeteg ember betegszik meg. Magyarán ez a helyzet igényt formál minden egészségügyi dolgozóra a közszolgálat terén. Annál is inkább, mivel hiány van belőlük. Ilyenkor, magyarázza a vezető munkaügyi tanácsadó, a fokozott munkaerő-szükségletű munkáltató és a társadalom érdeke egybevág, felülírva bizonyos fokig az egyénét és családjáét.

Említettük, hogy a munkáltató által a gyermekfelügyelet okán engedélyezett „különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét”

Ugyanakkor lényeges körülmény: ez a fizetés nélküli távollét elvileg sajnos járhat azzal, hogy a munkáltató időközben esetleg megszünteti a jogviszonyt. Ez az, ami az anya gondozás céljából való fizetés nélküli szabadságánál (amit a népnyelv gyednek/gyesnek mond), nem fordulhat elő, hiszen neki a gyermek gondozása miatt biztosított fizetés nélküli szabadság teljes időtartama alatt nem lehet felmondani.

Veszélyhelyzetre alkalmazható táppénzfajták

A koronavírusos idők kapcsán, adott esetekben táppénzre meneteli lehetőségek is szóba kerülhetnek. Tudvalevő: keresőképtelenség szempontjából a táppénzfajták külön kódhoz kötöttek, melyek megszabják a táppénz mértékét – ami lehet 50, 60, esetleg 100 százalékos –, és azt is jelzik, hogy a munkáltatónak van-e a táppénzfizetés kapcsán hozzájárulási kötelezettsége. A 7-es kóddal jelölt táppénz arra vonatkozik, amikor a járvány miatt, közegészségügyi okból gyakorlatilag hatóságilag elkülönítik, illetőleg eltiltják a munkavállalót a foglalkozása gyakorlásától, vagy járványügyi zárlatot rendelnek el. 8-as kód szerinti táppénzt akkor kapható, ha az illető maga keresőképtelen (beteg), de nem foglalkozási megbetegedés vagy nem járványügyi intézkedés a keresőképtelenség oka. Ez esetben a munkáltatónak táppénz-hozzájárulást kell fizetni.

Elviekben 2-es táppénzkód vonatkozik arra az esetre, amikor a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben következik be az egészségkárosodás, amely a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló, például „biológiai kóroki tényezőkre” (ez a vírusra épp illik) vezethető vissza. Mondjuk védőfelszerelés híján a feladatai teljesítése során elkapta ezt a kórt. Ilyenkor 100 százalékos táppénz jár.

Máriás Attila munkaügyi szakértő

Jogos és jogtalan munkamegtagadások

Jelenleg nemcsak a járványveszélyre eszmélkedés vagy éppen azzal ellentétben a gondatlan nemtörődömség figyelhető meg, hanem az is, hogy némelyekben pánikreakció keletkezett az esetleges megfertőzéssel szemben. Természetesen munkavállalók is vannak közöttük. De vajon megteheti a munkavállaló bárhol az országban, hogy úgymond „önkéntes karanténba” vonuljon, no nem azért, mert külföldről érkezett haza, hanem mert fél a megfertőződéstől? A tanácsadó rövidre zárt válasza: csak úgy teheti, hogy (a fentebb már részletezett) különös méltánylást igénylő okként jelzi a munkáltatónak, fizetett vagy fizetetlen szabadságot kér, illetve ha felmond.

Más helyzet, ha valaki beteg, keresőképtelen, mégis köteleznének a munkára, mondván, nem tudják nélkülözni.

Ha keresőképes az illető, de nincsenek biztosítva az adott helyzetre is érvényes munkavédelmi feltételek, illetve ha nagyon kitett a fertőzésnek (például mint pénztáros), miközben előrehaladott az életkora (nyugdíjközeli), vagy nincs jó jó egészségi állapotban, nemrég gyógyult fel műtétből, nagy betegségből, akkor megtagadhatja a munkát, illetve kérheti az áttételét más, megfelelőbb munkaterületre, biztonságos munkakörnyezetbe. Máriás Attila itt hangsúlyozza: a Munka Törvénykönyve szerint a munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy az ő életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.

Sérülékeny szektorok, bajba jutó munkavállalók

A koronavírus az egész gazdaságot sújtja, de vannak különösen válságba került és folyamatosan ott is maradó gazdasági szektorok: ilyen a – legtöbbször kis- és közepes vállalkozókat (kkv) érintő – turizmus, vendéglátóipar, szállodaipar. Ilyen a rendezvényszervezés, a szórakoztatóipar, a kulturális és sportesemények vagy éppen a taxisok világa. Sok kuncsaft eleve távol maradt a fertőzésveszélyre tekintettel, ezt a folyamatot azonban kiteljesítették az olyan kormányintézkedések, mint a határok lezárása, a színházak, hangversenytermek, mozik és hasonlók bezáratása, a rendezvények, közönséget vonzó események eltiltása, boltok, vendéglátó-ipari egységek nyitva tartásának korlátozása. 

Baljós hír, hogy termelőcégek is leállnak alapanyag- vagy alkatrész-utánpótlás, illetve kereslet híján. Azzal a riasztó hírrel szembesül ezekben a napokban-hetekben az ország, hogy nagy és ezreket foglalkoztató multinacionális cégek is időszakos leállásokat hirdettek, például a német autógyárak hazai leányvállalatai. A multik a munkajogi tanácsadó tapasztalata szerint munkajogi szempontból megbízhatóbban kezelik a munkavállalókkal kapcsolatos ügyeiket. Ezt mi is visszaigazolva láthatjuk abban, hogy a győri Audi például kéthetesnek ígért leállása alatt állásidőt fizet, azaz kifizeti a jövedelmeket mozgóbér és pótlék nélkül.

Az éttermeknek jó, ha csak a tíz százaléka maradt talpon, az alkalmazottakkal általában felbontják a munkaszerződést.
Mire vigyázzanak a munkavállalók, különösen a kkv-szektor alkalmazottjaiként, ha a munkáltató megválna tőlük, illetve szüneteltetné a munkájukat, vagy csökkentett munkaidőben foglalkoztatná őket tovább? Itt van például a vendéglátó-ipari dolgozó, akiknek munkahelye, az étterem, a kávézó, a pizzéria vagy épp a cukrászda eleve kong az ürességtől, a kuncsaftok, vendégek elpárologtak, s ha a kormány nem rendelte el a zárlatot rájuk, akkor a munkáltatónak, ha meg akarja tartani alkalmazottjait, állásidőt kell fizetnie nekik. Ebből következően csak államilag kötelező, teljes körű zárvatartás elrendelése esetén nem kell bért ilyen címen fizetni. Ez azonban eddig nem következett be, csak nyitvatartási korlátozás van a vendéglátó-ipari egységekre, ami délután három óra. Tehát mi van olyankor, ha a munkáltató leépít – annál is inkább, mert nem érzi az állásban tartásokhoz elégséges állami segítségnek például az adója és járulékbefizetési kötelezettségei alóli időleges mentesülést? Hogyan ússza meg legkevesebb veszteséggel a dolgozó ezt a helyzetet?

A kialakult helyzetben Máriás Attila szerint nem várható el egy olyan munkáltatótól sem a munkavállalók további foglalkoztatása, amely nem képes árbevétel realizálni. Egyszerűen nincs meg az anyagi fedezete a munkavállalók jogviszonya fenntartásának. A munkáltatók ilyen esetben teljesen jogszerűen nyúlnak a munkaviszonyok felmondással történő megszüntetéséhez. Viszont ha a felmondás indoka létszámcsökkentés vagy más kapcsolódó átszervezés, akkor a munkáltató köteles a munkavállalók részére megfizetni a végkielégítést és felmondási idő fele alól mentesíteni őket a munkavégzési kötelezettségük alól. Erre az időre a munkavállalókat távolléti díjuk csak akkor illeti meg, ha egyébként is munkabérre lennének jogosultak.

Munkaerő-kölcsönzés és farkastörvények

A fenti szektorokkal ellentétben másutt munkaerőhiány állt be, ilyen – az egészségügy, a kiskereskedelem mellett – például a gyorsan romló alapanyagú élelmiszerek gyártása, csomagolása, főként a húsipari feldolgozás, csomagolás, mindenekelőtt belföldi piacra. Az ilyen szektorokba munkavállalót biztosító munkaerő-kölcsönző cégek munkavállalói gyakran 12 óráznak. Hiszen fagyasztójukba ezekből az élelmiszerekből sokat bespájzolnak a járványállapotokra felkészülő lakosok. Ezekben a termelési szektorokban tehát létszámbeli többletigény jelentkezik, jó esetben ide helyezhetők át gyakran a munkaerő-kölcsönző cégekkel szerződött emberek.

Ha már a munkaerő-kölcsönzés szóba került: a tanácsadó szerint a leépítés itt jelentkezik majd a leghamarabb, vagyis a munkavállaló szempontjából ez a legsérülékenyebb munkaszerződési forma,

Bár ugyanazok a munkavállaló szabadság- és egyéb lehetőségei, jogai, de ezeket a háromoldalú szerződéseket fogják a leghamarabb visszamondani.

Anarchia vagy állam?

Kérdésünkre a vezető munkaügyi tanácsadó tisztázza: a kényszerűen elrendelt járványügyi zárlatok és egyáltalán a kínai koronavírus jelentkezésével összefüggő elbocsátási hullámok kapcsán az államnak nincs és nem is lesz közvetlen kártérítési kötelezettsége, de általános kötelezettsége van a társadalommal és a gazdasággal szemben. Azaz nyilván felelős a folyamatok optimalizálásában, érdekelt a gazdasági körforgás újraindításában, a megélhetés minimális biztosításában, az anarchia elkerülésében. Ezért fontos Máriás Attila olvasatában a megemelt mértékű, hosszabb időszakra járó, nagyobb merítésű körnek biztosítandó munkanélküli-ellátás. Az állam a munkaügyi szakértő szerint nem mondhat le arról, hogy intézkedéseivel lehetőleg minél több embert segítsen benn tartani a meglévő munkaszerződésekben, minimalizálni azt, hogy a sérülő szektorok munkavállalói az álláskeresők halmazában találják magukat. Olyan átmeneti díjazási formákat kell bevezetni a munkajogba a jogalkotónak – vagy a feleknek saját maguknak egyéni megállapodás keretében –, amelyek ugyan szerényebbek a szerződés szerinti munkabérnél (annak mondjuk 25-40 százaléka), de legalább jövedelmet biztosítanak a munkavállalók részére emez átmeneti időszakban és egyúttal a munkáltatóknak is kibírható terhet jelentenek. Annak lehetővé tétele, hogy mentesítsék a munkáltatót az adó- és járulékfizetéstől, részben már meg is megtörtént; ehhez hasonlóan helyeselhető, hogy megfelelő hitelmoratóriumok születtek érintett munkáltatóknak és munkavállalóknak egyaránt.