74 százaléknyian érzik a világot igazságtalannak,
76 százalékuk szerint használják célzott fegyverként az álhíreket, és 83 százalékuk fél megélhetésének elvesztésétől. Emellett hatalmas „bizalmi szakadék” tátong a tájékozott elit és a tömegtársadalom között: míg az elitnek még van 3-4 olyan intézménye, amelyben bízik, a nép már nem bízik semmiben. Emellett nincs olyan intézmény, amelyet az emberek egyszerre látnának erkölcsösnek és kompetensnek: míg a viszonylag erkölcsösnek tartott NGO-kat észveszejtően inkompetensnek látja a többség, az üzleti vállalkozások az emberek szerint kompetensek, csak éppen velejükig romlottak erkölcsileg.
Ebben a bizalomhiányos helyzetben az emberiségnek Cleary szerint nyolc globális trenddel kell megbirkóznia: a világgazdaság súlypontjának Ázsia felé való eltolódása és a biodigitális forradalom együtt a nemzeti kormányok gyengülését vonják maguk után, ebből pedig geopolitikai és társadalmi feszültségek következnek, valamint
felborul a szabályokon alapuló nemzetközi rend.
Emellett egyre nagyobb jelentőséggel bír két folyamat, amelyek a közeljövőben szintén boríthatják az asztalt: gyengül az USA külpolitikai hatalma, és egyre nő a nyomás a Föld ökoszisztémáján. Cleary úgy látja, egy ilyen komplex rendszerben „nehezebb ok-okozati viszonyokat megállapítani, ez pedig megnehezíti a problémák politikai megoldását”. A biodigitális forradalommal kapcsolatban úgy fogalmazott, „néhányan közülünk szerencsések lesznek, mert meghalunk, mielőtt általánossá válnának a következményei – azoknak viszont, akik fiatalabbak, esélyük lehet alakítani azt.” Leszögezte azonban, hogy „a jövő megjóslása, ami mindig is lehetetlen volt, ma nehezebb, mint valaha” – szerinte ez is a rendszer komplexitásának következménye.