Alig törődnek a magyar szülők a gyerek internethasználatával

Minden második szülő nem foglalkozik gyermeke internethasználatával, vagyis nem ellenőrzi, nem szabályozza és technikailag sem korlátozza azt – derül ki a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) megbízásából készített adatfelvétel a napokban nyilvánosságra hozott másodelemzéséből.

A kutatás során 1000 hét és tizenhat év közötti, szüleivel egy háztartásban élő gyermeket és szüleiket kérdezték meg. Leegyszerűsített szabályként megfogalmazható, hogy az életkor előrehaladtával folyamatosan nő a napi szinten használt eszközök száma. Nem meglepő módon, minden más vizsgált eszközzel összehasonlítva a mobiltelefont használók aránya nő a legdinamikusabban hét és tizenhat éves életkor között. Hétévesen még csak minden ötödik gyerek használ mobilt, tizenöt-tizenhat éves korukra viszont a fiataloknak már közel száz százaléka rendelkezik saját telefonnal és döntő többségük természetesen napi használónak tekinthető – mondja lapunknak Ságvári Bence, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa, a kutatás készítője.

A hét-tizenegy éves időszak a videójátékok tekintetében is fontos időszak, hiszen közel megduplázódik a játékosok aránya. Míg a hétévesek 37 százaléka játszik valamilyen rendszerességgel, addig ez a tizenegy évesek 70 százalékára jellemző már. A tizenegy-tizenhat éves korosztályban 25-30 százalék az intenzív, azaz legalább heti négy-hat alkalommal játszók aránya.

az átlag azonban félrevezető lehet, hiszen nyolc és kilenc év között is van egy nagyobb ugrás, így azt is jelzik az adatok, hogy a kilencéves korosztályban is már minden negyedik gyerek valamilyen formában jelen van a közösségi oldalakon.

Internethasználat szempontjából a vizsgált korosztályt három fő részre osztja a kutatás. Az első, a szülői kontroll szempontjából legfontosabb időszak, a héttől tizenegy éves gyerekek csoportja. Amit a szülő a gyereknek tizenegy éves koráig átad – akár az internetezésre szánt idő kontroll alatt tartása, akár a fogyasztott tartalom kapcsán –, azt viszi tovább – szögezi le Ságvári.  A tizenegytől tizenhárom éves korig terjedő érzékeny időszakban kell a szülőnek legjobban foglalkoznia a gyerekkel. Ebben az életkorban megalakulnak a messengercsoportok, a gyerekek már nemcsak játékra, hanem kommunikációra is használják a világhálót. Tizennégy-tizenhat éves életkorban a direkt szülői kontrollnak már nem nagyon van értelme.

A hét-tizenegy évesek szüleinek 32 százaléka passzív

A kutatás arra volt kíváncsi, hogy a fent említett korosztályoknál milyen stratégiákat vetnek be a szülők gyermekük internethasználatával kapcsolatosan. Megdöbbentő, hogy a későbbi internethasználat szempontjából meghatározónak számító hét és tíz éves kor között

Sem a szabályozás és tiltás, sem az ellenőrzés, sem a különböző szűrőprogramokkal való technikai korlátozás, sem az aktív mediáció nem igazán jellemző rájuk. A tizenegy-tizenhárom éves gyerekek esetében ez az arány már 42, a tizennégy-tizenhat éveseknél pedig 67 százalék.

A hét-tizenegy éves gyerekek szüleinek negyede a „mit nem” alapján gondolkodik: közös jellemzőjük, hogy szerepfelfogásuk középpontjában a szabályozás és tiltás áll. A gyerekek második csoportjának szüleinél ez az arány 28, míg a harmadik csoportnál 17 százalék.

A digitális érettség is meghatározó szempont

Csupán minden ötödik szülő alkalmazza a szűrőprogramokkal való technikai korlátozáson kívül mindhárom stratégiát, vagyis nem csak aktívan beszélgetnek a gyerekkel, szabályoznak és tiltanak, hanem ellenőrzik is a gyerek internethasználatát. A legfelelősebb szülői magatartással – minden lehetséges eszközzel, korlátozással, mediálással, ellenőrzéssel – mindössze a szülők öt százaléka él.

A család társadalmi státusza elég erőteljesen befolyásolja a szülői stratégiát: minél alacsonyabb a képzettség, annál inkább úgy tilt, hogy igazából nem is tudja, mit – hangsúlyozza Ságvári. Természetesen nem csak képzettség, hanem a szülő digitális érettsége is meghatározó szempont. Gondoljunk csak arra, hogy míg tíz évvel ezelőtt a tizenéves korosztály szülei éppen csak elkezdték ezeket az eszközöket és szolgáltatásokat használni, a technikákat használni, ma már a harminc-negyvenes korosztály, akinek fiatal gyermekei vannak, az elmúlt húsz évüket ezeknek a technikáknak a használatával töltötték, így jóval több közvetlen tapasztalatot szerezhettek.

Ezt már Demetrovics Zsolt pszichológus, addiktológus, az ELTE Pszichológiai Intézetének professzora szögezi le. Mint mondja, a szülők dolgát nehezíti, hogy azzal a fajta internethasználattal, ami a mai fiatalokat jellemzi, csak felnőttként találkoztak. A saját szüleiket nem látták internetezni, nincsen előttük tehát szülői minta: olyan területet kell szabályozniuk, ahol korlátozottak a tapasztalataik.

A pszichológus a marihuána húsz-huszonöt évvel ezelőtti megjelenéséhez hasonlítja a szülők gyermekük internethasználatával kapcsolatos helyzetét. A marihuánáról az akkori szülők nem tudtak semmit, ahogy most a tévézéssel, úgy akkor az alkohollal kapcsolatosan volt csupán tapasztalatuk. Mint mondja, bár az internet is hordoz veszélyeket, mégsem olyan ijesztő, mint a marihuána, ezért tudnak a szülők sajnos passzívak maradni. 

Pedig

Elengedhetetlen, hogy a szülő tudja, mit csinál a gyermeke a világhálón – szögezi le az addiktológus. El lehet vitatkozni azon, hogy hány óra internetezés a megengedett bizonyos életkorban – vannak is erre vonatkozó ajánlások –; de ami a legfontosabb: kell, hogy legyen világosan megfogalmazott, következetesen ellenőrzött keret. Ahogy tudnia kell a gyereknek, hogy legyen az este hét, nyolc vagy tíz óra, az előre megbeszélt időben haza kell érnie, ha nem így tesz, annak következményei lesznek, úgy ezt az internet használatakor is tudnia kell. 

A képernyő előtt töltött idő ülőtevékenység, a mozgás, táplálkozás, társas kapcsolatok kárára mehet. Ugyanakor, bár lehet szülőként fintorogni, de a technikai fejlődést követően az internetes kapcsolattartás alapvető fontosságú lett.

Fontos tény:

a serdülők társas élete jelentős része a közösségi médiafelületeken zajlik, itt is játszanak. Nagyon kockázatos és problémás lenne ezt elvenni egy fiataltól: ha valakinek nincsen telefonja, nem tud bekapcsolódni az osztály társas közegébe, kizáródik a közösségből – hangsúlyozza a pszichológus. A gyerekek kommunikációja nem szakad meg az iskola végeztével; akár este 11-ig együtt maradnak a telefonjuk segítségével.

A pszichológus szerint nem arról van szó, hogy a világ elvadult, már nem is találkozunk egymással, meg bezzeg az én időmben; hanem arról van szó, hogy változnak az aktivitások. Természetesen van kockázata, ha valaki állandóan a gép előtt ül, de önmagában az, hogy a fiatal intenzíven jelen van a közösségi médiában, nem rossz, de mindenképp szabályozásra szorul. Ha meghatározott keretek között zajlik, a virtuális és a személyes kommunikáció nem zárja ki egymást. A pszichológus arra inti a szülőket, hogy mindenképp figyelmeztessék gyermeküket az internet veszélyeire, és alakítsanak ki a bizalmi légkört, hogy ha baj van, a gyerek időben jelezze. 

Felméréssel a tiszta képért

Az NMHH sokféle formában igyekszik támogatni a gyerekeket és szüleiket a médiaértés és a digitális önvédelem fejlesztésében. Üzemelteti például az Internet Hotline jogsegélyszolgálatot, amely sérelmes online tartalmak kezelésében segít. Az NMHH egy, a szolgálathoz kapcsolódó edukációs kampány tervezése előtt szeretett volna átfogó képet arról, hogy a gyerekek (7-16 éves kor között) mit és hogyan fogyasztanak online, mit tapasztalnak a digitális létezés kockázataiból, kellemetlenségeiből, és mit tudnak mindezekről a szüleik, ők mit reagálnak ezekre, például milyen családi policy-kat hoznak létre).

Így készült 2017-ben kétezer gyerekkel és szüleikkel készült felmérés, amely megmutatta, melyik életkori sávban melyik netes eszköz a meghatározó, hogy

A kutatás rávilágított arra is, hogy a szülők is csak mostanában kezdtek megbarátkozni a saját online szabályozó, korlátozó és tisztázó családi feladatköreikkel. A 2017-es kutatás adataiból kiinduló, Ságvári Bencével készített másodelemzés célja, hogy még pontosabb tipológiában lássa a szervezet a magyar szülői viszonyulások megoszlását, és azt is, hogy milyen problémákról érdemes beszélni, milyen csatornákon, eszközökkel érdemes megszólítani az egyes csoportokat. Az NMHH munkatársai jelenleg többek között egy ingyenes szűrőprogramon, és egy a szülők médiaértését segítő honlapon dolgoznak.