Látni, hinni, enni-inni – utazás a Bakonyerdő mélyére

Akik gyakran sétálnak Budapesten belül, biztosan észrevették már, hogy a kezdetben csak a VII. kerületben fellelhető, sikeresen brandelt romkocsmák egyre többfelé fordulnak elő. Szembetalálkozhatunk velük a VIII. vagy a külsőbb kerületekben, sőt még vidéken is.

a tóparttól a belső medencékig. A 2010-es évek folyamán a vidéki, a falusi és a gasztroturizmusnak egészen új lendületet adó régió példáját minél többen igyekeztek lemásolni Magyarország-szerte, kisebb-nagyobb sikerekkel – utóbbira példa talán a Heves megyei Noszvaj.

Veszprém megye egészére ugyanakkor nem volt ennyire jellemző ez a tendencia. Míg Veszprém a várának, a Bakony pedig túraútvonalainak köszönhetően vonzotta az idelátogatókat, a megyébe befolyó turisztikai pénzek egyértelműen az északi parton összpontosultak inkább. Az utóbbi években azonban új lendületet kapott a vidéki turizmus, melynek mentén valami nagyon jó alakulhat ki. Ennek indultunk nyomába!

Veszprém vára a patak völgyéből

Az éledező Séd völgye

Első állomás: a megye szíve, Veszprém, ahol – így alakult – először járt e sorok írója. A város fölülmúlta minden előzetes elvárásomat. Nem is a híres várnegyed varázsolt el a legjobban – amit egyre jobban fedeznek fel a külföldiek: hallottam német, orosz, sőt még kínai mondatokat is, bármerre jártam. De hajlamosak vagyunk megfeledkezni az alatta elterülő csendes csodára: a Séd völgyére, vagy ahogy még szokták hívni: Veszprémvölgy/Betekints-völgy.

Ha felállunk e hegyre, közvetlenül a kereszt mellé, és onnan nézünk a mélybe, láthatjuk, ahogy a kis macskaköves utcák hullámozva követik a patak folyását, míg az el nem tűnik a völgyhíd irányában a fák között. A Séd mentén az utóbbi évek turisztikai fejlesztéseinek az egyik legambiciózusabb és legízlésesebb magvalósulását tapasztalhatjuk itt.

Sétámat az óvárost, valamint a völgyet elválasztó út parkolójánál kezdtük. A patak medrét követve a Szent Katalin kolostor romja volt a cél. Az utóbbi évek parkfejlesztéseinek logikáját és rendjét követve itt is csendes pihenőszegletek, zöld fű, valamint térköves járdák fogadnak, ahol szomorúfüzek árnyékában pihenhetnek meg az erre sétálók. Hamarosan egy újonnan felépített játszótér is feltűnik, ami egyedi jellegével a helyi családok kiemelt látogatóhelyévé vált (ekkor is tele volt kisgyerekes szülőkkel). A játszótér további egyedisége, hogy a veszprémi állatkertig egy 15 perces sétaút köti, szintén frissen felújított, parkosított körülmények között. Ezen az úton haladva, egy kis kanyart követően pillantható meg a rom történelmi épülete. Kis szökőkutakkal díszített környezetéből festői látvány tárul a várra. Ha az óváros felé indulunk,

Igazi újgenerációs, a korábban említett északi parti mintára kialakított kiülős hely ez: van itt kézműves hamburger, helyi borválogatás, fish & chips, naponta változó menü, és így tovább. Csíkos kis napozóágyakban ülve napozhatunk és pihenhetjük ki lakománk fáradalmait a Séd-partján, a vár árnyékában, ha a Fricskát választjuk egy ebéd helyszínéül.

Veszprém után elindultunk a Bakony mélyére.

Devecser új negyede

Egy újraéledő város

Közel kilenc éve, 2010. október 4-én átszakadt a MAL Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. tulajdonában lévő Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tárolójának gátja. A katasztrófában kiömlő több mint egymillió köbméteres erősen lúgos, maró hatású anyag Kolontár és Devecser térségét érintette a legsúlyosabban. A két településen összesen több mint 150-en sérültek meg és tízen haltak meg. A természeti és anyagi kár helyreállítása súlyos feladatot rótt az államra. Az erre fordított közel 38 milliárd forintnak megfelelő összegből Devecserben egy új városrészt is felépítettek a katasztrófában súlyosan érintett családok megsegítésére, ami a Magyar lakótelep nevet kapta. A házak megtervezésekor

Érdekes szociológiai kísérlet ez: a tragédiát követően a város lakosságának kétharmada a Devecser eredeti határai között megtalálható, szervesen fejlődött régi településen maradt, míg a szerencsétlenül járt egyharmad teljesen új életet kezdhetett egy újonnan megtervezett, elkülönült körzetben. Kíváncsi voltam, majdnem egy évtizeddel a katasztrófa után vajon sikerült-e élhető településrésszé fejlődnie Magyarlakótelepnek? 

Mivel hétvégi déli órában érkeztünk ide, sokkal kevesebb ember volt az utcákon, mint ahogy lenni szokott – tudtam meg. Erről egy, a körzeti rendelőnél várakozó idős asszony számolt be nekem: „Várja meg a délutánt, fiam, amikor a fiatalok elözönlik a teret” – mutatott a központi térre, ahol játszótér és szabadidőpark található, egy Makovecz-stílusú kápolnával egyetemben. Azonban nem csak a kis városrész épült fel, hanem számtalan rész újult meg az óvárosban is a 2010-es események után.

Utunk aztán Devecserből Noszlopon keresztül Pápa felé folytatódik.

Kínai művészet Pápán

Jó úton haladva

Pápa némileg mostohagyerek volt mindig is Veszprém megyében. A közelben lévő településekhez és természeti látnivalókhoz képest kevesebb látnivalót ígérő, a megyeszékhelyhez képest elmaradó és népességében csökkenő városba kevésbé özönlöttek turisták, mint más, közelben lévő helyekre. Az utóbbi időkben azonban

Befejeződött a helyi Esterházy-kastély felújítása, ami a legjelentősebb környékbeli kulturális központtá lesz képes válni az elkövetkezendő időkben. Amikor arra jártunk, épp egy Henri Matisse-kiállítás volt és lesz is látható egészen október 31-ig.

A főtéren épp augusztus 20-ára készültek az illetékesek. A már felállított fabódék pusztán arra vártak, hogy a vásári árusok elhelyezzék rajta portékáikat. A Szent István vértanú templom árnyékában kis szökőkutak működnek a térkövek között. A templom barokk külsején már meglátszik az idő múlása. Azonban, miután megkezdődött a plébániához tartozó Kisboldogasszony-templom felújítási munkálata, várhatóan a nagyobbik templom helyreállítására is sor kerül hamarosan. Ahogy jártam-keltem a városka utcáit, egyszer csak egy meghökkentő dolgot vettem észre: egy kínai turistacsoport egyik tagja a földön ülve festette a Kossuth Lajos utcát akvarellel. Ezen kép alapján vált nyilvánvalóvá számomra, hogy immáron Pápa is becsatlakozott a globális turizmus áramlataiba. Utazásaim során szerzett tapasztalataimmal már megállapíthatom, hogy

Ez lenne a helyzet Pápán is?

Nem messze a Fő tértől, a szomszédos utcában fellelhető Reformata Múzeum kávézóját próbáltuk ki egy délutáni eszpresszóra. A hangulatos kis hely egyértelműen az újhullámos helyek közé tartozik. A szebb napokat is meglátott Perutz Stadion mentén hagytuk el a várost, hogy a bakonyi erdei mellékutakat követve a hegyvidék szívébe induljunk.

Gyógyító csönd

Kanyargós erdei utakat követve haladtunk a délutáni nyugalomban, hol rókák, hol őzek bukkantak fel. A Bakony számos gyöngyszeme várja egész évben a túrázókat, mely tényleg csábítja is a magyarokat, ahogy ezt tapasztalhattuk a Pannon Csillagda parkolójában. A létesítményben múzeum mellett

Pár kanyarral később beérkeztünk Bakonybélbe. A Szent Mauriciusz Monostorról és bencés szerzeteseiről híres hegyvidéki településen teljes körű felújításon esett át az ezer éves intézmény. A felújított templom és a monostorépület mellett arborétum, a szerzetesek múltjáról és életéről szóló múzeum, valamint vendéglátóipari egység is létesült. Utóbbiban kávét, valamint szigorúan helyben készült, a szerzetesek saját maguk által termelt javaiból készített süteményt lehet fogyasztani. A kolostor sörét és borát is meg lehet kóstolni, valamint hazavinni, csak ajánlani tudjuk.

Bakonybél más miatt is népszerűvé vált az utóbbi években. Területén keresztül könnyűszerrel csatlakozhat a kalandkereső az Országos Kék Túra (OKT) útvonalára, mely Magyarország leghosszabb túraútvonala (a nyugati határról indul, az Írott-kőtől és egészen Hollóházáig lehet követni kék jelzését).

Pápa, Esterházy-kastély

Apátsági város

Utunk végső állomása Zirc volt: az apátság épülete alig néhány éve egy elsárgult, ódon tömb volt:

A 2010-2013 között tartó felújítás kétségkívül az egyik legkülönlegesebb látványosságot eredményezte a Bakonyban: Zirc lélegzetelállító apátsága mellé ezúton már méltó környezet is társul. Az épület utcafrontra eső szárnyán étterem és cukrászda található, a bakonybéli kávézóhoz hasonlóan itt is meg lehet kóstolni az apátok termékeit – külön kiemelném a zirci levendulás sört.

Az arborétum mindig szép. Az augusztusi forróság közepén is, de az őszi hónapok megérkezésével talán jobb alkalom nem is lesz a természeti adottságok megcsodálásárat. Napunkat végül egy FC Zirc – Csetény SE megyei I. rangadó megtekintésével zártuk, ahol – szomszédos település ellen játszottak – 110-120 néző társaságában nézhettük meg a mérkőzést.

Az ősz beköszöntével csak bátorítani tudom az olvasókat, hogy a Balatontól eltávoladva vessék be magukat a Bakony hegyei és völgyei közé: természetjárás, városlátogatás, kulturálódás és evés-ivás – mindent megad ma már látogatóinak a Bakonyerdő.