Erre várt Magyarország: Trump híváslistája megmutatta, melyik polcra kerültünk
Az amerikai elnökválasztást követően minden megváltozott.
Újra össze kellene kapcsolni a gazdasági és a társadalmi fejlődést? Hova tart az emberiség, mi a gondja-baja, kiben bízhat és mit tehet a saját túléléséért? Norvég és dél-afrikai szakértők adtak elő Kőszegen.
Negyedik napjához érkezett a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (iASK) téli egyeteme, a csütörtöki konferenciák témája a bizalom és az értékrend világpolitikai szerepe volt.
Bielicki: A bizalomépítés kulcsa az állampolgárok bevonása
Az előadók sorát Alexander Bielicki, az Oslói Egyetem szociológusa nyitotta, aki Skandináviában kutatja a polgárok politikába vetett bizalmát. Előre bocsátotta, hogy a bizalom kutatásában a valláskutatáshoz hasonló akadályokba ütközik a tudomány: „A vallásosságot híresen nehéz mérni. Mérhető, hogy hány ülep foglal helyet a templompadokban, de ezen túl nem lehet sok mindent tenni azon kívül, hogy az egyes embereket megkérdezzük”.
A politikába vetett bizalomnak Bielicki szerint jó fokmérője a nemzethez való viszony, melynek szerinte négy kifejeződése van: a nemzettudat megjelenhet a mindennapi beszélgetések felépítésében, a történetmesélésben, a szimbolikus értékkel bíró tettekben, sőt még az egyéni ízlésben is. Rávilágított arra is, hogy a nemzeti és a nemzetfeletti identitások nem kizárólagosak: „az egyikkel való magas szintű azonosulás nem zár ki egy magas szintű azonosulást egy másikkal”, jelentette ki Bielicki, példaként hozva Lengyelországot, ahol mind a nemzeti, mind az európai elkötelezettség nagy, és Hollandiát, ahol mindkettő csekély.
A politikai bizalom kiépítésével kapcsolatban arra figyelmeztetett: „Ez nem arról szól, hogy a politikában azt mondjuk, átláthatóak vagyunk, az állampolgárok meg erre azt mondják: ó, ez csodálatos!”
és ennek jó példája az, ahogy a dán és a norvég migrációs hatóságok a menekültek integrációját kezelik: természetbeni juttatások helyett pénzt adnak a menekülteknek, hogy a társadalom potenciális fogyasztókként lássa őket, és az 500 órányi norvégóra látogatásáért is pénzt kapnak. Kvóta szerint osztják szét őket a norvég önkormányzatok között úgy, hogy azok szabadon gazdálkodhassanak az ellátásukra kapott pénzzel azután is, hogy a menekültek piaci alapon munkát kaptak. Az állampolgárok maguk sem maradnak ki a szórásból: ha óhajtják, néhány menekült befogadásáért cserébe a migrációs hatóság felújítja a házukat vagy a garázsukat.
Bielicki szerint ezekkel a módszerekkel a közösség problémáit az állampolgárok nem eltolják maguktól, hanem személyesen is részesei, stakeholderei lehetnek a megoldásuknak. Ha pedig „mindenki jár a segélyirodára, akkor kevésbé stigmatizálják azokat, akik betérnek oda” – fogalmazott Bielicki.
Cleary: Az emberiség bizalmi válsággal küzd
A norvég szociológus előadását Seán M. Cleary dél-afrikai stratégiai tanácsadóé követte, akit Miszlivetz Ferenc moderátor, a kutatóintézet főigazgatója „a garabonciás diák poszt-posztmodern változataként” jellemzett. Prezentációjának kezdetén az Edelman Bizalmi Barométer sokkoló számaival tette világossá, hogy az emberiség valóban bizalmi válsággal küzd: a válaszadók 56 százaléka szerint a kapitalizmusnak jelenlegi formájában több a kára, mint a haszna;
76 százalékuk szerint használják célzott fegyverként az álhíreket, és 83 százalékuk fél megélhetésének elvesztésétől. Emellett hatalmas „bizalmi szakadék” tátong a tájékozott elit és a tömegtársadalom között: míg az elitnek még van 3-4 olyan intézménye, amelyben bízik, a nép már nem bízik semmiben. Emellett nincs olyan intézmény, amelyet az emberek egyszerre látnának erkölcsösnek és kompetensnek: míg a viszonylag erkölcsösnek tartott NGO-kat észveszejtően inkompetensnek látja a többség, az üzleti vállalkozások az emberek szerint kompetensek, csak éppen velejükig romlottak erkölcsileg.
Ebben a bizalomhiányos helyzetben az emberiségnek Cleary szerint nyolc globális trenddel kell megbirkóznia: a világgazdaság súlypontjának Ázsia felé való eltolódása és a biodigitális forradalom együtt a nemzeti kormányok gyengülését vonják maguk után, ebből pedig geopolitikai és társadalmi feszültségek következnek, valamint
Emellett egyre nagyobb jelentőséggel bír két folyamat, amelyek a közeljövőben szintén boríthatják az asztalt: gyengül az USA külpolitikai hatalma, és egyre nő a nyomás a Föld ökoszisztémáján. Cleary úgy látja, egy ilyen komplex rendszerben „nehezebb ok-okozati viszonyokat megállapítani, ez pedig megnehezíti a problémák politikai megoldását”. A biodigitális forradalommal kapcsolatban úgy fogalmazott, „néhányan közülünk szerencsések lesznek, mert meghalunk, mielőtt általánossá válnának a következményei – azoknak viszont, akik fiatalabbak, esélyük lehet alakítani azt.” Leszögezte azonban, hogy „a jövő megjóslása, ami mindig is lehetetlen volt, ma nehezebb, mint valaha” – szerinte ez is a rendszer komplexitásának következménye.
Az ember biológiai egyensúlyát Cleary meglátása szerint a félelem, a vágy és az empátia szabályozzák, ezt a társadalom egyensúlyának szintjén a közösségi felelősség, a személyes szabadság és az ökoszisztéma iránti tisztelet képezi le. Az egyensúly helyreállításának és a világ megmentésének a receptje a stratéga szerint két dolgot feltételez: egyrészt
másrészt pedig Amartya Sen indiai közgazdászprofesszor „fejlődés mint szabadság” elméletét ajánlotta hallgatóságának figyelmébe, amely az egyénben rejlő potenciál kiteljesítésére fókuszál.
Cleary előadását valóságos kérdéscunami követte, főleg a normák és az új világrend felállításának kérdéskörében. Válaszában az előadó hangsúlyozta: „A normák bizonyos ideig működnek, különben eleve meg sem alkották volna őket. Az emberiségnek azonban nincs kimondottan sok sütnivalója, így az alapelveit a használhatóságuk legvégső határáig erőlteti. A dolgok működnek, amíg el nem kezdenek nem működni.”
A konferencia végén Cleary hallgatósága az új világrend mibenlétét firtatta: „Most működő rendet kell alkotnunk, nagyüzemi léptékben. Ilyet korábban sosem csináltunk. A hiperkonnektivitásnak az a szintje, amit elértünk, valószínűleg túlmutat a megoldókészségünkön” – zárta kijelentéseit a stratéga.