KockaPont: csokigyártással segítenek beilleszkedni az autistáknak

Az autizmussal kapcsolatban állók körében országosan ismert egy manufaktúra, ahol mindig türelemmel, megértéssel és nagyon finom csokival várják az embert. Ennek tudatában érkezem a Thököly út sarkán található, nyitásra váró fővárosi KockaPontba, ahol Éva, az egyik alapító-tulajdonos fogad.

Míg ő elkészíti nekünk az első kávét a frissen beszerzett gépen, megállapítom: a KockaPont bármelyik belvárosi kávéház mellett megállja a helyét, az asztalokra pakolt színes-szagos csokipakkokal pedig egyértelműen túl is szárnyalja azokat. Végül letelepszünk, Éva pedig elmeséli, hogyan jutottak a semmiből idáig.

A KockaCsokit 2013. decemberében alapította Dénes Ákos és felesége, Dénesné Spitzer Éva. Céljuk az volt, hogy

A házaspár személyes érintettsége nem titok: egy egészséges és egy autista kisfiút nevelnek. Éva szakmájából adódóan, munkavállalási tanácsadóként már 2013-ban megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását segítette, ahogyan teszi azóta is; ám Ákos, aki korábban egy multinál dolgozott, ma már kizárólag a KockaCsokinak szenteli napjait.

Miért épp a csoki?

Mint megtudhattuk, az autizmus családilag érinti Éváékat, míg a csokigyártáshoz látszólag semmi közük nem volt. Az egész szinte egy véletlenből adódott: Ákos hobbira vágyott a multinál végzett munka mellett, és mivel mindig szeretett sütni-főzni, a cukrászképzés felé fordult. Ekkoriban találkozott a csokikészítés műfajával is, amibe egyből beleszeretett. Később, erre alapozva, Éva

Innen jutottak a világbajnok szintű feketeláva-sós étcsokihoz, amihez kizárólag vulkanikus területről származó fekete színű sót használnak, a gyümölcsízű, feketeribizlivel rózsaszínre festett fehércsokihoz és még sorolhatnánk hányféle különleges, intenzív ízű édességhez.

„Szeretnénk, hogy ne azért vegyék meg az emberek a KockaCsokit, mert autisták csinálták. Persze fontos, hogy autisták dolgoznak itt, de azt szeretnénk, hogy az emberek, mikor először megkóstolják a csokit, rácsodálkozzanak, mennyire finom, aztán utólag csodálkozzanak rá arra, hogy egyébként autisták készítik” – osztja meg Éva taktikájukat. A gyakorlat pedig igazolja mindezt: a gyártás technikai részleteitől a kész termékek csomagolásáig és természetesen tartalmáig minden profi.

Jelenleg hárman vesznek részt a gyártófolyamatban, köztük egy autista fiú, Tomi, aki már a kezdetek óta a csapattal van. Ő mostanra olyan profi a csokigyártásban, hogy ő tanítja az újonnan társulókat, például egy értelmi sérült lányt, aki nemrég szerződött hozzájuk. Persze nem-megváltozott munkaképességűek is segítenek a cégnél, vannak gyógypedagógusok, programtervezők és irodisták is – mindezt azért, hogy

„Tapasztalatunk szerint autistákat nehezebben fogadnak egy-egy munkahelyen, mint más megváltozott munkaképességű embert, pedig számos előnnyel jár, ha autistákkal dolgozik az ember. Nekünk aztán tényleg nem kell aggódni, hogy ellógják a munkát vagy valamit pontatlanul csinálnak meg” – osztja meg Éva. Mint elmondja, természetesen akadnak nehézségeik, például a betanítás ideje alatt az átlagosnál szorosabb felügyeletet igényelnek a fiatalok, mint egy egészséges ember, de a technikai nehézségeken túl mégis öröm a közös munka. A fiatalok hálásak a lehetőségért, hiszen olyan sikerélményt élhetnek meg, amit sehol máshol.

Mi is az autizmus?

A tudományos álláspont szerint az autizmus egy spektrumzavar, az idegrendszeri fejlődés zavara, amely egész életen át befolyásolja a fejlődést és a viselkedést. „Az összetett biológiai háttér közvetlenül jelenleg nem befolyásolható, azonban az egyénre szabott, autizmus-specifikus, komprehenzív, pedagógiai-pszichológiai beavatkozások jelentős fejlődést, életminőség javulást eredményezhetnek” a szakértők szerint. 

Az autizmussal élők az átlagostól eltérően kommunikálnak, indulásból másképpen gondolkodnak, másféle tevékenységek szórakoztatják, kötik le őket. Más világ az övék, eltérő dolgok jelentenek nehézséget vagy éppen könnyebbséget, mint nekünk – ezért lehet mindenki számára üdvös megismerni egymás rendszerét, majd egy új, jobb „hibridrendszert” létrehozni a kettő vegyítéséből.

Vegyük például a monotonitást: egy átlagos ember megőrül, ha nyolc órában pepecselnie kell apró, tökéletesen egyforma termékek gyártásával,

– a csokoládégyártásban például ezért is tudnak remekül helytállni az autizmusban érintettek, ahogyan azt a KockaCsoki bizonyítja.

„Ehhez persze az kell, hogy egy-egy helyzetben megfelelően reagáljon az ember, értse az autisták nehézségeit, működésmódját” – emeli ki Éva, aki elmeséli, hosszú évek múltával is bele-belefutnak néhány hibába. Példaként hozza azt az esetet, mikor egy szülinapi csokikészítő délután alkalmával Ákos azt mondta a gyerekeknek, „menjünk macskanyelvet készíteni!” egy kislány pedig teljesen lefagyott, nem értve, mégis mi fog majd történni a cica nyelvével.

Mint ebből a történetből is látszik, a KockaCsoki, illetve a most nyíló KockaPont már jóval több egy cégnél, vagy éppen néhány autista fiataloknak szóló lehetőségnél. Bárki könnyen találhat személyéhez illő programot kínálatukban, ahol a cégeknek szóló tréningektől a szülőképzésen át a gyerekek szülinapi szórakoztatásáig mindenfélével találkozhat az ember. 

Az autizmus spektrumzavarral már csak azért is érdemes foglalkozni, mert napjainkban körülbelül százezer ember érintett ebben Magyarországon. A szakértők véleménye szerint az említettek száma húsz év alatt meghúszszorozódott. Százezer gyerek, több százezer rokon és pár ezer szakmabeli az, aki többnyire ismeri ezt a világot, mellettük pedig egy maroknyi ember, aki nem érintett, mégis tesz valamit a közösségért. Talán azért, mert tudja, milyen sokat köszönhetünk neki. 

Fotó: Földházi Árpád