A Corvin köz az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik bástyája volt. Itt vette ki a részét a harcokból, illetve a sebesültek ellátásából orvos nagyapám és sógora, „Kéksapka”, aki a családi lakás ajtófélfájába vésett be minden sikeres tankelhárítást – a hősi haláláig.
Bár Budapest majd minden szegletét átszövi a forradalom emléke, kevés olyan hely van fővárosunkban, ahol szinte minden kapualj, minden tűzfal mesélni tudna. A Corvin köz ilyen. A szabadságharc tűzfészkéből most egy nagyon személyes történetet szeretnék megidézni. A családomét.
Nagyapám, dr. Constantinovits Milán végzős orvostanhallgatóként a világháború pusztította Budapestről elmenekülve már csak a németországi Halléban tudta befejezni tanulmányait. Budapestre hazatérve a mentőszolgálat egyik megszervezője volt, majd szemészorvosként helyezkedett el az I-es számú szemklinikán. Nagymamámmal még a mentőknél ismerkedtek meg, gyors házasságkötésük pedig kevéssé romantikus okokból történt. Dr. Kormos Katalin ugyanis rendes „reakciós” családból származott, édesapja, Kormos Kálmán csendőr alezredesként szolgált a régi rendszerben – kitelepítésük így csak idő kérdése volt. Amikor pedig kézhez vették a hivatalos felszólítást, gyors elhatározásra jutottak: sebtiben megtartották a polgári esküvőt, ezzel mentességet szerezve nagymamámnak az internálás alól.
A miniszterelnök politikai igazgatója az Index Konkrétan című műsorában elmondta: az 1956-ról szóló mondatának elferdítői éppen azok, akik '56-ból vezetik le Ukrajna katonai megsegítését.
Akik igazán számítanak! – írta a miniszterelnök politikai igazgatója.
Horváth Attila alkotmánybíró, jogtörténész tette világossá, vonható-e párhuzam az 1956-os magyarországi forradalmi események és a jelenleg dúló orosz-ukrán háború között.
Nincs köze ahhoz a világhoz, amit ő képvisel.
November elseje az 1956-os forradalom és szabadságharc fontos napja volt.
A „fényes” Esterházy zseniális katona volt, aztán fordult a kocka és dúsgazdaggá vált: Mária Terézia és az orosz cár látogatta meg, Haydn a „saját” zeneszerzője lett, Goethe ódákat zengett róla.
A párizsi olimpián ötödikként végző ökölvívó csodálatos, egyben sorsfordító évet zár, de az igazán komoly változás csak most következik az életében.
