Az Első Karaktertől az Utolsó Figyelmeztetésig – megjelent a Mandiner hetilap!

2019. szeptember 12. 07:01

A mai nappal új fejezet kezdődik a Mandiner tízéves (elődlapjaival együtt épp húszéves) történetében: megjelent hetilap kiadásunk. Forgassák, olvassák, kritizálják; és ha gondolják, kedveljék: önöknek írtuk!

2019. szeptember 12. 07:01

Csütörtök reggel új fejezet kezdődik a Mandiner tízéves – elődlapjaival, az Utolsó Figyelmeztetéssel és a Reakcióval együtt húszéves – történetében.

A már megszokott Mandiner-stílus mostantól nyomtatott, elegáns kivitelben, hetilap formátumban is megjelenik,

még több minőségi tartalommal, riportokkal, interjúkkal, elemzésekkel és a legváltozatosabb véleménycikkekkel.

Az Első Karaktert Szalai Zoltán, a hetilap főszerkesztője írja, összefoglalva, miről fog szólni a print Mandiner. Az egymást követő lapszámokban aztán a Mandiner ismert szerzői fogják egymást váltani vezércikkeikkel.

Címlapsztorinkban Déván látogattuk meg Böjte Csabát, hogy nagyinterjúban meséljen arról, mi vezette idáig őt és mit gondol ma országról, világról, hitről és nemzetről. Böjte atya a jövőben a Mandiner rendszeres szerzőjeként is felbukkan majd.

A Kereki Gergő által szerkesztett Közélet rovatban Balog Zoltán elárulja, miért nem tesz jót a kritika nélküli támogatás a kormányzásnak, és beszél a kötcsei Orbán-beszédek titkáról és a klímaváltozásról is. Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere többek között a Szent János-kórház helyzetéről és az Átrium színház jövőjéről beszél lapunknak adott interjújában. Véleménycikket írt a lapba Lánczi András, Szánthó Miklós és Csák János. Körképet közlünk az önkormányzati választási kampány aktuális állásáról is.

Feminens rovatunkban erős, karakteres és tiszteletre méltó életutat bejáró nőket mutatunk be,

elsőként Zsiga Melindát, a hátrányos helyzetből induló magyar kickbox-bajnoknőt.

A Külföld rovatban (a print kiadásban a Külföld és Külhon rovatért felelős Rajcsányi Gellért szerkesztésében) az izraeli Knesszet és a lengyel Szejm várható összetételét elemezzük a közelgő választások előtt (külön foglalkozunk azzal is, hogy mi maradt mára a világhírű Szolidaritásból). Tony Abbott volt ausztrál miniszterelnök interjúnkban fejti ki, miért gondolja úgy, hogy a konzervativizmus többnyire inkább ösztönös, mintsem intellektuális meggyőződés. A külpolitikai véleményrovatban az első számban az EP-ből nemrég visszavonult Schöpflin György professzor írását olvashatják a zöldpolitika és a jobboldaliság kapcsolatáról.

A határon túli magyar témákat mostantól hétről hétre bemutató Külhon rovatunkban Gui Angéla mesél a határokon átnyúló jótékonysági tevékenységéről és a szolidaritás fontosságáról.

A Makronóm, gazdasági rovatunk (szerkesztő: Oláh Dániel)

Recessziós rémálmok összeállítása arra a kérdésre keresi a választ, hogy meddig tarthat még a konjunktúra

és egyáltalán előrejelezhetők-e a visszaesések. A cikket illusztráló válság-vonalkód az elmúlt másfél század válságainak ritmusát teszi láthatóvá számunkra. György László publicisztikában teszi fel a kérdést: van-e Magyarországnak főcímdala?

A Precedens rovatban Orbán Balázs a klímaváltozásról és a klímamenekülésről ír; Joób Kristóf pedig a brit fejlemények kapcsán a parlament intézményéről, mint a nemzetállami demokráciák szuverenitásának végső letéteményeséről szól.

A kultúra és az élet, az életmód témáit friss megközelítésben feldolgozó Élet rovatunk – Muray Gábor és Klementisz Réka szerkesztésében – fő témája Tokaj (meg egy kicsit a fővárosi Bartók Béla út): Ugrin Julianna CineFesten debütáló aszúfilmje, a borvidék francia és magyar szemmel. Itt olvashatják Csender Levente tárcanovelláját is egy teljes életről.

Böszörményi Nagy Gergely, a Brain Bar jövőfesztivál alapítója recenzió-sorozatba kezd: a jövőről szóló legizgalmasabb könyveket fogja mostantól hétről hétre bemutatni.

Budapesti történetek rovatunkban a főváros történetéből és életéből, épületek, városrészek és emberek, közösségek egymásra való kölcsönhatásáról írunk majd – elsőként arról, hogyan is született Pasarét modernista temploma a Horthy-korszak neobarokk ízlésvilágában.

A lapot a mostantól heti rovat formájában újjáéledő Utolsó Figyelmeztetés zárja,

az UFi egykori szerzői írnak majd itt mindarról, ami érdekli őket. Az első írásban Rajcsányi Gellért teszi fel a kérdést: jó reggelt, ez már a polgárosodás?

S ha olvasnak minket, maradjanak velünk: már dolgozunk a második lapszámon, még újabb rovatokkal és izgalmas témakörökkel.

***

És hogy miként juthat hozzá rendszeresen újságunkhoz?

A lap ára az újságárusoknál 550 forint, az előfizetőknek 438 forint.

A Mandiner-előfizetés a hetente megjelelő nyomtatott lapszám mellett hozzáférést biztosít a nyomtatott lapszám online elérhető cikkeire is. 

 

Előfizetési módok: 

1. Telefonon egyeztetve (06 1 99 99 850)

2. E-mailen egyeztetve (elofizetes (kukac) mandiner.hu)

3. vagy a mandiner.hu/elofizetes felületen, bankkártyával.

Várjuk önt is olvasóink közé!

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 248 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
wenkman
2019. szeptember 17. 08:42
Mandiner nyomtatva? Valami megmozdult bennem, mint az UFI (majd Reakció) egykori előfizetőjében. Nosza, megvettem a lapszámot. Aztán jött a valóság.... Színtelen, szagtalan... Névbitorlás! A véleményemet jól megfogalmazza Lakner Dávid: https://magyarhang.org/kultura/kritika/2019/09/12/ilyen-orszag-pedig-nincs-kiarusitott-polgari-underground/ Idézet az utolsó Reakcióból: „Élveztük az összezavarodást, a kognitív disszonanciát, amelyet okoztunk. Szerkesztőségünk máig féltve őrzött kincsei azok a természetesen névtelen olvasói levelek, amelyek szinte egy időben keletkeztek, s amelyekben »nemzetvesztő kaftánosunokáknak«, illetve »szélsőjobboldali hecclapkészítőknek« neveztek bennünket. Az elmúlt évek többtucat lapszámában talán sikerült felvillantani, hogy nem ellentmondás fiatalság és értékelvűség.” Ebből mennyi van meg most? Semmi !!! Lehet sokan nem is emlékeznek (korukból fakadóan nem is emlékezhetnek) az eredeti szabadelvű-konzervatív irányra, amelytől nem állt távol az önkritika sem, most meg megeszik ezt a mandineres maszlagot... De egyébként nyitott vagyok, várom újra a Doromboló Cica-díj, meg az Árokásó Top20 -féle cikkeket... Bár lehet, ez naívság... :-(
Coccothraustes
2019. szeptember 14. 22:39
Nem kellene a nyomtatott Mandit Gacsályi Sárika és Sayuri Diana színvonalára zülleszteni. Reklámozni meg végképp nem.
delphinus
2019. szeptember 13. 19:08
Nem azt árul persze. Nagy pocakot árul és hírnevet, kiszámítható anyagi jólétet és biztonságot, sok rajongót, kapcsolati tőkét, kiválasztottságot és felsőbbrendűséget, sok jóhiszemű és hiszékeny ember tiszteletét és szeretetét és pénzét(!) meghitt és kétes gyerek simogatásokat, drága bulikat Gianninál, szerető ápolást ha épp az kell és még annyi mást... Ma mindenhol sikerült összenéznünk én nem kerestem az alkalmat. Az orvoshoz menve, az aldi ablakából kinézve, hazafelé és mindenfelé napközben az utcákon. Ennyi kitüntetett figyelem és szereplehetőség már a Törőcsik Marit is meghatná fogadjunk. Ki csinálja itt az üzletet most kinek? És Jézusnak ehhez mi köze?!? Az újsághoz gratulálok és sok sikert kívánok DE ezt nem kellett volna....
SoJe
2019. szeptember 13. 17:51
Elolvastam nagyjából. Szerintem jó kezdés. Szurkolok a csapatnak, valószínűleg rendszeres olvasó leszek.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!