„Az abortusz nem csak a választás lehetőségéről szól, hanem elsősorban egy emberi élet elvételéről” – mondja Obianuju Ekeocha. Az élet-, nő- és családpárti nigériai aktivistát Afrika legfontosabb társadalmi kihívásairól és kulturális konfliktusairól kérdeztük. A Culture of Life Africa alapítója szerint „a népességszabályozásra adott segélyezési pénzek civil szervezetekhez kerülnek, amelyek képviselt értékei különbözőek a tradicionális afrikai kulturális értékektől”.
Obianuju Ekeocha Délkelet-Nigériában született, biomedikai tanulmányokat a Kelet-Londoni Egyetemen, mikrobiológiai tanulmányokat a Nigériai Egyetemen végzett, ahol aztán az egyetemi klinikán dolgozott kutatóként. Emellett kezdte el élet- és családpárti aktivista munkáját. „Szenvedélyesen életpárti, nőpárti, családpárti, házasságpárti - és Afrika-párti vagyok” – írja magáról a Twitteren. Ekeocha hét éve azzal vált ismertté, hogy nyílt levelet írt a Gates Alapítványnak, bírálva annak ideológia-vezérelt segélyezési gyakorlatát. Tavaly ugyanerről könyvet is írt, amelyben „ideológiai újragyarmatosításnak” nevezte egyes nyugati jótékonysági szervezetek tevékenységét. Ekeocha afrikai, európai és észak-amerikai törvényalkotók és politikai aktorok tanácsadójaként képviselte az afrikai családok, egészségügy, oktatás és kultúra ügyét. Együttműködött számos vallási vezetővel is, többbek között az afrikai katolikus püspöki konferenciákkal.
Az aktivistát a III. Budapesti Demográfiai Csúcson kérdeztük az afrikai túlnépesedés megoldásáról, a születésszabályozási vitákról, illetve a segélyezés mögött dúló kulturális harcról.
***
Ön a születésszabályozás ellen küzd, de akkor ön szerint mi a megoldás az afrikai túlnépesedésre?
Az afrikai népesedési probléma első számú kérdése, hogy az emberek mikor vállalnak gyereket.
Miért? Az oktatás, a nevelés hiánya miatt. Gyakoriak a gyerekházasságok, és sok tinédzser egyszerűen nem jut iskolai képzéshez. A népesedési probléma alapkérdése tehát az, hogy a tizenéves fiataloknak az iskolapadban lenne a helyük, nem felnőtt kapcsolatrendszerekben, idő előtt.
A túlnépesedés kezelésére a nyugati adományozók, segélyszervezetek születés-szabályozási módszereket propagálnak Afrikában: családtervezés, fogamzásgátlás, szélsőséges esetben abortusz. Ön mindegyiket elutasítja?
Ha a mesterséges születés-szabályozási ötletek kívülről, felülről, külföldi kormányoktól, rákényszerítéssel érkeznek, az problémás. Ezek a külföldi kormányok nem feltétlenül kalkulálják bele az emberi jogok tiszteletét a kampányaikba, így sok visszaélés történhet, és történik is. De ha megfelelően történik, akkor a családtervezés természetesen egy fontos dolog.
Nemi erőszak esetén történt teherbeesés esetén el tudja elfogadni az abortuszt? Vagy ott sem helyes, ha a nőnek van választási lehetősége?
Nem tudom elfogadni, mert az abortusz nem csak a választás lehetőségéről szól,
Ez az első és legfontosabb megállapítás ezzel kapcsolatban: egy emberi élet kioltásáról van szó. Ha az anya méhében él egy magzat, akkor a gyermek élete a legfontosabb védendő érték. Ez megelőzi az anya döntési jogát. Egy emberi élet sohasem függhet attól, hogy miként fogant meg. A szerelemből vagy a nemi erőszakból fogant magzatnak ugyanolyan joga van az élethez – ez a jogegyenlőség. A nemi erőszak egy rettenetes tapasztalat egy nő számára, de ha elveteti a gyermekét, akkor ebben a szörnyűségben egy helyett máris két áldozat keletkezik.
Nem várt gyermek nem csak erőszakból, de szerelmi, házassági kapcsolatból is születhet. Ebben az esetben a fogamzásgátló szerek használatát ajánlják a nyugati segélyszervezetek. Több nyilatkozatát olvastam, és mintha ön ezt nem tartaná égető kérdésnek Afrikában. Miért nem?
Ha egy pár úgy dönt, hogy fogamzásgátlókat szed, akkor ez az ő dolguk. De akkor a szerek származzanak legális forrásból, és orvosi intézményekben
De azt ellenzem, hogy külföldi kormányok irányítsák ezen szerek eljuttatását a lakossághoz. Ezt olyan módon és olyan civil szervezetek által teszik, amivel sértik az adott afrikai országok szuverenitását.
Erről mindjárt beszélünk, de előbb hadd kérdezzem meg, hogy a fogamzásgátlással kapcsolatos álláspontját a katolikus hite határozza meg?
Nem, nem azért mondom ezt, mert van egy személyes katolikus hitem. Hanem azért, mert ezt a tendenciát látjuk folyamatosan a hétköznapokban Afrikában.
Ön azt írta egy nyilatkozatában, hogy „ha a fogamzásgátló szerek használata meggyökerezik a társadalmunkban, az minden kétség nélkül rombolni fogja a szexuális etikát”. A fogamzásgátlás nem egyeztethető össze a kereszténységgel?
Arra gondoltam ezzel, hogy sok esetben már az általános iskolában megjelenik a fogamzásgátlással kapcsolatos kampány,
mintha az egy passzió lenne csupán. Pedig az egy komplex ügy, amelynek átbeszélése a szülők feladata lenne a saját gyerekükkel. A valóság azonban az, hogy sok afrikai iskolában a szülőket beelőzve idegen aktivisták végzik el a szexuális felvilágosítást, nem a legjobb módon. Nem olyan értékek mentén, amelyeket a gyerekek szülei vallanak. És itt nem feltétlenül vallási értékekre gondolok, hanem például a család hagyományos tiszteletére, ami Afrikában a kultúra része.
Akkor beszéljünk arról, amire már többször utalt: a nyugati kormányok jelentős pénzeket költenek arra, hogy a fejlődő világban segítsék az egészségügyi ellátást, a gyermekvállalás terén is. Ön azonban azt állítja – például tavaly megjelent, Célpontban Afrika (Target Africa) című könyvében is –, hogy a segélyszervezetek feltételekkel adnak pénzt, ideológiai elvárásaik vannak. Milyen példát tud erre mondani?
Az adományozó államok fix összegeket ajánlanak fel segélyezésre, és meghatározzák, hogy azt mire lehet költeni. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) adataiból pontosan látszik, hogy a népességszabályozó projektekre arányaiban egyre több pénzt szánnak, ma már többet, mint oktatási támogatásra vagy az infrastruktúra építésére. És ez a gyakorlat nem reflektál a valós afrikai szükségekre, azok arányára. A népességszabályozásra adott segélyezési pénzek civil szervezetekhez kerülnek,
Egy példa: Kanada sok pénzt ad, de részben a feminizmust propagáló szervezeteken keresztül – ezek pedig projekteket szerveznek, nők számára szexuális felvilágosító oktatásokat, a kiadványaikat pedig iskolákban népszerűsítik.
Ezt a gyakorlatot ön a könyvében „ideológiai újragyarmatosításnak” nevezi. Nem túl erős kifejezés ez?
Nem, inkább pontos. Egy erősebb állam pénzt ad a gyengébbnek, és úgy teszi, mintha az a gyámsága alatt lenne: ő határozza meg, hogy a pénzek hova menjenek, hogy mi az adott állam szüksége. Az érintett államnak nincs szava, csak elfogadja a célzott segélyt. Alkalmazkodnia kell, irányelveknek megfelelni, és ekképp az adott afrikai állam kormányzata ellustul, veszít önrendelkezéséből, aktivitásából.
Ön szerint tehát a hagyományos afrikai értékeket meggyengíti a nyugatról a segélyekkel együtt érkező ideológia behatás. Nevén nevezné, hogy konkrétan milyen hatásra gondol?
A '68-as szexuális forradalom eszméire például mindenképpen, ezek az eszmék csak fáziskéséssel jutnak el Afrikába, az elmúlt időben erőteljesen. Például sok helyen óriásplakátokon hirdetik az óvszerhasználatot – ezt egyébként egy ENSZ-projekt keretében –, de nemcsak a védekezésre utalnak vele, hanem a reklámok kifejezetten szexuális töltetűek, néhol sértőek, ami azt mutatja, hogy egy fontos ügyet a kampány félrevisz: az ifjúság szexualizálásához járulnak hozzá. Ott van ezek kívül természetesen a gender- és az abortusz-propaganda. Vannak aztán bírósági ügyek afrikai államokban a művi terhességmegszakítással kapcsolatban,
Másrészt a nyugati szervezetek nagy partikat, nagy konferenciákat rendeznek, hotelekben, elegáns helyeken – ez vonzza az afrikai fiatalokat. Ingyen polókat, sapkákat osztogatnak – a szegény gyerekek örömmel hordják azokat, de nem nézik meg, milyen tartalmű feliratokat reklámoznak a testükön. Afrikában sok helyen a médiamegjelenés pénzbe kerül, a nyugati szervezeteknek ez nem gond, így aránytalanul nagyobb publicitásuk van, mint a mi szervezeteinknek. A versenyhelyzet tehát nem igazságos.
Fotók: Ficsor Márton
Önkritikusan nyilatkozott a Liverpool FC magyar középpályása, aki azt is elárulta, kitől, kiktől fogadja el a kritikákat. Összehasonlította a német és az angol labdarúgó-bajnokságot, s még arról is beszélt, mit várnak el tőle.
David Cornstein szerint a magyar miniszterelnök „egy olyan ember, aki hisz abban, ami mellett kiáll, és meg is valósítja”.
A helyzet drámai: 1993 óta 25 százalékkal (!) romlottak a keresztényüldözéses esetek mutatói.
A Budapest Honvéd korábbi tulajdonosa nyilatkozott akadémistákról, a légióskérdésről, az NB I létszámáról és Marco Rossiról is.
Tíz-tizenkét héten belülre ígérte az első migránsrepülők felszállását a miniszterelnök.
Európa progresszív liberális óceánjában Magyarország a különbözőség szigete, ahol a konzervatívok szabadon beszélhetnek és politikai terveket szőhetnek a jövőre vonatkozóan, a keresztény civilizációnál pedig nincs jobb életforma – a magyar miniszterelnök erről is beszélt a Nemzeti Konzervativizmus Konferencián.
Az 1902-ben emelt Nozyk zsinagóga az egyetlen zsidó szentély a lengyel fővárosban, amely fennmaradt a második világháború előtti időszakból.
Egy algoritmus meglehetősen nagy pontossággal lőtte be a személyek ideológiai nézeteit.
