Kevesebb fehér férfit a régi tudósok közé? – Az Alapjogokért Központ szemléje

Az Alapjogokért Központ szemléje

„Hűséges olvasóink sokat olvashattak már sorozatunkban a fehér férfiak bűneiről, többek között ők állnak a #metoo mozgalom hőseinek célkeresztjében is. A munkahelyeken lelkes feministák tömege figyeli árgus szemekkel, hogy mikor hangzik el egy „milyen csinos vagy ma” típusú inzultus valamelyik hímnemű kolléga szájából; esetleg mikor fajul odáig a dolog, hogy egy munkavállalót előre engednek az ajtóban csak azért, mert az illető nő. A Guardian írásából azonban kiderül, hogy a gonosz férfiak már megtalálták az ellenszert: egyszerűen nem maradnak kettesben női kollégáikkal, ha mégis, kerülik az interakciót, így büntetve őket. A cikk írója adós marad a helyzet megoldásával, mindenesetre rávilágít, hogy a fehér férfiak a mindennapokban milyen változatos módszerekkel akadályozzák szép új világunk építését.  Ugyanakkor úgy tűnik, a nők sem makulátlanok – már, ha történetesen fehérek. Szintén a nagymúltú brit újság világít rá arra, hogy a fehér nők végig kulcsszerepet játszottak a férfiak által elkövetett olyan ősbűnökben, mint például a gyarmatosítás. Úgy néz ki mégiscsak igaz az elsőre szexistának tűnő régi mondás: minden erős férfi mögött áll egy erős nő is… Már, ha az illető fehér. Sőt úgy tűnik egyes megátalkodott fehér nők maguktól is bűnelkövetőkké válhatnak. Legalábbis ezt sugallja az Atlantic Laurie Scheck New York-i fehér tanárnőről szóló írása. Laurie, iskolájában James Baldwin, híres fekete polgárjogi harcos „I am not your nigger” kijelentéséről mesélt osztályának, valamint levetítette az „I am not your negro” című, témába vágó dokumentumfilmet is. Az osztály egyik fehér, de a Haladás ügye iránt elkötelezett diákja szerencsére nem tűrte ezt a szégyent és feljelentette tanárát, amiért tanítás közben fehér létére többször is kimondta az „n” betűs szót. Az iskola szerencsére azonnal vizsgálatot indított Ms. Scheck ellen, és bár annak végeredményét még nem ismerjük, bízunk benne, hogy méltó büntetése nem marad el.

De elég is a nők bűneiből, ne feledjük, hogy legtöbbjük azért az elnyomó fehér férfitársadalom áldozata. Ezen elnyomás újabb szegmenséről számol be a Sydney Morning Herald tényfeltáró írása. Az ausztrál haladó sajtó zászlóshajója fáradhatatlan munkával járt utána az egyre terjedő jelenségnek: normális életet élő családanyák kényszerülnek szexmunkára, hogy havi botoxkezeléseiket finanszírozhassák. Bár a cikk szerzője nem ad egyértelmű választ, a hibásak nyilvánvalóan a férfiak. Egyfelől, amiért olyan nyomást helyeznek a nőkre, ami miatt kötelezőnek érzik a szépészeti beavatkozásokat, másfelől pedig, amiért nem finanszírozzák meg azokat. Ausztrál, szexmunkás anyukák! Lélekben veletek vagyunk!

Ráadául a szexizmus olyan elsőre biztonságosnak tűnő szektorokban is felüti a fejét, mint az egészségügy. Erre világít rá a nemrégiben a Rockefeller Egyetem Orvosi Karának tudományos díjátadóján történt incidens. Egy Rachel Madow nevű fiatal kutatónő ugyanis köszönőbeszédében szóvá tette, hogy az egyetem falán a hírességek között csupa fehér, öreg fickó található. Rachelt nem hatotta meg a tény, hogy a fehér, öreg fickók egytől-egyig Nobel-díjas tudósok, és úgy tűnik, tiltakozása célt ért: az egyetemen megalakult egy bizottság, melynek célja, hogy kevesebb öreg fehér tudós jelenjen meg a falakon.

Ezek után csodálkozik-e még valaki, ha azt állítjuk, a szülészek között is felülreprezentáltak az elnyomó, fehér férfiak. Az Independent tényfeltáró írása világít rá: a szülészetre bekerülő nők negyede számolt be arról, hogy a szülés közben úgy végeztek rajta valamilyen beavatkozást, hogy abba nem egyezett bele. A szégyenteljes gyakorlatra az orvosok válasza, hogy sokszor másodperceken múlik a gyermek élete, és a vajúdó nők egyszerűen nincsenek abban a mentális állapotban, hogy bármibe is beleegyezzenek. Felháborító, ugye? Csak remélni tudjuk, hogy érik a szülőszobai #metoo is, mert úgy tűnik, igény az volna rá.

„Hőseink” rovatunkban a héten a Sky News jóvoltából bemutatjuk Kate Lawlert, a Maybe Baby című amerikai rádióműsor házigazdáját. Lawler életének meghatározó pillanata az volt, amikor traumatizálta egy síró gyermek látványa és rájött, ő nem rendelkezik anyai ösztönökkel. Kate innentől annak szentelte életét, hogy meggyőzze a nőket, ne vállaljanak gyermeket pusztán a rájuk nehezedő társadalmi nyomás miatt. Ha belegondolunk, hogy a Maybe Baby műsor miatt hány nő választhatta inkább a szingli létet (vagy, ami még jobb, az abortuszt), rögtön megértjük, mivel érdemelte ki Lawer kisasszony helyét a hőseink rovatban.

„Új európaiak” rovatunk mintájára a héten elindul „Új amerikaiak” rovatunk is, mely az USA bevándorlóinak hétköznapjaiba enged bepillantást. Első írásunkban máris megismerhetik azt a szerencsétlen mexikói bevándorlót, akit eddig öt alkalommal utasított ki a Trump által vezérelt fasiszta idegenrendészet. Hősünket korábban már hét alkalommal ítélte el az elnyomó amerikai igazságszolgáltatás kisebb-nagyobb bűncselekményekért, nemrégiben pedig gyilkosság vádjával kellett bíróság elé állnia. Bár a Pluralist beszámolójából egyértelmű, hogy a férfi adta le a halálos lövést, a haladó bíróság szerint a vádnak nem sikerült bizonyítania, hogy a gyilkos fegyver egy pillanatnál tovább lett volna a férfi kezében, ebből pedig egyértelműen következik, hogy a fegyver csak véletlenül sült el, ergo nem beszélhetünk gyilkosságról. Úgy tűnik tehát, hogy Trump Amerikájában is van még remény.

Különösen azért, mert a szénahajú diktátor napjai meg vannak számolva: a jövőre esedékes választáson bizonyára leváltják elnyomott alattvalói. Az még azonban nem tisztázott, hogy ki lesz a következő elnök, a kérdés pedig komoly dilemma elég állítja az amerikai haladókat. Igaz ugyan, hogy most először van egy nyíltan homoszexuális jelölt Pete Buttigieg személyében, ugyanakkor az ő rovásán nem csak az szerepel, hogy férfi, de az is, hogy fehér. Talán itt az ideje egy szinesbőrű leszbikus jelöltnek? – teszi fel a kérdést a Pink News.”

A teljes szemle itt érhető el.