Honnan ered Soros György gondolatvilága? Soros Tivadar emlékiratairól

Ugyan a Soros Györgyre lényegében a magyar belpolitika egyedüli meghatározó tényezőjeként utaló diskurzus némileg alábbhagyott, továbbra is széles körű érdeklődés övezi a magyar származású liberális üzletembert, aki világszerte komoly összegekkel finanszírozza a progresszív ügyeket.

A Múlt és Jövő kiadó gondozásában jelentek meg Soros édesapjának, Soros Tivadarnak – egy nyírbaktai születésű zsidó jogásznak (1893-1968) – emlékiratai, melyeket eredetileg eszperantó nyelven írt meg a milliárdos édesapja, s melyek elsősorban Magyarország német megszállása alatt szerzett tapasztalatairól szólnak. (A kötetben szerepel még Soros Tivadar első világháborús szibériai hadifogságára való emlékezése is, egyéb dokumentumok mellett).

Az emlékiratot forgatva

A könyv a nácizmus borzalmait mutatja be, ám említi a kommunizmus által Oroszországban okozott korai viszontagságokat is.

Igaz, szerepel Soros Tivadartól egy árulkodó megjegyzés is: „nincs áthidalhatatlan ellentét kapitalizmus és kommunizmus között”, mely rímel Karl Popper későbbi megállapítására, miszerint ha meg lehetne valósítani a szocializmust az egyéni szabadság sérülése nélkül, ő megtenné.

Arról már többen és több helyen írtak, hogy Soros György világnézetét deklaráltan a popperi államellenesség befolyásolta: Popper a huszadik század rémes eseményeinek okát az államban jelölte meg, a nácizmus és a kommunizmus közös nevezőjeként. Soros Tivadar is hasonló gondolatokat fogalmaz meg könyvében: „Határt szabni a nemzetállamok korlátlan hatalmának. A törvények egyes erkölcsi szabályokat formába öntenek ugyan, de az igazságosság bizonyos alapelveit egyetlen államnak sem volna szabad semmibe vennie. Ha egy állam alapvető emberi jogokat sért, akkor más államoknak legyen nemcsak joguk, hanem kötelességük is beavatkozni emennek a belügyeibe. egyetlen államnak sincs joga polgárainak bármely csoportját megfosztania állampolgári jogaitól, rabszolgaként kezelni, elpusztítani őket. pontos leírásban soroltam föl, hogy milyen esetekben lenne elvárható a beavatkozás az egyes államok belügyeibe. a védtelen egyént meg kell óvni emberi jogainak sárba tiprásától, a kegyetlenségektől stb.”.

Bizonyos értelemben persze

Szükség lett volna a Hitlerrel szembeni nemzetközi beavatkozásra már sokkal korábban is, és való igaz, hogy az állam valóban szörnyű szerepet tud játszani adott történelmi helyzetekben. Azonban a nemzetállamok jogkörét korlátozó, állami belügyekbe beavatkozó mentalitás gyökereire is rámutat a könyv – így azonosíthatta Soros György elméje is a nácizmus borzalmait egy az egyben a „szörnyállammal”, mely szörnyállam sok mai Soros-követő számára a mai magyar, szuverenitáspárti jobboldal képében is testet tud ölteni.

Fotó forrása: Hetek

Különösen érdekes megvizsgálni, hogyan is írt Soros Tivadar a budapesti Zsidó Tanácsról – melynek felállása és hivatalos neve többször változott a német megszállás alatt. „Mikor a zsidók módszeres üldözése elkezdődött, ebben nem a németek, nem is magyar bérenceik, hanem – ki hinné? – maguk a zsidók jártak elöl” – így a groteszk, üldözői és üldözötti szerepet megfordító vád. 

Soros Tivadar a Zsidó Tanácsot – az üldözött zsidóság hitközségi és egyéb prominenseiből német parancsra felállított, tragikus sorsú és szerepet betöltő szervezetét – a gazdag, kapitalista zsidókkal („előkelő, tekintélyes”) azonosította, akik megalázták a kisembereket, a „kis zsidókat” („zsidó tömegek”). Talán egyedül a „cionista” jelzőt kellett volna még ráaggatnia emlékiratában a Tanácsra, hogy megértsük,

mely országot szintúgy a hatalom birtokában lévő zsidókkal azonosíthatja. 

Az ifjú Soros Pál és öccse, György

A könyv végén – mely az emlékiratokon kívül további dokumentumokat közöl, segítve Soros világának és gyökereinek megértését – bepillantást nyerhetünk Dénes Gábor sorain keresztül Soros György Nap TV-nek adott interjújába is, melyről emlékezéseit Dénes a Múlt és Jövő főszerkesztőjének, Kőbányai Jánosnak kérésére írta meg.

Soros itt arról beszélt, hogy „most a zárt társadalom felbomlott, de ekkor jön az igazi nehézség, hogy mi lesz. Ezt nem láttam annyira tisztán, mikor belekezdtem. Most látszik, amikor a bomlás megindult, hogy nem elég megtörni a dogmát, egy nagy választás előtt állunk, vagy létrejön egy nyitott társadalom, és kapcsolódunk Európához, a szabad világhoz, a szabad világ rendszeréhez, vagy kis darabokra töredezik szét ez a dogmatikus szisztéma, és minden országban létrejön egy-egy kis apró, zárt társadalom, amely határok által van lezárva, és nem a dogmák által. Tehát az a kérdés, hogy a nacionalizmus, a sovinizmus dominál-e, vagy pedig létrejön a nyitott társadalom. Ahogy most látom, nyugati segítség nélkül nem jöhet létre a szabad társadalom, különösen a Szovjetunióban nem.”

Az elejtett szövegrészlet naivitása mai szemmel (évszámot nem ad meg a szöveg) megdöbbentő. Soros itt lekezelő stílusban oktatja ki hallgatóit arról, hogy a bezárkózó kelet-európaiaknak nyugatról kell hozni a szabadságot, és fukuyamai stílusban előre iszik a medve bőrére, amikor kijelenti, hogy a „zárt társadalom felbomlott”. Amit ő zárt társadalomnak nevez, az lényegében az évszázadok óta létező organikus normalitás,

Hatalmas tévedések, hatalmas önbizalommal kimondva. Ám mindez nem zavarja Sorost, aki nyilván szemben állt apjának filozófiájával: „Aki valamivel kitűnik, azt könnyen azonosítják az eszméivel és gondolataival, s ha ezeket az eszméket támadják, akkor vagy az eszméi esnek áldozatul, vagy ő maga”. Apja ezért kerülte a kitűnést abban, amit csinált. Soros Györgyöt viszont nem érdekli, mikor őt támadják eszméi miatt. Mint a Guardiannek a minap elmondta: büszke ellenfeleire. Valószínűleg a Sorossal szemben állók is büszkék arra, hogy nem kérnek a Soros-féle nyílt társadalomból. Az ilyen háttéradatokért és Soros György mélyebb megértéséért mindenképpen érdemes elolvasni édesapjának emlékiratait.

Soros Tivadar: Túlélni álarcban – Nácivilág Magyarországon – Szibériai Robinsonok. Budapest, Múlt és Jövő, 2018. 336 oldal.